Jimmy Carter volt amerikai elnök ma ünnepli századik születésnapját – először az után, hogy tavaly novemberben meghalt a felesége, Rosalynn, akivel elválaszthatatlanok voltak. Carter elnöki munkásságát (1977–1981) az utókor sokkal kedvezőbben ítéli meg, mint az annak idején történt. A politikától való visszavonulása után emberbaráti munkával és békeküldetésekkel foglalkozott, a Habitat for Humanities keretében lakóházak ezreit építették saját kezű vezetésével a rászorulóknak. 2002-ben Nobel-békedíjat kapott.
James Earl Carter haditengerészeti akadémiát végzett közvetlenül a II. világháború után és tengeralattjáró-parancsnoki tisztségig vitte, majd nukleáris erőművekre szakosította magát. Úgy volt, hogy ő lesz a második amerikai atomtengeralattjáró parancsnoka, de apja halála miatt inkább visszatért a családi földimogyoró-farmra Georgia államba. Politikai pályafutását is onnan indította. Elnöksége előtt az állam kormányzója is volt négy évig.
Cartert az amerikai tömegek vietnami háború ellenes kiállása repítette a Fehér Házba. Hivatalba lépése másnapján megkegyelmezett minden olyan elítéltnek, akit a vietnami háborúba való sorozás elől való menekülés miatt büntettek vagy üldöztek. Az Egyesült Államok vietnami veresége megtépázta az ország nemzetközi tekintélyét, és azt éppen Carter építette vissza, többek között a Hesinki folyamaton keresztül, ami egyenesen vezetett a szovjet blokk nyugatabbi tagállamainak nyitásához, majd a Berlini Fal 1989-es leomlásához. Ez utóbbit nem neki ismerték el, hanem utódjának, a sokkal agresszívebb Ronald Reagannak. (A budapesti Szabadság téren álló szobrot jobban megérdemelné Jimmy Carter, mint Reagan – már csak Szent István koronája miatt is, lásd lentebb.)
Az 1976-os választási hadjáratban Carter bírálta az elődje által 1975-ben aláírt Helsinki záróokmányt, mondván, hogy az legitimálja a kelet-európai országok feletti szovjet-orosz dominanciát. 1977-ben és ’78-ban Belgrádban került sor a Helsinki Folyamat következő állomására, ahol a Carter külügyminisztere, Cyrus Vance által vezetett amerikai delegáció már sokkal többet elért „az emberek és az eszmék” szabad áramlását követelve.
A mai végtelenül durva politikai hangulathoz képest külünösen fontos arra emlékezni, hogy Carter maga volt a szerénység és az őszinte szó megtestesítője. Még ennél is fontosabb, hogy olyan témákat vezetett be a nagypolitikába, amelyek azelőtt tabunak számítottak. Így például ő volt az első amerikai elnök, aki felismerte az éghajlatváltozás elleni harcot, sőt napelemeket szereltetett fel a Fehér Házra – amelyeket aztán Reagan gnyolódva eltávolíttatott. A Carter-kormányzat kutató-fejlesztő csoportokat alakított a globális felmelegedés elleni harc stratégiájának kidolgozására. Az egyiknek a munkájából egy amerikai magyar mérnök-aktivista, Lipták Béla is kivette a részét.
Anvar el Szadat egyiptomi elnök és Menahem Begin izraeli miniszterelnök 1978-ban Camp Davidbe utazott Jimmy Carter meghívására és az amerikai elnök közvetítésével Egyiptom első arab államként elismerte Izraelt, valamint közös döntésükkel a palesztinok Gázában és Ciszjordániában először kaptak önkormányzati lehetőséget.
Carter azért veszítette el az újraválasztási harcot, mert az iráni iszlamista forradalom kitörésekor a Teheránban túszul ejtett és 444 napig fogva tartott amerikai diplomatákat nem tudta kiszabadítani – sőt egy katonai akció a helikopterek meghibásodása miatt csúfos és nyilvános véget ért. Reagan ugyanakkor még jelöltként titkos – és az amerikai törvények által tiltott – tárgyalásokat folytatott az ajatollahokkal, akik megválasztása után szabadon is engedték a túszokat. Reagan később a nicaraguai ellenforradalmárok támogatására hasnzálta az iráni fundamentalistákkal kialakított kapcsolatait…)
A békés hatalomátadás után Carter emberbaráti akciók sokaságát folytatta feleségével együtt, és tekintélye egyre nőtt a világban. Még 90 éves korában is szerszámos övvel a derekán dolgozott a fiatalokkal együtt a házépítéseken. A világ 14 országában, 104 ezer önkéntes bevonásával 4300 épületet húztak fel vagy tataroztak. Európában egyetlen helyen volt ilyen akció: Magyarországon.
Békeküldetéseivel nem mindenki értett egyet, mert még a legmegveszekedettebb diktátorokkal is hajlandó volt szóba állni, noha kevés sikert ért el náluk. Többek között 1994-ben ellátogatott az ostrom alatt álló Szarajevóba, majd Belgrádba repült és Slobodan Miloševićtyel tárgyalt a tűzszünetről.
Göncz Árpád magyar köztársasági elnök 1998-ban neki vitte el a magyar korona másolatát Atlantába, mert azt éppen Jimmy Carter nehéz és ellentmondásos, sokat bírált 1978-as döntésével szolgáltatta vissza az USA Magyarországnak.A korona visszaszolgáltatásáról könyvet író Robert King politológus így foglalta össze: „Annak ellenére azonban, hogy a politikai tanácsadókat igencsak nyugtalanították a korona viszszaküldésének várható politikai következményei [kimutatták, hogy a magyar bevándorlók többsége ellenzi azt!], Cartert nem ingatták meg az újraválasztásával kapcsolatos aggályaik.
A döntést végül maga az elnök hozta meg, mert úgy érezte, így helyes. »Egy áhítattal tisztelt ereklyét, amely Magyarország népéé volt, vissza kell adni.«”
Az akkor már korábbi amerikai elnök és a még hivatalban lévő magyar köztársasági elnök 1998-as találkozójáról a(z akkor még önálló, sőt a szocialista–szabaddemokrata kormányok alatt is inkább konzervatív műsorpolitikával működő) Duna Televízió számára élőben számolhattam be. Mind Carter, mind Göncz rendkívül barátságos, szívesen és hosszasan elbeszélgető ember volt – még elnökként is. A magyar korona és a koronázási ékszerek másolata azóta is az atlantai Carter Központban látható.
Jimmy Carter már két éve nem jelenik meg a nyilvánosság előtt, amióta tavaly februárban idősgondozó intézetbe vonult. Idén nyáron viszont azt üzente a világnak unokáján keresztül, hogy
„meg szeretné érni a századikat, hogy Kamala Harrisre szavazhasson”. Nem akármilyen üzenet egy sokat látott volt elnöktől.
Jimmy Carter három arca: Elnökként 1979-ben; házépítőként 1992-ben; aktív hitoktató aggastyánként 2016-ban. (Fotók: Shutterstock)