A nemzetközi sajtót lenyűgözte az olimpiai megnyitó, de bizonyos közegekben keményen bírálták is azt, ezért most összefoglaljuk a kritikákat. A világsajtó további témái az elmúlt napokban: drúz gyerekeket ölt meg egy rakéta a Golán-fennsík egyik sportpályáján; Izrael meggyilkolta a Hamász vezetőit: Iszmáíl Haníjét Teheránban, Mohammed Deifet pedig Bejrútban; a venezuelai elnökválasztáson hivatalosan Maduro nyert, immár harmadszor, de óriási tüntetéseken ünneplik ellenfelét, Edmundo Gonzálezt. – Átlapoztuk a világsajtót Stockholmtól Santiago de Chileig és Washingtontól Tokióig.
Felháborodás a megnyitó egyik jelenete miatt
Valóban a keresztények elleni gúnyolódás történt-e az olimpiai játékok megnyitóján, teszi fel a kérdést a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Thomas Jolly francia rendező visszautasította a gyanút, hogy a párizsi nyári olimpia megnyitóján »a kereszténység kicsúfolásáról és kigúnyolásáról szóló jeleneteket« szerepeltetett volna. A Francia Püspöki Konferencia közleményében »egyes jelenetek gátlástalanságára és provokációjára« panaszkodott. Ugyanakkor a Szajna-parti szertartás »csodálatosan szépséges és örömteli pillanatokat nyújtott« – ismerték el a katolikusok püspökök. A 42 éves sztárrendező, Jolly szombati sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, hogy »a szeretet és a befogadás üzenetét« akarta küldeni, nem pedig megosztottságot. »Szerintem a világ már úgyis túlságosan megosztott« – mondta Jolly.
Az állítólagos istenkáromló jelenetekkel kapcsolatos kritika hullámját sokan a közösségi oldalakon keresztül hangoztatták. A ceremónia vége előtt Elon Musk amerikai milliárdos az X-platformon arra panaszkodott, hogy az »rendkívül tiszteletlen volt a keresztényekkel szemben«. Ifj. Donald Trump bírálta a »sátáni drag queen [férfi, aki szórakoztatás céljával kirívó túlzott módon nőnek öltözik] megnyitó ünnepségét«. Maria Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője elítélte az »utolsó vacsora LMBT-paródiáját« [Leszbikusok, Melegek, Biszexuálisok, Transzneműek], amelyben a «transzvesztiták voltak az apostolok«. Orbán Viktor miniszterelnök úgy tekintett a jelenetre, mint annak a jelére, hogy Franciaországban megszakad a metafizikai kapcsolat Istennel, a hazával és a családdal. A Reconquête nevű szélsőjobboldali francia párt vezetője, Éric Zemmour azonnal felvállalta a kritikát, és elítélte az »utolsó vacsora csúnya paródiáját«. Philippe Katerine énekes meztelenül jelent meg, ami Krisztus megcsúfolása volt. Marion Maréchal Le Pen unokahúga és európai parlamenti képviselő a twitteren – kivételesen angolul – arról a sértésről számolt be, amely az utolsó vacsora drag queen paródiáját jelenti a világ összes kereszténye számára.
[…] A szélsőjobboldal a forradalomról szóló jelenetre panaszkodott, ahol Marie-Antoinette királynő lefejezett fejéről paródiájaként énekeltek egy forradalmi dalt. A baloldali populista Jean-Luc Mélenchonnak sem tetszett a lefejezett Marie-Antoinette-re való hivatkozás. Ő XVI. Lajos király fejét szerette volna látni, és ezt a kérdést tette fel: »Miért az a nő, és miért nem a király? Nem volt ő ugyanolyan áruló, aki eladta Franciaországot az ellenségeinek«?”
„Nyomorékok, transzvesztiták, pedofilok és minden, ami szörnyűség” – Bencsik András lázadásra szólította fel a franciákat az olimpiai megnyitó után. A „francia Franciaország” lázadását várja, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Sajnos azt kell mondjam, hogy ez Franciaország. Őszintén sajnálom azokat a franciákat, akik ezt eltűrik, de egyből azt üzenném nekik, hogy azért most már itt lenne az ideje fellázadni – jelentette ki a Demokrata főszerkesztője a Hír TV Sajtóklub című műsorában.
