Személyesen talán soha nem is találkoztunk, de a levél- és üzenetváltások bőven elegendőnek bizonyultak arra, hogy nagyon gyorsan megismerjem a felsőhegyi Farkas Mónika jellemvonásait.
Mérhetetlenül alázatos és tisztelettudó, kedves és figyelmes. Egy-egy írás, tudósítás elküldése után, amikor jeleztem a megjelenés dátumát, hatalmas hálálkodás következett, és mondtam is neki, hogy ugyan Mónika, hát nehogy már a befőtt tegye el a nagymamát, mi köszönjük, hogy megírta és elküldte a cikket. Azt is láttam, hogy hiába mondtam ezt, két hét múlva a következő írást is újabb köszönetek hada követte a részéről.
Két hete a helyi lapkihordó érdeklődött, hogy miért nem jelent meg még róla az írás, amit Mónika készített. Azzal nyugtattam, hogy mi még nem találkoztunk a szöveggel, de amint megérkezik – és mivel Farkas Mónika eddig, amit megígért, az mindig meg is érkezett – természetesen közöljük a lapban.
A következő, Mónikával kapcsolatos hír az volt, hogy meghalt. 1975-ben született, negyvenkilenc évesen, 2024-ben elhunyt. A lapkihordóval készült beszélgetést is magával vitte, ahogy a mosolyát, az őszinteségét. Nehéz ilyenkor elkerülni a közhelyet, miszerint egy jó emberrel lettünk szegényebbek, de itt tényleg erről van szó. Ha a háláról és a kedvességről kellene szobrot készíteni, én biztosan őt ajánlanám. Mónika, nyugodj békében.
Farkas Mónikát augusztus 14-én helyezték örök nyugalomra a felsőhegyi temetőben.
A Családi Kör szerkesztőségének nevében: Tőke János
