Az előző cikkekből már láthatta, mire van szüksége a testünknek, és mi rejlik a táplálékunkban. Meggyőződhetett róla, hogy nem boszorkánytudomány kell ahhoz, hogy holnaptól már ne csak az íze és a vonzó kinézete, hanem inkább a teste szükségletei alapján válassza ki legtöbb ételét, vagy hogy a jelenlegi finomságok tápértékét feljavítsa.
Figyeljen oda, mi kerül a szájába, tegyen az ebédjébe főzés után friss fűszereket, szórja meg friss paradicsomdarabokkal, petrezselyemzölddel vagy rukkolával. Így a főtt ételt is vitamindússá tehetjük, ugyanis ezek érzékeny anyagok, sok közülük már 40 Celsius-fok felett hatástalanná válik. Hetente 20–30 különböző növényi eredetű élelmiszert vegyünk magunkhoz természetes formában, hogy sokféle hatóanyagot kapjon az organizmusunk. Leginkább a köret a legértékesebb élelmiszer az ebédünkben, egyen belőle többet, több salátát, több zöldségfélét, és utána friss érett gyümölcsöt.
Az biztos, hogy más szemszögből kell néznie az étkezés értelmét, és ha a közérzete és az egészsége tényleg fontos tényezővé válik az életében, akkor nincs más megoldás, mint a gondolkodásmódján változtatni.
Nem mindenki hajlandó még egy millimétert se a berögződött életmódi szokásaitól eltávolodni. Ez rendben is van, úgysem lenne mindenki számára elegendő magas minőségű tápdús természetes táplálék, mert az ember már tönkretette a saját környezetét, ahonnan ezek származtak, és amely valamikor szerény, de mégis az egyetlen lehetőség volt a túlélésre.
Nem mindenki lesz hajlandó több időt szentelni a friss nyersanyagok beszerzésére és a saját étele elkészítésére, ami pedig bizonyosságot nyújtana arra, mi minden rejlik az ebédjében.
Nem mindenki szán több időt a becsomagolt termékek összetevőinek átolvasására, pedig lehet tiszta, adalékok nélküli jobb élelmiszert találni, csak keresni kell. Ezekből biztos sokkal kisebb a választék, leginkább magasabb az áruk, de az ízük és a természetességük a mérvadó. Mivel kevesebb élelemre van szükségünk a magasabb minőségűből, kiegyenlítődik a kiadás. Testünk annyira intelligens, hogy nem jelez éhséget, ha megkapott mindent, amire szüksége van. Sajnos az olcsó gyorsételek ezt nem tudják biztosítani, és sűrűn tudatja velünk korgó gyomorral, hogy a sok üres kalórián kívül nemigen kapott semmi értékes tápanyagot, amit be tudna építeni. Egy kis fantáziával elképzelhetné, hogy a zsíros gyorsétel összetevőiből vagy egy zamatos gyümölcstálból szeretné a belső részeit „felépíteni”.
Én nem akarom senkitől a kedvenc falatait elvenni, de mindenkinek tisztában kell lennie azzal, amit már sokszor hangsúlyoztam, hogy belülről a testünk az őskori szabályok szerint működik, amikor még kevés táplálék állt rendelkezésre, és a dőzsölés, ami ma már napi szokássá vált, ismeretlen jelenség volt.
Próbálja meg ősi szemekkel életmódját és táplálkozását megítélni. Biztos rájön, mennyivel többször eszik naponta, mennyivel több táplálékot vesz magához, mint elődeink. A kitűzött célunk legyen: a kevesebb több! Ne terheljük meg minden két órában az emésztőrendszerünket, hagyjunk legalább ötórányi szünetet az evések között, hogy az emésztésen kívüli a fontos feladatokat is nyugodtan el tudja végezni a szervezetünk. Tudom, ez egy rendkívül nehéz dolognak látszik, mert teljesen ellentétben áll a mai bőséggel és dörzsöléssel. De már többször is hangsúlyoztam, hogy nekünk az elsődleges feladatunk az organizmusunk felépítéséhez és működési alapjaihoz illően a szükségleteit kielégíteni, hogy jól működjön.
Most biztos végképp abba fogja hagyni az olvasást, ha még arra is ösztönzöm, hogy bár évente egyszer egy pár napig vízen kívül semmit ne vegyen magához. A családom és én hosszú távon csodálatos eredményeket értünk el ezzel a sanyargatásnak tűnő módszerrel. Harmadik napi böjtölés után sírva fakadtam, mert nem akartam saját magam se elhinni a tömérdek pozitív hatást: a látható vízödémák teljesen eltűntek, a csuklóim olyan csodálatosan, minden nehézség nélkül működtek, mint fiatalkoromban, és a tükörből egy szinte újjászületett személy tekintett vissza rám. Az egészségemre kifejtett pozitív hatását sosem fogom tudni bebizonyítani, mert nem tudom, milyen lenne a közérzetem, ha hét évvel ezelőtt nem kezdek el a szervezetem helyesebb ellátásával intenzíven foglalkozni. Nagyon meg vagyok elégedve a testemmel, hálás vagyok minden egyes napi jó működéséért és a vitalitásért. Mindaz a befektetett idő többszörösen megtérült, hiszen nem kell az orvosok rendelőjében életidőm nagy részét eltölteni. Nincs szükségem gyógyszerekre, és teljesítőképességem még mindig magas fokon áll. Sosem késő elkezdeni a szervezetét jobban ellátni, és az életmódját lehetőségei szerint a szükségleteire hangolni.
Növelje meg igényét és elvárásait a tápláléka hasznossága szempontjából! Minél magasabb minőségű, természetesebb és tápanyagdúsabb az étele, annál tűrősebb és ritkábban jelentkezik az igazi éhség. Így könnyen lecsökkenthetjük a táplálkozásaink gyakoriságát, nem terheljük túl az emésztés nehéz munkájával a szervezetünket, és több erőforrása maradhat az irányító, javító, öngyógyító és felépítő feladataira. A kevesebb megterhelés több egészséget von maga után.
A szerző
Farkas Marija vagyok, az Újvidéki Egyetem Technológiai Karának élelmiszeripari szakán szereztem főiskolai képesítést. Negyvenéves laboratóriumi tapasztalattal rendelkezem, 2020-tól pedig táplálkozási edző pszichoneuro-immunológiai képzéssel. Zentán születtem,1981 óta Bécsben élek, két gyermek édesanyja vagyok. 2021-ben nyugdíjba vonultam, de nem vagyok tétlen! Német és magyar nyelven kommunikálok.
