Vígan megyünk tönkre – kezdi beszélgetésünket egy csantavéri gazda, amikor arról kérdezem, ez az extrém szárazság után mit tud kezdeni a földműves. Az őszi vetéselőkészítés sem mehet úgy, mint szokott, még az a kis bevétel is elmarad, amit a repce hozna. Az állattenyésztő ludasi Szalai Géza azt mondja, nagyon kell vigyázni a tehenekre, mert ha hőgutát kapnak, elpusztulnak. Prćić Anna agrármérnök szerint azonnali reakció kellene, elemi csapást kellene hirdetni, de ehhez még csak megfelelő törvényeink sincsenek, a mikroklímát pedig magunknak kellene megváltoztatni a megfelelő lépésekkel, de mihamarabb.
„Hobbiból termesztjük a kukoricát“
– A tavasz jó indult, de ez a hőség és szárazság most már nem normális. Ezt nem viseli el egy növény se, ahogy mi sem. Mindenből fél termés lesz, talán a napraforgó lehet, hogy egy kicsit jobb volt, és a költségeket legalább takarja.
Toldi László
Ezek az árak mellett vígan megyünk tönkre, állapítja meg a csantavéri Toldi László. Amikor az őszi vetésről kérdezem, csak fogja a fejét:
– Ez nagyon nagy probléma. Ha a repce kimarad a vetésforgóból, az nagy tragédia lesz, mert az egy olyan kultúra, ami ősszel kerül a földbe, a téli csapadékkal úgy ahogy, de meg tud élni, átlagos hozamot tud hozni, és a legjobban jövedelmez mostanság. Ha nem lesz eső, nem tudjuk elvégezni a földmunkákat, mert a repcének puha, apró föld kell, nagyon meg kell adni a módját, hogy ideális feltételei legyenek. Ha nem jó a kelés, akkor nem sok jóra lehet számítani. De ilyen körülmények között még csak el sem tudjuk vetni a magot – mondja.
Toldi a gazdaegyesületekkel együtt rendszeresen jár a kormánnyal tárgyalni, ő képviseli a magyar gazdákat. Azt mondja, a kormány bizonyos ígéreteit betartotta, de a megígért 18.000 dináros magtámogatást a mai napig nem kapták meg. Szerinte az elemi csapást most sem fogják aláírni.
– Tavaly is hülyét csináltak belőlünk. Kértük az önkormányzattól, a polgármester leküldött a tartományi kormányfőhöz, ő visszaküldött, hogy a város írhatja alá. Mindenki mossa a kezeit, ugyanez van az idén is. A szárazságra nem hajlandó senki aláírni, mert annak az lenne következménye, hogy többek között eltörölnék az adókat. Én meg csak azt látom, hogy egyre többen fel akarják adni a földművelést, el akarnak menni dolgozni. Mindegy, hogy kicsi vagy nagyobb területet művel az ember, lassan oda jutunk, hogy hobbiból termesztjük a kukoricát, mert kereset nincs rajta – mondja határozottan a csantavéri gazda.
„Kevesebb a tej, de kevesebbet is eszik a tehén”
Szalai Géza ludasi tejtermelő azt mondja, a tehenek esetében a legnagyobb problémát a tűző nap jelenti, a direkt napsütéstől kell védeni az állatot.
– Próbálunk tenni a hőség ellen különböző ventilátorokkal, szellőztetéssel, árnyékolókkal. A legjobban a naptól kell védeni a jószágot, mert a napsugarak úgy felmelegítik a tehénnek vagy más, szőrrel rendelkező állat testét, hogy hőgutát kap, és belepusztul. A naptól teljesen el kell őket takarni. A párologtatót nem használom, mert a tehén sokat van alatta, neki nagyon jó, de később tüdőgyulladást kaphat – mondja. A termelő szerint a hőség miatt mintegy tíz százalékkal van most kevesebb tej, de annyival kevesebbet is esznek meg az állatok.
Illusztráció (Freepik)
– Mivel a klíma megváltozott, június és augusztus közötti időszakra elléseket nem terveztünk be. Szeptember folyamán ellenek a tehenek, a tél folyamán sokkal egészségesebb a bocik fejlődése is – teszi hozzá.
Van gazda, akinek öt tehene is elhullott a nagy melegtől, ami nagy veszteség, hiszen egy tehén piaci értéke 2 és 3 ezer euró között mozog.
– Könnyen emészthető takarmányt kell adni nekik. Kevesebb szénhidrátot tartalmazó gabonaféléket, zabot. A kukoricadarát, nehéz takarmányt hanyagolni kell. Ha könnyebb takarmányt adunk, akkor a tej sem csökken akkora mértékben – mondja Szalai, aki szerint ugyan nagyon gyenge a kukoricatermés, de a gombásodás annyira nem érhető tetten.
