Többször is foglalkoztunk már a lezajlott olimpiával. Utólag annyit fűzünk hozzá, hogy időről időre érdemes lenne végiggondolni egyrészt a sporthoz, másrészt az olimpiai mozgalomhoz való viszonyunkat. Volt ugyanis egy több mint ezeréves ókori története és hozadéka az olimpiai játékoknak (hagyományos tűzszünet a játékok idejére), amit utána felelevenítettek – valójában nem is 1896-ban, hanem már korábban, a XIX. század közepén. És mit akarunk mi most? Erre kell majd választ adni, különösen miután Gyulai Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke a Nemzeti Sportnak adott interjújában kijelentette: „Százszor jobb olimpiát tudnánk csinálni a franciáknál. Szervezésben, transzportban, szállásban, megközelítésben és a helyszíneken is. Ebben teljesen magabiztos vagyok.” – Az amerikai elnökválasztási kampány természetesen folyamatosan foglalkoztatja a világsajtót: Elon Musk online interjúja Donald Trumppal rosszul kezdődött, ami nem válik a techmágnás dicsőségére, aki korábban azt üzente új politikai eszményképének, hogy „hajózzon el a naplementébe”. Azóta viszont azt várja Trumptól, hogy törölje el az állami szabályozásokat, hogy kénye-kedve szerint „uralkodhasson” a világ leggazdagabb megalomániásaként. De nagyot „durrant” az ukrán offenzíva is orosz területen. De lássuk először, hogy mit írt a világsajtó a közel-keleti helyzetről. – Átlapoztuk a világsajtót Oslótól Milánóig és Washingtontól Londonig.
„A helyzet fokozódik”
Scholz, Macron és Starmer felhívást intéznek Iránhoz, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Olaf Scholz kancellár, Emmanuel Macron francia elnök és Keir Starmer brit miniszterelnök arra kérte Iránt és szövetségeseit, hogy tartózkodjanak az Izrael elleni támadásoktól. Ezek »tovább fokoznák a regionális feszültségeket és veszélyeztetnék a tűzszünet lehetőségét és a túszok szabadon bocsátását« – áll a hétfői közös közleményben. Ha a »béke és stabilitás lehetőségét« elszalasztják, azért Teherán és partnerei viselnék a felelősséget. Szóvivője szerint Scholz később egy telefonhívásban felszólította Masszoud Peszeskian iráni elnököt, hogy »tegyenek meg mindent a további katonai eszkaláció megelőzése érdekében«.
A nagy feszültségre való tekintettel az USA fokozza katonai jelenlétét a térségben. Fel kell gyorsítani egy repülőgép-hordozó csapásmérő csoport érkezését és rendeltek egy cirkálórakétákkal felszerelt atom-tengeralattjárót a Közel-Keletre. Joe Biden amerikai elnök, Scholz, Macron, Starmer és Giorgia Meloni olasz miniszterelnök közös hétfői nyilatkozatukban figyelmeztették Iránt, hogy az Izrael elleni támadás »súlyos következményekkel járna a térség biztonságára nézve«. A Lufthansa Csoport kiterjesztette a járatok felfüggesztését a régió országaira. Yoav Gallant izraeli védelmi miniszter szerint Irán és a Hezbollah feltehetően olyan módon támadna, ahogy azt »a múltban nem tették«, Izrael válasza azonban erre is példátlan lesz. Benjamin Netanjahu miniszterelnök hivatala eközben azzal vádolta Gallantot, hogy »Izrael-ellenes narratívát« hirdet. A védelmi miniszter ugyanis a képviselőkkel kötött túszügylet mellett emelt szót és bírálta Netanjahu »totális győzelmi« elképzelését.
A Hamász a gázai megállapodásról szóló új tárgyalások ellen emelt szót, mivel az egyezség terve hetek óta az asztalon van. Josep Borrell, az EU külpolitikai főképviselője felszólította az EU-t, hogy fontoljon meg szankciókat Itamar Ben-Gvir és Bezalel Smotrich izraeli miniszterekkel szemben, akik korábban a Gázai övezetbe irányuló segélyszállítások blokkolása mellett emeltek szót.”
