A Nyugat-Balkán az elmúlt években kiemelkedő terepe lett a magyar kül- és külgazdaság-politikának, a magyar kormány és gazdasági elitje a baráti Bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaságban, Észak-Macedóniában és Szerbiában is élénk kapcsolatépítésbe kezdett – írja cikkében a g7.hu.
A térség országai az Európai Unió kapujában állnak, geopolitikai jelentőségük az ukrajnai háború során felértékelődött, és európai integrációjuk esetén Orbán Viktor ideológiai szövetségeseivé válnának az uniós intézményekben. Gazdasági oldalról alacsonyabb fejlettségük, gyengébb hazai cégeik és jelentős fejlődési potenciáljuk jelent komoly lehetőséget a kifektetések – azaz a magyar vállalatok külföldi tőkebefektetéseinek – ösztönzését időszakosan hangoztató kormány szempontjából.
A probléma, hogy a Nyugat-Balkán országai nem nagyon képesek felzárkózni: növekedési teljesítményük tartósan gyenge, munkanéküliségük magas, és a történelmi viszontagságok közepette a piaci viszonyok elég sajátos és nem kifejezetten szabad rendszere alakult ki az adott országokban. Ez kérdéseket vet fel a magyar kifektetések megtérülését illetően. A magyar kormányt ugyanakkor a fenti politikai és gazdasági érdekek mentén nem zavartatják ezek a kockázatok.
Bosznia-Hercegovinának, azon belül is az 1,2 milliós Bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaságnak az Eximbank 2022-ben 110 millió eurós hitelt nyújtott, míg az entitást vezető szerb nacionalista Milorak Dodik 2023-as budapesti látogatásán további 118 millió, idén áprilisban, Orbán Viktor vizitjén további 140 millió eurós beruházásokat jelentettek be, utóbbiakat többet között a Veolia, az MVM és az Alteo részvételével. Ezek annak fényében jelentős összegek, hogy Bosznia teljes külföldi befektetésállománya mindössze 8,9 milliárd euró volt 2022 végén.
Észak-Macedóniának idén nyáron Magyarország 500 millió eurós, kedvezményes feltételrendszerű – 3,25 százalékos kamatozású, 15 éves lejáratú – kölcsönt nyújtott az Eximbankon keresztül. A boszniai stratégiához hasonlóan az államközi hitelezést a kormányközeli magyar vállalatok megjelenése kíséri. A magyar kormány emberei az észak-macedón médiapiacon is megjelentek, több online hírportál és az egyik tévétársaság is magyar érdekeltségbe került. 2020-ban a macedón hatóságok eljárást indítottak Schatz Péter ellen, aki Habony Árpád kommunikációs háttérember üzlettársa és a kormánymédia régiós terjeszkedésének egyik kulcsembere.
A legerősebb ütemben Szerbiában nőnek a magyar befektetések. Bár itt a közös határ és a jelentősebb piacméretből fakadóan komolyabb gazdasági racionalitás áll emögött, a jelenséget az országot 2014 óta miniszterelnöki, majd 2017 óta elnöki pozícióban egyre keményebb kézzel irányító Aleksandar Vučić és Orbán Viktor kormányfő erős politikai kapcsolata kíséri.
A két vezetőt hasonló ideológiai hátterük és belpolitikai hatalomgyakorlási technikáik mellett a pávatáncos külpolitika is összeköti.
- Vučić az ukrajnai háború dacára kiáll a régi jó orosz viszony fenntartása mellett – amerikai szankciókkal sújtott védelmi minisztere, Aleksandar Vulin Szerbia szövetségesének nevezte Moszkvát egy vlagyivosztoki üzleti fórumon.
- Eközben Belgrád közvetlenül közreműködik a NATO és Ukrajna lőszerellátásában, az Európai Unió fő potenciális lítiumbeszállítója és a francia hadiipar egy fontos új megrendelője, és retorikailag az európai integráció nagy pártolója, még ha a szerb nép egyre kevésbé támogatja is ezt.
- Egyúttal azonban a szerb elnök nyilatkozatainak alapeleme az ellene folyó állítólagos nyugati összeesküvések emlegetése, és a gazdasági fronton is több lábon próbál állni: az utóbbi években Szerbia a kínai tőkebefektetések legfontosabb európai célországává vált.
Vučić autokratikus belpolitikai módszerei, a hazai, valamint boszniai és koszovói szerb nacionalizmus, továbbá a pávatánccal járó bizalomdeficit egyfelől az utóbbi években erősen korlátozták a szerb uniós csatlakozás potenciálját. Ugyanakkor a stratégia elért részsikereket is: az elmúlt hónapokban Olaf Scholz német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök is Belgrádba látogatott, a kínai befektetések megugrásával párhuzamosan pedig az utóbbi években a szerb felzárkózás üteme is javult valamelyest. A nyugati sajtóban pedig már elkezdtek nagyobb tömegben megjelenni azok a cikkek, amelyek szerint minden jogállamisági kétely ellenére a Nyugatnak geopolitikai szempontból alapvető érdeke Szerbia megnyerése.