– A hernyó minden csövet megsértett, de nem volt tovább csapadék, nem tudott terjedni a gomba. Egy-két centiméter penész van a csöveken. Én nem látok veszélyt, ettől a tavalyi év rosszabb volt. Viszont nagyon gyenge a termés, hektáronként 3-4 tonna, de ilyen a helyzet a többi kultúrával is. Vannak elvétve jó parcellák, de ritka. Zömében gyenge a termés, teszi hozzá.
Az észak-bácskai körzet szenved a legjobban
A globális felmelegedést és a klímaváltozást az észak-bácskai körzetben nagyon megérezzük, véli Prćić Anna agrármérnök. Szerinte mesterségesen kellene változtatni a mikroklímánkon: fásításokkal, agrotechnikai eszközökkel, új módszertannal, visszaengedni a szerves anyagot, hanyagolni a műtrágyát, ami még inkább szárít, és mikroorganizmusokkal táplálni a földet, mondja.
– Néhány termelő már gondolkodik azon, hogy a saját parcelláikat fásítsák, hogy maguk húzzák fel a területeiken a szélvédő övezeteket.
Prćić Anna
Az eddigi telepítések és próbálkozások nem jártak sikerrel, mert nem volt, aki gondoskodjon a csemetékről. A régi utak nemcsak árnyékolófákkal, hanem gyümölcsfákkal is tele voltak, most pedig a csantavéri határból el lehet látni az oromhegyesire, ami abszurd. Hiányoznak a tanyák, a fák, az állatok, az állati eredetű trágya, mert sokkal jobban tartják a nedvességet, mint a műtrágya. Hiányzik a régi világ – állapítja meg a szakértő.
Alacsony hozam, toxinos kukorica
Prćić szerint a magas hőmérséklet miatt ismét jelentkeznek a toxinok, a DON-toxinok és az aflatoxin, ami a sertés esetében nem probléma, mert a húsba nem megy át, a tejbe viszont igen.
– A termésmennyiség a fele, mint amennyi kellene. Esett ugyan valamennyi eső, de nem akkor, amikor kellett volna. A kalászosok meg a repce nagyon megszenvedte már a tavaszi, márciusi hőséget is, amikor júniusra jellemző hőmérsékleteink voltak. Aztán volt eső, de nem elegendő, ami pótolta volna a hiányt, és erre rájöttek a 40 Celsius-fokos melegek. A toxinokat okozó aspergilius gomba tökéletesen érzi magát 25 és 40 Celsius-fok között. A kukoricák csövei nagyon korán leestek, 1-1,5 hónappal előbb aratunk, mint tíz évvel ezelőtt. A kalászosokat egy hónappal előbb, az őszi kultúrákat másfél hónappal előbb kombájnoztuk. Ha továbbra sem lesz csapadék, a repce nem kerül a földbe, hiszen azt augusztus 15 és szeptember 8 között kellene ültetni. Ami a búzát, árpát, sörárpát illeti, azt novemberben is el lehet ültetni, így ott még van esély a termésre. A napraforgó rengeteg tápanyagot vesz ki a földből, így azt ötévente szoktunk ültetni. Kukoricát pedig csak az vet majd, akinek nagyon muszáj, vagyis állatai is vannak, és saját részre termeszt. Egyre több ember át fog térni az őszi kultúrákra, a tavasziak egyszerűen nagyon rizikósak.
Nem tudunk mit kezdeni a helyzettel
Az agrármérnök felhívja a figyelmet, hogy Szerbiának nincsenek megfelelő törvényei és infrastruktúrája sem az ilyen elemi csapás kezelésére.
– Kellene egy körzeti bizottság – szakmai, amelyik kimegy terepre, felméri a helyzetet parcellától parcelláig. Erre viszont nekünk erőforrásunk nincs, hiszen agrármérnökeink sincsenek. Kellene, hogy legyen egy alap a költségvetésben, hogy amikor baj van, akkor ahhoz hozzá lehessen nyúlni. Ha most megnézzük, hogy mekkora területen van veszteség, az borzasztó. Szárazság ellen viszont még csak biztosítani sem lehet a termést. Fásítani kell, de nem mindegy, hogy mit ültetünk, és hova. Figyelembe kell venni a szélirányt, magasabb fákat kell ültetni, alá bokrosakat – például bodzát, ami vonzza a méheket, ahol van méh, ott van élet. Ha van fa, vannak ragadozómadarak, és akkor nincs gond a rágcsálókkal sem. Az önkormányzatnak gondolnia kellene a mikroklíma megváltoztatására, erre pedig az egyetlen megoldás a fásítás. Muszáj közbelépni, mert már most komoly bajban vagyunk.