A tervek szerint csütörtökön Katarban újabb tárgyalásokra kerül sor a feszültség enyhítésére. A moszkvai Kommerszant című liberális gazdasági napilap ezt írja erről:
„Izrael nem nagyon bízik a diplomácia sikerében, és Irán katonai csapására készül. Tegnapelőtt a Press TV arról számolt be, hogy az Iszlám Köztársaság megtámadhatja Tel-Avivban a Kiriya kormányzati negyedet, ahol a Moszad főhadiszállása és a zsidó állam vezérkara található. Teljesen lehetséges azonban az is, hogy az ilyen harcias üzenetekkel Teherán megpróbál szembeszállni hazai közönségével és regionális szövetségeseivel Irakban, Libanonban és Jemenben.”
Amerikai elnökválasztás
A Washington Post című közép-liberális napilap kérdéseket tesz fel Harrisnak és azt szeretné tudni, mit képvisel a demokrata jelölt:
„Kamala Harris alelnök nem adott megfelelő interjút vagy sajtótájékoztatót azóta, hogy felváltotta Joe Biden elnököt a demokraták jelöltjeként. Kampánya honlapján nincs »problémák« nevű oldala. Ez taktikailag egyértelmű: Harris maradjon csak a lehető legnagyobb homályban a céljaival, ameddig az lehetséges, nehogy tápot adjon az ellenzéknek, és nehogy megossza támogatóit. Harris abban bízik, hogy nyerni fog, ha a kampány Donald Trump volt elnök számos hibája körül forog. Trump azzal könnyíti meg a dolgát, hogy rendszeresen hazug és vad retorikával él. […] Ha azonban nyerni akar, Harrisnak elő kell adnia az elképzeléseit. A médiának és a nyilvánosságnak jogos kérdéseik vannak, és ezekkel foglalkoznia kell. Ez egy politikai szükségszerűség – Trump máris támadási vektorrá változtatja a média félénkségét. A választások pedig nem csak a győzelemről szólnak. Arról is szó van, hogy politikai tőkét építsünk egy adott napirend köré, amit Harris csak akkor tud megtenni, ha erről megnyilatkozik.”
A luteránusok még soha nem jelöltek amerikai elnököt vagy alelnököt. Tim Walz azonban „minnesotai lutheránusnak” tartja magát, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„A Németországból és a skandináv országokból érkező nagy bevándorlás miatt már a 19. században több millió lutheránus élt az Egyesült Államokban. Az amerikai történelemben azonban soha nem volt olyan elnök, aki a lutheránus egyházhoz tartozott volna. De ilyen alelnök sem volt még. Hubert Humphrey-ról, aki 1965 és 1969 között a demokrata Lyndon B. Johnson alelnöke volt, az olvasható, hogy bár lutheránus keresztényként nőtt fel, később a metodistákhoz tért át.
Azzal, hogy Tim Walzot jelölik Kamala Harris társának, ez a helyzet hamarosan megváltozhat. Ha a demokrata elnökjelölt, aki maga is egy baptista gyülekezethez tartozik, megnyeri a november 5-i választást, akkor Walz lenne az első lutheránus alelnök. A kanadai határon fekvő Minnesota 60 éves kormányzója »minnesotai lutheránusnak« tartja magát. Walz a Saint Paul-i [az állam fővárosa] Pilgrim Lutheran Church-höz tartozik, amely az Amerikai Evangélikus Lutheránus Egyház (ELCA) része. A családapa időnként fotókat is posztol magáról, amikor lutheránus istentiszteleten vesz részt.
Középnyugaton, ahol Walznak a fehér középosztály szavazatait kellene begyűjtenie pártjához, a lutheránusok aránya lényegesen magasabb, mint a sűrűn lakott partvidékeken. Ez különösen igaz Minnesotára, ahol 20 százalék körülire becsülik a lutheránus keresztények arányát. Ennek oka a skandináv és német bevándorlók különösen magas aránya, ami a jelenlegi kormányzó családtörténetében is megmutatkozik. A Walz családnév Sebastian Walz üknagyapához nyúl vissza, aki 1867-ben emigrált Badenból. Tim Walz azonban svéd, luxemburgi és ír származású is, ami magyarázatot adhat arra, hogy szülei a római katolikus egyházhoz tartoztak. Walz csak később csatlakozott a lutheránus egyházhoz.”
