Újabb „koalíciós szerződést” kötött szeptember 13-án Belgrádban a Szerb Haladó Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség, pontosabban a két párt elnöke, Miloš Vučević és Pásztor Bálint. Azt, hogy mit ír tételesen a szerződés IV. Kisebbségi kérdések fejezetében és mi a valóság, Bozóki Antal ügyvéd vette számba.
a) Az illetékes minisztérium továbbra is affirmatív megközelítést alkalmazva hoz utasítást a tagozatok létesítésére, valamint szabályzatot az alap- és középfokú oktató-nevelő tevékenységet folytató intézmények finanszírozásának kritériumairól és előírásairól, külön kritériumnak tekintve a tanítási nyelvet az előírtnál kisebb létszámú tagozat finanszírozásának jóváhagyásakor, ha az oktatás a nemzeti kisebbségek nyelvén valósul meg. A jelenlegi gyakorlatnak megfelelően az öt fős létszám elegendőnek minősül az előírtnál kisebb létszámú tagozat jóváhagyásához – írja a SZHP-VMSZ koalíciós szerződésnek a VMSZ honlapján közölt magyar nyelvű szövege (nem hivatalos) fordításában.
Öt tanulóval továbbra is meg lehet, tehát, nyitni a kislétszámú osztályokat, nem csak magyar, de a többi kisebbség nyelvén is. Ez a nemzeti kisebbségek pozitív megkülönböztetése, tehát nem egy magyar vonatkozású sajátosságról van szó, nem csak a magyar tanulókra vonatkozik. Az ilyen ún. kislétszámú osztályok megnyitásához viszont minden egyes esetben az oktatási minisztérium kedvező elbírálása, magyarán engedélye szükséges.
Az ilyen osztályok létezése a magyar nyelvű oktatási hálózat megroggyant állapotát mutatja! A fenntartásukkal kapcsolatosan viszont – gazdasági, pedagógiai és a gyermekek szocializálódása szempontjából is – élesen megoszlanak a vélemények.
Hogyan tudnak társalogni, barátkozni és játszani a diákok az osztályban, ahol öten vagy még ennél is kevesebben vannak? Nem arról van itt szó, hogy a VMSZ a csalóka látszatot akarja kelteni, hogy még mindig annyian vagyunk, mint a 2011. évi népszámlálás előtt? Vagy itt nem is a tanulók a fontosak, hanem, hogy mi legyen a tanítókkal, tanárokkal? Félnek, hogy elköltöznek a tanárok, vagy hogy kitör a vajdasági magyar pedagógussztrájk?
b) A szerződő felek vállalják, hogy összehangoltan dolgoznak a nemzeti kisebbségek jogainak megvalósítását célzó új, felülvizsgált akcióterv elfogadásán és végrehajtásán.
A 2016. március 3-án a szerb kormány által elfogadott nemzeti kisebbségi cselekvési terv „középtávú stratégiai dokumentum, amely tartalmazza az Európa Tanács keretegyezménye Tanácsadói Bizottságának ajánlásaival összhangban kitűzött stratégiai célokat, melyeket meg kell valósítani nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak végrehajtása során észlelt hiányosságok elhárítása érdekében” – írja a dokumentum bevezetőjében.
A cselekvési tervből azonban vajmi kevés valósult meg, az utóbbi időben már szinte nem is említik.
Magyar oldalról utoljára talán 2016. október 27-én az EP Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup [European Parliament Intergroup for Traditional Minorities, National Communities and Languages] évi strasbourgi ülésén hallottunk róla, amikor Nyilas Mihály akkori tartományi oktatási, közigazgatási és nemzeti közösségi titkár és Hajnal Jenő, a Nemzeti Tanács akkori elnöke „előadást tartottak, s mutatták be” – az uniós csatlakozási tárgyalások folytatásának egyik korábbi előfeltételét jelentő – „kisebbségi akciótervet”.
A VMSZ tisztségviselői ezt a lehetőséget sajnos nem a vajdasági magyar közösség valós helyzetének a bemutatására, hanem pártjuk és a SZHP politikájának a fényezésére, a magyar közösség helyzetének az Európai Unió előtt „pozitív példaként” való ismertetésére használták ki.
A „Forum 10” Novi Pazar-i nem kormányzati szervezet 2024. május 9-én közleményben követelte a szerb kormánytól, hogy „fejezze be a nemzeti kisebbségek jogainak megvalósítására vonatkozó cselekvési terv kidolgozását és elfogadását, amivel lényegi elkötelezettséget mutatna, de feltételeket is teremtene a szerbiai nemzeti kisebbségek helyzete fejlesztésének folytatására”.
