Kravitz beismerten a ’60-as és ’70-es évek zenéiből nyeri inspirációját, és fülbemászó darabjainak is ezek a zenék adják ható-tevékeny erejét. A Flower Power gyermekeinek kegyeltje, Lenny az idén is olyan lemezzel állt elő, amellyel nem hagyja cserben hallgatóit. A régi jó, bevált receptjét követi most is, miszerint a lemezein egy gyorsabb, gyors-középtempójú szám van (a mostanin, kivételesen több is), a többi olyan ballada, ami csupa férfiúi gyöngédséget reflektál, ám a művész nem feledi nemi identitását: a kreol szupersztár a gyönyörű, istenített nőkhöz való vonzódását fejezi ki szinte minden egyes számában. Mindenen túlnőtt azzal, hogy következetesen önmaga maradt, kitárta szívét még a ’80-as évek végén és tárva is hagyta, senki sem veti a szemére, hogy nem a Valhalláról szerez dalokat vagy nem vet be más olcsó heavy metál trükköket.
Mindezek mellett Lenny Kravitz személyében az elmúlt néhány évtized és napjaink kétségtelenül egyik legtehetségesebb zeneművészét, alkotóját, gitárosát, vokális előadóját, multiinstrumentalistáját, producerét, rockikonját tisztelhetjük. A többszörösen Grammyvel díjazott zenész meghaladta a zsáner- és stílusbeli kereteket, a társadalmi-kasztbeli hovatartozást és faji elvárásokat egyaránt. Felülemelkedett mindezeken, transzcendált minden besorolást több mint három és fél évtizede tartó gazdag karrierje során.
Tudjuk, minden zseninek megvan a maga hóbortja, és amennyiben a show business „alkalmazottja”, valószínűleg a szere is. Lennyé, a hippy generáció gyermekeként kézenfekvően a nem-addiktív LSD, a flower child ezen az új lemezén is megénekli, hogy „I was blind, but now I see, / That you were right in front of me, / You’re the spirit in my heart, / You bring out the best in me, / I love you, ENDLESSLY.” És ezt az „endlesssly”-t, lehet nem egyszer, hanem ezerszer is meghallgatva éppen „L.S.D.”-nek hallani. Mert ő így akarta. Nem kevesebbet teszek, mint hogy ezt állítom. Egy ekkora kaliberű sztárnál nincsenek, azaz nem lehetnek véletlenek. Jimi Hendrix-szintű tehetség, azzal, hogy tett egyetlen engedményt a Blue Electric Light c., legutóbbi, márciusi lemezén, „odadobott egy csontot” az új millennium popiparának a „Human” c. számával (célzatos cím!), és ha Hendrix tovább él (mint még harminc évet sem), aligha hihetnénk abban, hogy ő másképp cselekedett volna. A „Human” a millennial whoop melódiavilágát hozza részben, jelen van rajta a már jó régóta bevetett „ti-táá-tííí” , a slágerlisták top tízében minduntalan fel-felbukkanó, vagy inkább állandósított hangzás, ami jóval 2010 előtt ütötte fel csúnya fejét a masinériában, és itt az ideje, hogy mindörökre eltűnjön a Föld színéről. Ezoterikus tartalma a hangzás miértjének számomra ugyan teljesen ismeretlen, mégis annyira degutáns, hogy épeszű ember nem dől be neki. De lehet, hogy épp ez a mind nyíltabban támadó sötét hatalmak, a sátánizmus, a Luciferianizmus egyik lényegi alappillére, mindent elsikkasztani, annyira elaljasítani, hogy emberi fogyasztásra teljességgel alkalmatlan legyen.
Arról is szól a mára multimilliomos Lenny, többek között immár a Kravitz Design tulajdonosa is, amellyel a Rolex, a Dom Perignon és a Leica számára tervez, valamint hotelláncoknak és magánkézen levő high-end rezidenciák számára is, hogy ő szeretetmegszállott, az ő istene a Szeretet. A mára saját szeszesitalbrandet futtató Lenny Mexikóban őshonos sotol nevű növényből (cucharilla vagy palmilla néven is ismerik) készült sotol párlatokat, töményeket gyárttat – amelyek, akárcsak a meszkalint tartalmazó kaktusz valamint a magic mushrooms, azaz a psylocibe-gombák (lásd: Psylocibe Cubensis), ami szintén Mexikóban volt őshonos Carlos Castaneda Don Juanjához vezető útjainak idején is, minden bizonnyal elég ütősek lehetnek. A Nocheluna Sotolt az USA-beli üzletbe bevezető szeretetmegszállott, az idei Blue Electric Light-on, a „Love is My Religion” című szám refrénjében az egykori, szerencsétlen Katey Perry, a hater prototípusának ellenpólusa egyenesben közvetíti, hogy: „Love is my religion, / Love is my God, / Love is my religion, / Love is my guide…”
Nem egy Baja Mali Knindža, annyi bizonyos. De ez még nem jelenti azt, hogy – Vučić (b)atyával vagy nélküle – nem mennék el akár Baja egyik koncertjére is, legalább egy jót hahotázni. Talpraesett fickó a Lenny, de nincsenek sem háborús, sem gyilkos szándékai (mint a sok russzofil őrültnek errefelé), sőt! Én személyesen Alex bátyánkat sem záratnám be minden vérszomjas „kutyájával” együtt. „Smart Alex” nagyon sok mindenben vétkes, ami az élhetőségét rontja ennek a különben is „zseniális” városnak, amelyet egykor Szabadkának hívtak. És mégis, békés halált érdemel szerintem az önmaga fiatalságának idejében Šej-šej–pólókban mászkáló „voditelj TV-dnevnika”, ahogy egy kisfiú mondta, amikor megkérdezték, ki az a bácsi a képernyőn (Vučićra gondolva). Amint vetsz, úgy aratsz, emlékezz csak Miloševićre, főbatya.
