Az amerikai alelnökjelöltek tévévitája közfelfogás szerint keveset nyom a latban a választásokon. Amikor viszont akkora a tét, mint az idei elnökválasztáson, az a kevés is fontos lehet. Márpedig a két idei alelnökjelölt minden korábbi hasonló összecsapásnál erőteljesebb vitát folytatott kedd éjjel. Tim Walz minnesotai kormányzó, a Demokrata Párt jelöltje és J.D. Vance szenátor, a Republikánus Párt színeiben valószínűleg meglepte az amerikaiakat a CBS tévétársaság által rendezett szópárbajjal, ami bizonyos értelemben tartalmasabb volt, mint Kamala Harris és Donald Trump szeptember eleji összecsapása.
Kettejük stílusa között ég és föld a különbség. Walz több mint húsz évvel idősebb vetélytársánál, és majdnem annyival több időt töltött a politikában. Vidékies stílusával inkább hasonlít az átlagemberre, mint Vance, aki ugyan szintén vidéken született, de előkelő egyetemen végzett jogot, majd szélsőséges tech-milliárdosok között villogtatta szónoki képességeit. A legnagyobb különbség mégis az, ahogyan Vance a demagógia nagymestereként lépett fel — mintegy elkendőzve éveken keresztül vehemensen képviselt szélsőséges nézeteit –, miközben Walz, akit éppenséggel középutas demokratának ismertek képviselői mandátumai alatt, a konkrétumok szintjén próbálta Donald Trump politikájának elfogadhatatlanságát hangsúlyozni.
A demagógia szintjén Vance mindenképpen sikeresebb volt, hiszen arról az állásponról vitázva bármi megmagyarázható, meg annak az ellenkezője is. Márpedig az ellentmondások halmaza őrá a legjellemzőbb, aki nyolc évvel ezelőtt teli szájjal harsogta, hogy Trump még véletlenül sem való az elnöki hivatalra, hanem egy „amerikai Hitlerrel” egyenlő. A keddi vitában viszont „elmagyarázta”, hogy annak idjeén a „liberális média” vezette félre, de aztán rájött, hogy Trump valójában egy fantasztikus politikus. Nem véletlenül a demagógia nagymestere ez a szenátor.
A vita egyébként akár színvonalasnak is nevezhető, mert sokkal inkább a legsúlyosabb kérdések körül forgott, míg az elnökjelöltek szeptemberben egymás aláásásával voltak elfoglalva. A két mégoly eltérő stílus ellenére mindkét politikus keményen tartotta magát. A CBS tévétársaság előre bejelentette, hogy műsorvezetői nem fognak adás közben tényellenőrzéssel foglalkozni, ami eleve Trump alelnökjelöltjének a malmára hajtotta a vizet. Ugyanakkor mégiscsak lecsaptak Walzra abban a teljesen mellékes ügyben, hogy pontosan mikor is érkezett 1989 nyarán amerikai ösztöndíjjal Kínába angolt tanítani. A kormányzó ugyanis korábban azt mondta, hogy Hongkongban volt, amikor a pekingi kommunista rezsim tüntetők százait gyilkolta le a Mennyei Béke terén. De mint kiderült, csak augusztusban érkezett oda. Micsoda csúsztatás… Mindeközben Vance ország-világ minden baját Kamala Harris nyakába próbálta sózni, és az ehhez folytatott mellébeszélésben a kérdezők nem akadályozták meg.
A másfél órás vita végére mégis kibújt a szög a zsákból. Vance nem volt hajlandó nyilvánosan elismerni, hogy Donald Trump elvesztette a 2020-as újraválasztási küzdelmet, ami az igazság próbakövének számít a mai amerikai politikában. Kiváló szónoki képességei ellenére az őszinteségi harcot egyértelműen elvesztette.
Az meg majd november 5-én elválik, hogy a szavazók melyik erényt tartják fontosabbnak. Csakhogy ez sem egészen igaz, mert a föderatív államberendezés választási szabályai következtében a jobboldali többségű, de többnyire sokkal kisebb lakossággal rendelkező államoknak behozhatatlan előnyük van az elektori szavazatok tekintetében. Mint ismeretes, így történhet meg, hogy Trump — vagy akármelyik jobboldali jelölt — akár milliós nagyságrendben elveszíti a szavazatok többségét (mint 2016-ben Hillary Clinton ellen történt), ám mégis megnyerheti a választást.
Tim Walz demokrata (b) és J.D. Vance republikánus alelnökjelölt a CBS által rendezett tévévita előtt (Fotó: Shutterstock)