Érdeklődéssel olvastam a VMSZ elnökeként regnáló politikus nagy bejelentését, amit a Szabad Magyar Szó (is) megjelentetett, készül a VMSZ történetéről szóló könyv. Ami igencsak meglepett, a VMSZ 30 évének szeretnének emléket állítani, erről pedig csak egy közmondás: Jobb későn, mint soha! ugrott be azonnal, mert úgy tűnik, már nem június, hanem szeptember van, sőt pár nap és október lesz, de meglehet, egyesek „kicsire nem adnak”!
Eközben előjött a „farbával” is, felsorolta kiket bízott meg (igen, ő személyesen, nem valamilyen párttestület) az – ezek szerint számára – igencsak fontos feladattal. Valahogyan nem fűlik a fogam arra, hogy az ő logikájával összeállított sorban tárgyaljam a szakértők és az annak kinevezettek névsorát, kénytelen vagyok a saját logikám szerint elemezni az ismereteimet e személyekről.
- 1) Ternovácz István (született 1962. szeptember 26-án Temerinben), agrármérnök, rádiós újságíró.
Őt mindenképpen első helyre kell tennem, mivel az összes kinevezett közül mégiscsak a legkorábban született, biztosan van még „valamilyen” tapasztalata is, ha nem is a történelemmel, mint tudománnyal, de legalább az 1994-ben történtekkel kapcsolatban. Ezek közül jegyzek ezt-azt le.
Tudni kell, hogy végzettsége alapján ő agrármérnök, aki – azt állítja magáról – egyedül csak a VMDK-nak volt tagja, mégpedig 1990-1995 között. Nekem, ahogyan a hétköznapi embereknek is, ezt el kellene hinnem, azonban, ha az illető feledékeny szeretne lenni, az internet mégsem az, mert megőrizte a tényeket: ő 1990-1997 között a VMDK tagja volt, de mivel a szervezetet dr. Pál Sándor valamilyen ügyeskedéssel elorozta, az addigi VMDK-vezetés (Ternovácz Istvánnal együtt) megalakította a VMDP-t. Annak pedig, hogy onnan kilépett vagy sem, na meg mikor, semmi nyoma.
- 2) Forró Lajos, (született 1970. január 2-án Zentán) történész, egyetemi docens, az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar közkapcsolati dékánhelyettese, tanszékvezető.
- 3) Kávai Szabolcs történelemtanár (született 1970. január 1-jén Zentán).
- 4) Mészáros Zoltán (született 1969. október 1-jén Zentán), a szabadkai Történelmi Levéltár főlevéltárosa.
Azért kell e három személyt együtt tárgyalni, mert majdnem „generációk”, és nem azért. mert mindnyájan Zentán születtek. A lényeg, 1994-ben az első kettő épp a tanárképző főiskola 3. osztályában tanult Szegeden, szabad idejükben a hazai információkat főleg a rokonoktól, de az sem elhanyagolható, hogy a VMDK Pusztai Lajos által vezetett ottani szervezetétől szerezték be. A harmadik egyén Újvidéken ugyanakkor volt végzős, készült az oklevél megszerzésére, így számára is az információk fő forrásai a rokonság meg az Ágostonhoz a végletekig hű újvidéki VMDK szervezet voltak.
- 5) Pesevszki Evelyn (született ? Kishegyesen) okleveles jogász, újságíró.
Mivel sehol sem találtam pontos adatokat, maradok a sejtésemnél, kb. 40 éves lehet, azaz 1994-ben még általános iskolába járt, azaz: nem sok ismerete lehet a VMSZ kezdeteiről, de mivel a Magyar Szóban dolgozik, ő lehet a párt „beépített embere”.
- 6) Német Klaudió (1998-ban született Topolyán), történész.
Őróla szinte semmit sem merek állítani, hiszen még a VMSZ egyik kezdeményezőjéről, azaz Csubela Ferencről is csak – valószínűen – a szülei meséiben hallott.