Bencsik András ezt követően hosszú frankofób tirádában tört ki, megjegyezve, hogy ez az az ország,
- amelyiknek a nemzeti ünnepe a modern történelem legszörnyűségesebb tömegmészárlásának az ünnepe, a Bastille ostroma;
- az ebből következő iszonyat, végül pedig az egyik logikus folyománya lett a kommunizmus, amelyet nekik köszönhetünk;
- amelyik kiirtotta a vallást, az az ország, amelyik lemészárolta a papokat és az apácákat,
- amelyik büszke arra, hogy szekularizálta, vagyis »istentelenítette« Franciaországot.
Visszatérve az olimpiai megnyitóra: szerinte az blaszfémia, hogy a DaVinci-féle Utolsó vacsora allegóriájával a kereszténységet gúnyolták, ráadásul »az a gépló, amelyik a Szajnán hozta a lángot, az apokalipszis lovasa (…), az maga a halál és a sátán« érkezése volt. Megjegyezte, hogy »persze«, Mohamedet nem tették oda.
[…] »Nyomorékok, transzvesztiták, pedofilok és minden, ami szörnyűség, az így együtt, mert nekik ez így szép, hogy minden ki van forgatva és minden hazugság (…) megmutatta a Nyugat magát, és mi pontosan értjük Orbán Viktor szavait, hogy na ez az az út, amin mi nem akarunk« – fogalmazott Bencsik András, nem elhallgatva, hogy az is megjelent az ünnepségen, amiért az ember szereti és csodálja a franciákat: az Eiffel-torony, vagy éppen a Szajna gyönyörű hídjai.”
(Arról nem érkezett hír, hogy a dühödt magyar kommentátor ismerte volna a sátáninak tartott jelenet valódi forrását, a holland festményt, amely az ókori görög istenek Olümposz hegyi lakomáját örökíti meg, vagyis egészen másként kötődik az olimpiához, mint ahogy a vérmes Orbán-imádók magyarázták.)
Halál a Golánon
A stockholmi Svenska Dagbladet című liberális-konzervatív független napilap figyelmeztet:
„A támadást követően újra nő a veszélye annak, hogy Közel-Keleten egy totális háború tör ki. Izraeli katonai források szerint a rakéta iráni gyártmányú volt, olyan típusú, amilyennel csak a Hezbollah rendelkezik a régióban. Az incidens arra késztette Netanjahu izraeli miniszterelnököt, hogy azonnal visszatérjen az Egyesült Államokból. A Hezbollah minden eddiginél magasabb árat fog fizetni ezért – fenyegetőzött. Netanjahu ultrajobboldali kormánya már most azt állítja, hogy az ellenség átlépte a vörös vonalat. A libanoni célpontok elleni további izraeli csapások azonban valószínűleg még hevesebb reakcióhoz vezetnek – és így a világ ismét lélegzetvisszafojtásra kényszerül.”
„A Hezbollah ezúttal tagad, szokásai ellenére” – írja a bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap:
„A támadás halott gyerekeket hagyott hátra. Az izraeli kormány számára mit sem változtat az a körülmény, hogy a nem irányított rakéta olyan területre csapott le, amelyet a világ legtöbb országa nem ismer el Izrael részének. Izrael 1967-ben elfoglalta a Golánnak azt a részét, ahonnan többször is megtámadták, majd 1981-ben annektálta is. Azonban az ott élő drúz férfiak és nők az Izrael északi részén élőkkel ellentétben nem éreznek hűséget Izrael iránt. Sokan még mindig szíriainak tekintik magukat. Talán ez a magyarázata annak, hogy a Hezbollah miért tagadta, hogy felelős lenne a polgári célpont elleni pusztító támadásért.”
Izraelnek haszna származhat abból, hogy egy drúz falut megtámadtak – írja a moszkvai Nyezavisszimaja Gazeta című ellenzéki napilap:
„A drúzok Izrael, Libanon és Szíria területén élnek. A »drúz faktort« Izrael most arra használhatja fel, hogy nyomást gyakoroljon a libanoni Hezbollahra. Mert egy hadművelet esetén a Hezbollah már nem támaszkodhatna a drúzokra, sőt, a drúzok belső fenyegetést jelentenének a Hezbollah számára – olyannyira, hogy akár Izrael szövetségeseinek is bizonyulhatnak. Ez vonatkozik a szíriai helyzetre is. A »drúz faktort« ott is fel lehetne használni arra, hogy feszültséget keltsen, és elvonja az Irán-barát csoportok figyelmét a Hezbollah támogatásától.”