Kamala Harris a sírból hozta vissza a kampányt, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„A legfrissebb felmérés szerint már három csatatér államban is átvette a vezetést Kamala Harris demokrata elnökjelölt Donald Trumppal szemben. A villámrajt ellenére az öröm még korai, hiszen a jelöltcserével Harris a Biden-elnökség sebezhető pontjait is örökölte.
A szombaton közzétett New York Times/Siena közvélemény-kutatás szerint Kamala Harris demokrata elnökjelölt a hét csatatér államból háromban, Wisconsin, Michigan és Pennsylvania államokban 50:46 százalékos arányban vezet a republikánus elnökjelölt Donald Trump előtt. Korábbi főnöke és a jelenlegi demokrata elnök hasonló eredményeivel összehasonlítva ez jelentős javulást jelent, hiszen májusban Biden még 1-3 százalékpontos hátrányt könyvelhetett el az említett három államban ugyanezen szervezetek nevével készített felmérés szerint. A három állam a »blue wall« nevet viseli utalva a Demokrata Párt kék színére, ugyanis 2000 óta mindössze egy alkalommal nem sikerült nyerniük itt, akkor nagy meglepetésre a most is induló Donald Trump mindhárom államban győzni tudott.
A demokraták új keletű lendülete egyértelműen Harris személyének tudható be, aki kimozdította a párt választóit a Biden-elnökség alatt jellemző közéleti fásultságból. A felmérés részletesen összehasonlítja a reklámokból ismert »előtte-utána« állapotot a liberális szavazók közérzetében a Demokrata Párt elnökjelöltjével kapcsolatban. A demokrata szavazók májusban még csak 67 százalékos elégedettséget mutattak, ez augusztusra a Harris–Walz kampánnyal 87 százalékra ugrott fel. Érdemes megjegyezni, hogy ugyanez az adat a republikánusoknál csupán 74-ről 79 százalékra emelkedett, ami jelzi a J.D. Vance alelnökjelöltségét kísérő mérsékelt lelkesedést.”
Üzenet a Nyugatnak Kurszkból
Az amszterdami De Volkskrant című napilap így kommentálja az ukrán hadsereg bevonulását az orosz Kurszk régióba:
„Ez a művelet egyben üzenet is a Nyugatnak. Az orosz invázió kezdete óta Ukrajna arra buzdította nyugati szövetségeseit, hogy ne riadjanak vissza Putyin eszkalációs fenyegetéseitől. Ha a fenyegetések az orosz területre való behatolás után sem válnak valóra, Putyin »vörös vonalai« ismét blöffnek tűnnek. Zelenszkij elnök ezt a katonai műveletet az ukránok bizalmának növelésére is felhasználhatja. A felmérések azt mutatják, hogy az egy évvel ezelőtti sikertelen nyári offenzíva óta az ukránok pesszimistábbak lettek fegyveres erőik képességeit illetően. A hadsereg egész évben nyomás alatt volt szinte a teljes frontvonalon. Ott már alig esik szó »győzelemről«. De ahhoz, hogy a bizalom helyreálljon, a kockázatos lépésnek is fenntartható eredményeket kell hoznia.”
