Szerbia helikoptereket vásárolt, Horvátország francia „Rafale” vadászgépeket szerzett be, és most Albánia is belevág a fegyvergyártásba. Albánia számára a fegyvergyártó cégek adómentessége és egyéb juttatások bevezetése olyan lépés, amely két alapvető pilléren nyugszik – mondja Aleksandar Stojanović, a Biztonsági Kutatóközpont (CIB) elnöke a Danasnak adott interjújában.
Az első pillér, magyarázza Stojanović, a napi politikához és a konzervatív lakosság körében történő könnyű politikai nyereség megszerzéséhez kapcsolódik, ami más országokban is alkalmazott mechanizmus.
-A második pillér pedig a katonai ipar nyereségességével és azzal a jövedelemmel kapcsolatos, amelyet nemcsak a cégek, hanem a politikai döntéshozók is élvezhetnek, akik megkönnyítik a működésüket. Ez sem újdonság. Nehéz, de nem lehetetlen elhinni, hogy Tirana feladná a NATO teljes jogú és engedelmes tagjának biztonságos útját csak azért, hogy egyoldalú katonai ipari fejlesztésével és egyes ésszerűtlen lépéseivel veszélyeztesse a regionális biztonságot – emeli ki Stojanović, aki úgy véli, hogy Szerbia vagy bármely más ország a régióban jelenleg nem kell, hogy veszélyben érezze magát Albániától.
-Ez nem jelenti azt, hogy a hírszerző apparátusunknak ne kellene adatokat gyűjtenie, amelyek fontosak lehetnek Szerbia számára ebben a kontextusban – teszi hozzá Stojanović.
Horvátország megnövelte védelmi költségvetését 122 százalékkal, amit Andrej Plenković horvát miniszterelnök hangsúlyozott a horvát katonai rendőrségi akció, az „Oluja” során. Horvátország tervezi amerikai HIMARS többszörös rakétavetők beszerzését is, valamint egy modern nyugati tank megvásárlását a horvát hadsereg számára, továbbá a Horvát Haditengerészet modernizálását és felszerelését. Horvátországhoz, Albániához és Szerbiához képest Bosznia és Hercegovina viszont ezen a téren stagnál.Stojanović véleménye szerint a Balkán országainak növekvő védelmi költségvetése és fegyverkezése mögött a globális biztonsági trendek elemzése is állhat.Hozzáteszi, hogy a háborús technika korszerűsítése, a katonai oktatás fejlesztése vagy a laktanyák felújítása nem negatív, és ezek a kormány kötelezettségei a hazai védelem terén.
-A probléma akkor jelentkezik, amikor a katonai kérdéseket politikai célokra használják fel, és a hadsereg gyakorlatilag ‘méregetési’ tereppé válik a szomszédos országokkal. Ez különösen veszélyes a NATO-tagországok által dominált környezetünkben– mondja Stojanović. Szerinte a feszültségek jelenleg politikai jellegűek, és valószínűleg a jövőben is ilyenek maradnak.