Nem II. Pásztor és Vučević kezdeményezéséről van tehát szó, akik most egy „új, felülvizsgált akcióterv elfogadásán és végrehajtását” tűzték ki célul, hanem Szerbiának egy nemzetközi kötelezettségéről – ha csatlakozni akar az EU-hoz. Mikor lesz ebből valami? Mi történt az eddigi cselekvési tervvel, miért nem lett alkalmazva? Mindent vállalnak, csak semmit nem csinálnak!
c) A közös törvényalkotási folyamatban pontosabban kerül szabályozásra a nemzeti kisebbségek tagjainak egyéni és kollektív jogainak gyakorlása, illetve pontosabban kerül szabályozásra a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsainak helyzete a jogrendszerben és politikai rendszerben.
A nemzeti kisebbségek tagjainak egyéni és kollektív jogai gyakorlása eddig is szabályozva volt, eddig sem a jogszabályokban volt a probléma, hanem abban, hogy a gyakorlatban azokat egyáltalán nem vagy csak félig-meddig alkalmazták. Most majd változtatnak ezen?
Pásztor Bálintnak az SZHP-VMSZ koalíciós szerződésben nem egy ilyen homályos, valójában semmilyen konkrét kötelezettséget nem jelentő ígéretet kellett volna megfogalmaznia, hanem az Európai Parlament (EP) 2023. május 10-i Szerbiáról szóló, 2022. évi jelentésével kapcsolatos [2022/2204(INI)] állásfoglalásából eredő feladatok teljesítését követelni!
Az EP az állásfoglalás 58. pontjában „felhívja a szerb kormányt, hogy az uniós elvekkel és jogszabályokkal teljes összhangban tartsa tiszteletben a nemzeti kisebbségek jogait, és biztosítsa nyelvük megfelelő használatát és oktatási szükségleteik kielégítését; megjegyzi, hogy többet kell tenni a megkülönböztetés elleni jogszabályok aktív végrehajtása érdekében”. Az állásfoglalás 59. pontjában az EP „felhívja Szerbiát, hogy a vonatkozó európai normákkal összhangban biztosítsa a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartását, beleértve az oktatáshoz, a tájékoztatáshoz és a vallási szertartásokhoz kisebbségi nyelveken való hozzáférést, valamint a közigazgatásban való megfelelő képviseletet; felszólítja Szerbiát, hogy védje és támogassa nemzeti kisebbségei kulturális örökségét, és különösen teremtsen pozitív légkört a kisebbségi nyelveken folyó oktatás számára, valamint sajnálatát fejezi ki a kisebbségi jogok megsértése miatt ezen a területen”.
Mikor tesz eleget Szerbia ezeknek a követelményeknek?
d) Az oktatás, a hivatalos nyelvhasználat, a kultúra és a tájékoztatás területére vonatkozó valamennyi törvény és törvénynél alacsonyabb rangú aktus rendelkezései teljes mértékben összehangolásra kerülnek a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvénnyel és a Vajdaság Autonóm Tartomány hatásköreinek meghatározásáról szóló törvénnyel.
Ismét egy, még csak nem is követelmény, hanem üres, felesleges, szükségtelen megállapítás a szerződésben. Köztudott ugyanis, hogy egy ország jogrendszerének egységessége és a jogszabályok hierarchiája megköveteli az összehangoltságot, a harmonizáltságot, egyébként jogi káosz alakul ki.
A nemzeti tanácsokról szóló törvény „a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsainak a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területére vonatkozó jogállását és felhatalmazásait, a nemzeti tanács megválasztásának rendjét, finanszírozását és a munkája szempontjából egyéb jelentős kérdéseket szabályozza” (1. szakasz).
Az alsóbb szintű jogszabály nem lehet ellentétes felsőbb szintű jogszabállyal! A törvényhozónak (a szerb képviselőháznak) a kötelessége, hogy ügyeljen erre, de arra is, hogy az azonos szintű jogszabályok is összhangban legyenek egymással. Ez azt is jelenti, hogy minden más törvénynek is összhangban kell, hogy legyen a nemzeti tanácsokról szóló törvénnyel. Ha eltérés van, a kormánynak javaslatokat kell tenni az egységesítésre – ha írja azt a koalíciós szerződésben, ha nem!
