Gyorsan felejtünk, de azért vagyunk még néhányan, akik emlékeznek az újvidéki pályaudvaron közel tíz éve készült fotóra, amelyen a Kínai Népköztársaság belgrádi nagykövete és Aleksandar Vučić szerb miniszterelnök egy sínpár mellett pózol. Az a mintegy másfél méternyi „vasúti pálya” jelképezte a Belgrád és Budapest közötti gyorsvasút építésének megkezdését. A kormányfő akkori mondatára is emlékszem: 2018-ban már 200 kilométer/órás sebességgel közlekednek majd a két szomszédos ország fővárosai között a korszerű személyvonatok.
A sebesség kérdése
A késéshez errefelé már hozzászoktunk, hiszen az idősebbek még emlékeznek a Belgrád–Bar-vasút építésére is, amelyet nagy csinnadrattával harangoztak be: „Voz kreće sedamdesettreće”, azaz: „A vonat hetvenháromban indul”. Ezt a mondatot hallottuk akkor lépten-nyomon. Aztán meg több évet késett a nagy beruházás. És most is csak lassan haladnak a vonatok azon a pályán.
Ezzel szemben viszont a vasúti közlekedés szakemberei halkan figyelmeztettek arra, hogy nem olyan nagy forradalmat jelent a 200 kilométeres sebesség, hiszen a múlt század harmincas éveiben a királyi Jugoszláviában egy Angliában vásárolt gőzmozdonnyal 160 kilométeres óránkénti sebességet értek el a Zágráb és Belgrád közötti pályaszakaszon.
Kilenc évtizeddel később csupán negyven kilométerrel sikerült volna növelni a vonatok sebességét? Nem beszélve a valóban gyors, 300–400 kilométerrel száguldozó japán vagy francia és német szerelvényekről. Nem szabad azonban szerénytelennek lennünk, elégedjünk meg a beígért sebességgel, és örüljünk annak, hogy három óránál rövidebb idő alatt eljuthatunk majd Budapestre, illetve Belgrádba. Igen ám, de a magyar fél még meg sem kezdte a pálya korszerűsítését, és mivel a budapestieknek a Bécs felé vezető pályatest a jelek szerint fontosabb, nem is tudni, hogy mikorra valósul meg az Újvidéken elhangzott ígéret. Lehet, hogy tíz évet is kitesz majd a csúszás.
Alul- és fölüljárók
Szabadkán már majd két éve zavart okoz a vasútépítés a közúti közlekedésben is. Lezárták és elbontották a száz éve készült Majsai úti felüljárót, amelyet a helyiek Majsai hídnak neveznek, így a közúti forgalomban kerülőutakat kellett találni a járművek, így a helyi buszjárat számára is. Épült viszont három felüljáró a város és az országhatár közötti pályaszakaszon, és felújítottak két aluljárót is. Nem beszélve a harmadik, vadonatúj aluljáróról a szennyvíztisztító közelében. Igaz, hogy mintha keskenyre sikeredtek volna ezek az építmények, mintha a kerékpárosokra és a gyalogosokra nem igazán gondoltak volna a tervezők, de nem szabad minden kákán csomót keresni. Megszokják azt az emberek.
Ahogy valószínűleg kénytelenek lesznek eltekinteni a beígért körforgalomtól is a Majsai út és a párhuzamos (Jovan Mikić) út kereszteződésében. Ott ugyanis csupán a terep előkészítéséig jutottak. Az eleve rosszindulatúnak minősített hírek eközben arról szólnak, hogy az új felüljáró keskenyebb lesz, mint a régi volt. Egyelőre csupán annyit tudni, hogy a kivitelező kérte az átadás elhalasztását (ahelyett, hogy büntetést fizetne), így az ünnepélyes hídavatás késik.
Magyarul is írják ki!
Aleksandar Vučić tavaly óta Szabadka díszpolgára is, és a múlt héten a feleségével együtt elvonatkozott a városig. Azzal a tesztvonattal érkezett, amelyet amúgy a Deutsche Bundesbahn, azaz a német állami vasúttársaság használ, avagy kölcsönöz. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a városvezetés is kivonult az immár elnöki tesztvonat elé, és szabályosan, szépen felsorakozott az államfő mögött. Azután pedig – annak rendje és módja szerint – következtek a nyilatkozatok.
Az államfő megtekintette a felújított pályaudvart is, amelyet a tervek szerint november végén vehetnének majd birtokba az utasok. Igen ám, de az államelnök felfigyelt valamire, netán felhívták rá a figyelmét: a feliratok ugyanis csak szerbül és angolul jelzik a peronokat és vágányokat. Az angol nyelvet nyilván a rengeteg Szabadkára látogató angol és más nemzetiségű, az angolt beszélő turista miatt szorgalmazták a kínai vasútépítők.
Vučić elnök a beszédében kitért arra, hogy magyarul is ki kellene írni mindazt, ami fontos, és ezt a mögötte toporgó szabadkai polgármesternek osztotta ki feladatként, holott a szerencsétlen, egyébként büszke montenegrói származású városvezetőnek semmi köze a nagy állami beruházáshoz, a vasútépítéshez. Majd csak a tönkretett utak és utcák javítása lesz a város feladata. Arról nem beszélve, hogy az államfőnek mindezt tudnia kell, de jó szokásához híven rendszeresen kiosztja a beosztottjait, mint király az alattvalóit. Ők pedig nem tiltakoznak, csak lehajtott fejjel hallgatják az elnöki bírálatot.
Ami ellenben a magyar nyelvű feliratozást illeti, azzal kapcsolatban akadna tennivalója a városnak, és nem csak a felújított vasúti pályaudvaron, ahogyan a bunyevác tájszólás hivatalos nyelvvé nyilvánítását követő hetekben már kikerültek az immár négynyelvű táblák a települések bejárata elé, sőt néhány közintézményre is. Olyannyira, hogy Királyhalom például most már nem csupán Краљев брег, hanem Kraljov brig és Kraljev brijeg is. Alighanem a karikatúra kategóriáját súrolja immár a gyors intézkedés, illetve a sohasem használt megnevezések kipingálása. Lehet, hogy a rovásírás alkalmazását is szorgalmazni kellene, elvégre az aranykor, amelyben (állítólag) élünk, erre is lehetőséget nyújthat. Elgondolkodhatnának ezen akár a Magyar Nemzeti Tanács illetékesei is…
Addig nem használható a szabadkai új vasútállomás, ameddig nincsenek magyar feliratok – mondta Aleksandar Vučić az észak-bácskai városban tett látogatása során (Fotó: Tómó Margaréta)