Már az eddigiekből is arra lehet következtetni, e munkacsoport egyik tagja sem rendelkezik úgynevezett első kézből származó információkkal a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ, habár használhatjuk még a kezdeményezés csírájából származó, de később elvetett elnevezést, a Magyar Érdekvédelmi Szövetség, azaz MÉSZ nevet is) létrejöttének első fázisáról. Tételezzük fel, hogy a jelenlegi vezetés hozzáférést biztosít majd a szervezet archívumához, illetve megkapják még az akkori tájékoztatási eszközök és hírügynökségek által megjelentetett híreket, tudósításokat meg egyéb információkat is, tehát csúnyán fogalmazva, másod- és harmadfülből származó tényekkel – és főleg – feltételezésekkel tudnak majd operálni.
Nem tudom emlékeztek-e még a régi idők diktátoraira? Nekik volt szokásuk, hogy az elődöt kitöröltették a történelemből! Remélem, hallottatok még az alakulás 15. évfordulójáról is, aminek ünnepségét Palicson tartották. Akkor a tiszteletbeli – úgy vált azzá, hogy az utódja megbuktatta – elnök beszélt. Sosem felejtem el beszédének egy részletét: „… A VMDK-val elégedetlen szabadkai értelmiség egy része kezdeményezte az új politikai szervezet, a VMSZ megalakulását…” Mindennek az igazságtartalma a nullával egyenlő, ugyanis a Tóthfaluban a kezdeményezők első összejövetelen megjelent három egyén közül egyik sem volt szabadkai. Közülük ma már csak egy él és „virul”, a másodikat nagyon komoly betegség gyötri, a harmadik pedig nem sokkal a VMSZ megalakulását követően közlekedési szerencsétlenség áldozata lett. Ott volt még két fiatalabb ember, a sofőrök, közülük is már csak egyikük van életben, na meg Utasi Jenő atya, aki házigazdaként üdvözölte a megjelenteket, de távozott, mert nem akart zavarni.
Azt is illik tudni, a közlekedési szerencsétlenségben elhunyt kezdeményező a mindenki számára kiosztott dokumentumokat és saját feljegyzéseit is összegyűjtötte, majd mint megválasztott elnök mindezt elhelyezte az új párt archívumában. Úgy tűnik, ezek valamikor eltűnhettek – ezért hallhatta a tisztelt publikum a Palicson elhangzott szöveget –, de erről Szilágyi Dorottyától lehetne információt szerezni, habár még az sincs kizárva, hogy amikor a tiszteletbeli elnökkel együtt őt is eltávolították, csak akkor változott meg a VMSZ történelme, amit bizonyítani fog a párt csonka archívuma.
Minden ilyen nagy lélegzetű történelmi projektum nem nélkülözheti a tárgyalt szervezet vezetőinek előéletét. Csubela Ferenc és Kasza József estében ez „lerágott csont”, de mi van a „trónt megöröklő” apjával? Igencsak érdekes a hivatalosan megjelentetett életrajza, ahol az áll: a VMSZ tagja 1994 óta. Csakhogy 1996-ban készültünk a szövetségi választásokra, ahol elhangzott a neve, ő is képviselőjelölt lehetne, mire az egyik szabadkai tanácstag megjegyezte: Hogy lehet jelölt, ha nem tagja a VMSZ-nek? Jött az elnök magyarázata, jelenleg még nem tag, csak szimpatizáns, mert a munkahelye (ő volt a szabadkai Közgazdasági Egyetem Informatikai Intézetének az igazgatója) miatt nem lehet az, de nem sokára ő lesz a csantavéri szövetkezet igazgatója, úgy beléphet. A magyarázatot mindenki elfogadta (még én is), habár másnap utánajártam a történetnek. Megtudtam, hogy neki mit kellett teljesíteni, hogy megkaphassa ezt a jól fizetett munkahelyet, sőt azt is, miként őrizhette meg azt Milošević rendszerében 1989 és 1996 között. Igencsak érdekes, de akkor úgy döntöttem – most már sajnálom –, legyen ez a szabadkaiak problémája, ezen rágodjonak ők.
Mivel mindezt már többször leírtam, ha nagyon akarjátok, nyomára bukkantok. Ha nem, akkor akár le is ellenőrizhetitek igencsak egyszerűen – most már a Mesterséges Intelligencia még fel is gyorsíthatja –, de az a kérdés: Meglesz-e ehhez a bizottság akarata?
Amennyiben ez a bizottság nem fog szembenézni a felsorolt (igaz, van még belőlük jó pár, de azokat most tartalékolom) „kényes kérdésekkel”, borítékolhatom: folytatódni fog a történelem megkezdett hamisítása!
Balla Lajos