Mert én is a Szeretetben hiszek és abban, hogy halála pillanatáig van esélye mindenkinek arra, hogy megtérjen, (re-ligio: visszacsatol(ód)ás az Ősforrásra (Isten = Ős-tény). Vajdasági, ezen belül pedig újvidéki származású magyar anyanyelvűként és kevert vérűként még azt is meg tudom érteni, amikor a „prljav kao repa” – ahogyan Đole mondaná – „Smart Alex” arról tesz panaszt, hogy meg akarják gyilkolni… Nem egy autokratizmus-mentes jelenség volt a „jedan od pet miliona” előtt sem, és nem is lehet könnyű dolga egy olyan ország vezetésével, amelyben mindenki gyűlöli egymást, de mindenekelőtt épp őt, amint az még Szabadkán is megnyilvánult a „Niko te ne voli”-graffitik képében, az ő „ikonjával” ellátva. Pedig istenhez könyörgött a pátriárkájával együtt, hogy „mentse meg a szerb nép(ünk)et az ítélettől” – teljesen abszurd módon, hiszen „a szerb nép(ünk)et” nem vádolta soha senki kollektív bűnösként a srebrenicai démoni vérengzések okán. Annyi azonban bizonyos, hogy lehetséges merénylői nem erről a tájról származtak (el). Kellett a sok „jó hazafi” oroszkedvelővel bratyizni, elnök úr…
Ahogy Balašević, a jó öreg laloš mondaná: „Nemojte mene slati na front, ja bih se odmah pomirio…” Hát, kb. ilyen Lenny is (meg én is), csakhogy a mi filozófiánk világszerte egyre népszerűtlenebb, ő és én itt maradtunk ajándékba a múlt századból, és mérges ítéletet nem hordunk szívünkben, ahogyan, ha nem is emberi formában, velünk vannak, sajnos, még mindig, Malacka, (akiről már több ízben is szóltunk), és szerencsére a Tao, Lao-Tzü, Buddha, Mózes, Vishnu, Mohammed, Hrisztosz (nem a megfeszített, hanem a felkent), mindkét fényes, hajnali csillag. Egyiküket a görög mitológiában Prométheusznak hívják, a Bibliában meg Lucifernek, a másikat pedig Yeshuának, azaz Jézusnak fordítva tévesen, tehát „(y)E-seus”: „Éljen Zeusz!”, avagy: „Zeusz az én istenem”, és ha rejtve is, Ízisz, Horus tárasaságában, szintúgy.
Ha ebben az életben Lenny Kravitz már úgysem leszek, és tízszer akkorára is dagasztják a(z) EM–„terápiával” a lábam, amilyennek lennie kellene, és érzéstelenítik is mindkét karom és kezem, ha jól „megszívtam” („blue”) az „electric light”-ot, köszönve annak, hogy „szembefordultam a Párttal”, és hasonló rebellis dolgaimnak, sebaj, ha én ismerek is, a karma törvénye sem kíméletet, de kegyelmet sem ismer.
„Ti možeš da laješ, možeš da režiš, možeš da ostaneš, a možeš i da bežiš“ – énekelte volt Cane a Partibrejkersből.
Hajlamos vagyok arra, hogy mindenekelőtt a saját portámon söprögessek, de mégis leírom, hogy: a U.S. of A. minden bizonnyal nagyon-nagyon sok mindent megtehet, viszont azt semmiképpen sem lenne szabad megtennie, hogy egy 34 vádpontban bűnösnek talált és elítélt perszóna kerüljön az élére! Ez a világ szemében úgy megtépázná az autoritását és hitelességét, hogy a saját sírját ásná meg.
És nem férne kétség hozzá, hogy ez is volt a célja, szándékosan.
Kivéve, ha épp azt akarnák a nyakába varrni a kárhozat-fia Trumpnak, hogy ő kezdte el a harmadik, nukleáris világháborút – amit egyelőre kizártnak tartok, de mégis… Ugyanekkor megkérnék minden tiszteletre méltó vezetőt, ne tegyék saját akaratukból elkerülhetetlenné, immanensé Armageddont.
A pesszimista pedig egy kicsit műveltebb optimista.
Marad Lenny meg a Szeretet!
Lenny Kravitz (legelöl) Madridban, 2012-ben (Fotó: Carlos Delgado/Wikipedia)