Miloš Vučević és Pásztor Bálint is – a képzettségük szerint – jogászok. Nem ismerik a jogalkotásnak ezt az egyik alapvető elvét se?
e) Azokon a területeken, ahol hagyományosan vagy jelentős számban élnek nemzeti kisebbségek, megmarad a meglévő bírósági és ügyészi hálózat, a bíróságok és ügyészségek hálózatának következő felülvizsgálata során pedig székhelyük és területük meghatározásakor az igazságügyi intézményekhez való egyenlő hozzáférés biztosítása érdekében nagyobb mértékben veszik figyelembe az igazságügyi intézmény lakóhelytől való távolságát, a bíróságon hivatalos használatban lévő nemzeti kisebbségi nyelvek számát, valamint az igazságügyi intézmények meglétének hagyományát.
Vajdaságban mindenféle közigazgatási, igazságügyi, egészségügyi, stb. átszervezésnek, központosításnak, beolvasztásnak nemzeti kisebbségi vonatkozásai is vannak. A magyar közösségnek hátrányos tapasztalatai vannak ezzel kapcsolatban, mivel leginkább a jogok sorvasztását, csorbítását okozták/hozták/fokozták!
Például, a szerb képviselőház 2008. december 22-én elfogadta a bíróságok és az ügyészségek székhelyéről és területéről szóló törvényt[9]. Ez a törvény megszüntette, pontosabban „bírósági egységekké” degradálta a nemzeti megmaradás szemszögéből nézve kiemelten fontos hét magyar többségű községben (Ada, Csóka, Magyarkanizsa, Óbecse, Temerin, Topolya és Zenta) a községi bíróságot. Ezeknek a bezárása különösen érzékenyen érintette a vajdasági magyarságot, mert egy történelmi hagyomány szűnt meg, amely a magyar nyelvi jogok gyakorlása és a magyarlakta területek fejlődése szempontjából is nagyon fontos volt.
A 2013. november 20-án a bíróságok és ügyészségek székhelyéről és területéről elfogadott törvény alapján visszakerült ugyan az alapfokú bíróság Óbecsére és Zentára. Adán, Csókán, Magyarkanizsán, Temerinben és Topolyán azonban továbbra sincs ilyen bíróság, Adán és Csókán pedig közjegyző sem.
A néhai VMSZ elnök Pásztor István (akinek Vučić elnök szobrot akar emeltetni) elnöksége alatt a Vajdasági Magyar Szövetség éppen semmit nem tett a bíróságok visszaállítása érdekében. Most az apja elnöki székébe ült fia, Bálint is a közösségre káros helyzet megtartását/konzerválását tartja fontosnak, ahelyett, hogy követelné a korábbi állapot, vagyis a szerzett jogok visszaállítását!
f) Megnövelik a nemzeti kisebbségi nyelvismeret követelményének megfelelő tanfelügyelők, illetve tanügyi tanácsosok számát, akik az intézmények munkájának ellenőrzését, az iskolák működési és szakmai támogatását, az intézmények szakmai és pedagógiai felügyeletét, valamint a kisebbségi nyelveken programokat vagy oktatást folytató intézmények munkájának külső értékelését végzik.
Ebből a pontból látszik, hogy nincsen biztosítva megfelelő számú tanfelügyelő, illetve tanügyi tanácsos, akik ismerik a nemzeti kisebbségi nyelveket. Annak ellenére, hogy a VMSZ több alkalommal proklamálta a részarányos foglalkoztatás biztosítását a közigazgatásban (is), ami a tanügyi szervekre is vonatkozik.
A tanfelügyelők, illetve tanügyi tanácsosok számának növelésére semmilyen határidő nincs megjelölve. Még az sincs kimondva, hogy a nemzeti kisebbségi nyelvű iskolákban csak olyan tanfelügyelők végezhetik az ellenőrzést, akik ismerik az adott nemzeti kisebbség nyelvét is.
g) Befejeződnek a magyar nyelvű oktatás szempontjából kiemelt jelentőségű alap- és középfokú oktatási intézmények, valamint a magyar nemzeti kisebbség szempontjából kiemelt jelentőségű kulturális intézmények alapító jogainak a Magyar Nemzeti Tanácsra való részleges átruházásának folyamatai.
Ez a pont csak az MNT-re nézve fogalmaz meg némi kötelezettséget, ami úgyszintén nincsen határidőhöz kötve. Egyébként ezt a folyamatot már be is fejezhette volna, senki nem akadályozta a testületet ebben, csak a vezetőinek a tehetetlensége, határozatlansága és alkalmatlansága.