Nicolás Maduro harmadik győzelme
A caracasi El Nacional című ellenzéki, közép-baloldali napilap meglepődött azon, hogy a választási hatóságnak csak néhány órára volt szüksége ahhoz, hogy:
„kihirdesse az eredményt, és azt »visszafordíthatatlannak« minősítse. A felmérések természetesen egészen más képet mutattak. María Corina Machado, a politikai változások élharcosa megerősítette Edmundo González győzelmét és azt mondta, hogy az egész világ tudja, ki győzött valójában. A hatóság által közzétett eredmény egyértelműen ellentmond minden választás utáni felmérésnek, amely az ellenzék 70 százalékos győzelmét mutatta fel.”
A The Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap erre figyelmeztet:
„Sürgős intézkedésre van szükség az USA-tól és a világ demokráciáitól. Ezt a nyilvánvaló próbálkozást a választások ellopására nem lehet tolerálni. Most van a demokratikus változás aranyórája. Az Egyesült Államoknak és minden olyan nemzetnek, amely értékeli a választásokat, a jogállamiságot és a demokratikus hatalomátmeneteket, kötelessége elismerni az ellenzéket, mint valódi győztest és megkövetelni Nicolás Maduro hivatalban lévő államfőtől, hogy hódoljon meg a nép akarata előtt.”
Ez nem csak Venezuela problémája, írja a koppenhágai Politiken című liberális napilap:
„A vasárnapi venezuelai elnökválasztás eddig olyan messzire ment, ahogyan attól előre lehetett tartani: a tömeges választási csalás vádja mellett a tizenegy éve hatalmon lévő Nicolás Maduro egy olyan választás győztesének nyilvánította magát, amely a kezdettől fogva kétséges volt. Maduro hivatali ideje alatt mindent megtett annak érdekében, hogy aláássa a modern alkotmányos állam alapjait – a sajtószabadságtól a bíróságok függetlenségéig. Bár Venezuela gazdasága az utóbbi időben valamelyest javult, de még mindig az elmúlt 50 év legnagyobb gazdasági összeomlása alatt szenved, amelyet nem háború okozott. És ez a legnagyobb olajtartalékokkal rendelkező országban történik. Csaknem nyolcmillió ember – Venezuela lakosságának egynegyede – feladta a változás reményét, és elhagyta az országot. A túlnyomó többségük más latin-amerikai országba vagy a Karib-térségbe költözött. Mások az Egyesült Államokba vándoroltak ki, és most várhatóan még többen fogják őket követni. Ezzel még több abrakot kapnak Donald Trump republikánusai Joe Biden elnök és végül, de nem utolsósorban Kamala Harris ellen, aki alelnökként részben felelősséget vállalt a délről az Egyesült Államokba irányuló migráció korlátozásáért. Ezzel a venezuelai választásnak globális összetevője is van, ha ez segít Donald Trumpnak visszatérni a hatalomba. Maduro tehát nem csak Venezuela problémája.”
Támadás a Hamasz vezetői ellen
A teheráni Khorasannews című állami napilap egyértelmű válaszadásra szólít fel Haníjé teheráni meggyilkolására:
„A válasznak koordináltnak, keménynek, fájdalmasnak és elrettentőnek kell lennie, és hatással kell lennie a diplomáciai, katonai és biztonsági szintre. Haníje meggyilkolása valószínűleg növeli a feszültséget a Közel-Keleten, és még az amerikai elnökválasztást is befolyásolhatja. A palesztinok körében Haníje meggyilkolása valószínűleg megerősíti a Hamász pozícióját, hírnevét és legitimitását, valamint az ellenállást. A merénylet valószínűleg meghiúsítja a tűzszünetről szóló tárgyalásokat. Ilyen körülmények között a gázai háború végének nincs kilátása.”
A Jerusalem Post című, 1932-ben alapított közép-jobboldali konzervatív napilap ezt írja Haníje meggyilkolásáról és Deif, a Hamász katonai vezetőjének néhány héttel ezelőtti állítólagos haláláról a Gázai övezetben:
„Deif meggyilkolása – ami valószínű – és Haníje halála komoly visszalépést jelent a Hamász és Irán által támogatott terrortengely számára. Deif és Haníje volt az a két vezető, akik ellen a Nemzetközi Büntetőbíróság október 7-e után vádat emelt. A harmadik pedig a Hamász gázai vezetője, Jahja esz-Szinvár.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