Putyint megalázták, írja a londoni The Telegraph című, 1855-ben alapított konzervatív napilap:
„Az ukrán kormány tisztviselői nem voltak hajlandók kommentálni a merész támadás céljait. Ám azzal, hogy a háborút Oroszországba vitték és az orosz lakosságot ugyanazoknak a kiutasításoknak és bombázásoknak vetették alá, amelyeket több mint két éve maguk is elviseltek, az ukránok megalázták Putyint és megerősítették Kijev pozícióját a háború befejezéséről szóló esetleges tárgyalásokon. Ukrajna ismét megmutatta a világnak, hogy erős támadóképességgel rendelkezik. Ez az első alkalom, hogy reguláris ukrán erőket telepítenek orosz területre, és széles körben úgy tartják, hogy ez a nyugati szövetség hallgatólagos jóváhagyásával történt. Továbbra is kérdéses, hogy Kijev meddig lesz képes fenntartani az offenzívát. Minél tovább haladnak a csapatok, annál nehezebb lesz megőrizni a terepen a nyereséget. Ez az akció azonban egy Putyin elleni háború, ami jelentősen meg fogja erősíteni Kijev morálját.”
A varsói Gazeta Wyborcza című, legnagyobb példányszámban megjelenő lengyel baloldali-liberális napilap az oroszországi Kurszk régióban végrehajtott ukrán offenzíva következményeit így kommentálja:
„A Kreml vezetője több mint két éve nukleáris háborúval fenyegeti a Nyugatot, megtorlásul az Ukrajnának nyújtott támogatásért. Eddig a Nyugat hagyta magát megfélemlíteni. Németország a mai napig sem akar Taurus rakétát adni az ukránoknak. A válasz minden alkalommal ugyanaz: Oroszországot nem szabad provokálni. Ukrajna ezt empirikusan tesztelte, amikor a háborút orosz területre vitte. A Kreml fenyegetései valahogy elhallgattak. Az oroszok tömegesen menekülnek. Putyin részére az a Kurszk melletti ukrán hadművelet imázskatasztrófa volt. Oroszország az 1941-es német invázió óta először veszített területet, az állam nem tudta megszervezni a védelmet és a civil lakosságot szervezetten evakuálta. Nyolc évvel ezelőtt Putyin azzal viccelődött, hogy Oroszország határai sehol sem érnek véget. Az ukrán hadművelet azonban most másra tanította őt. Mert ha ilyen könnyen lehetett behatolni a front mögötti orosz területre, mennyire őrzi például Kalinyingrádot a NATO-határon? Korábban egy ilyen kérdést Nyugaton Oroszország provokációjának tekintettek. Azonban a kurszki régióban történt eseményekből egyértelműen kitűnik, hogy pontosan ettől nem kell félnünk.”
Musk interjúja Trumppal
Az oslói Verdens Gang című független napilap Elon Musk amerikai tech-mágnásnak a republikánus elnökjelölttel, Donald Trumppal az X online platformon folytatott interjújára fókuszál:
„Természetesen nem ment minden teljesen simán. Technikai problémák miatt a beszélgetés egyórás késéssel kezdődött, sok néző bánatára. Amikor az interjú végül beindult, Trump először arról az eseményről beszélt, amelyről állítólag soha többé nem akart beszélni: az ellene végrehajtott drámai merényletről. Ez volt az oka annak is, hogy Musk nyíltan megtámogatta Trumpot. Ahogy az lenni szokott, amikor két ember egyetért vagy – bármilyen okból – nem ért egyet egymással: az interjúból hiányzott a dinamizmus. Trump szokásához híven az említett és más szokásos témáit emlegette, Musk pedig csak bólogatott, hogy »Igen«, »Jó« vagy »Persze« […]. Összességében az esemény mindenekelőtt csak egy dologként jött le: a türelem próbájaként.”
Az interjú teljes mértékben katasztrofális volt, írja a washingtoni USA Today című, a világ egyik legnagyobb példányszámú napilapja:
„Amatőr jellegű beszélgetés volt, az utolsó dolog, ami egy kampányban a kompetenciaszükségleteket akarja közvetíteni. Trump tombolt, beszélt a bevándorlásról, Joe Biden elnökről és sok minden másról, ami éppen eszébe jutott. Musk is döcögött és kérdéseket tett fel az egészségével kapcsolatban. Musk interjúkészítési képessége azonban szörnyű. Nem tett mást, csak Trumpnak szurkolt és egyetértett minden bizarr kijelentésével, ami csak elhagyta annak a száját.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)