Szerző: Németh János

A góltalan évtizedek

A magyar fociválogatott már negyven éve nem kapott gólt futball-világbajnokságon. Ami igaz. Nem is lőtt gólt a négy évtized során, mivel ennyi ideje nem is vett részt a labdarúgás legjobb válogatottjainak négyévente megrendezendő szemléjén. Az idei (Mexikó, Kanada, Amerikai Egyesült Államok által rendezett), június 11-én kezdődő világbajnokságon most sem lesz ott Magyarország. Ahogy Szerbia és – például – Olaszország sem.

Olvass tovább

A veszteséges foci

Mellbevágó az adat, amely szerint a tavalyi évet 278 728 112 dináros veszteséggel zárta a Szerb Labdarúgó-szövetség. Ami nemcsak közel 2,5 millió euróra rúg, hanem példátlan is az országos szakági szövetség történetében. Mi több, előtörténetében, az egykori közös ország, a különböző nevű Jugoszláviák hasonló, illetve azonos szervezetei sem voltak soha veszteségesek.

Olvass tovább

Buszoztatás

Ez a kifejezés kiváltotta a miniszter nemtetszését, sajtóértekezletén ugyanis kifogásolta ezt a – nyilván nem teljesen megszokott és nyelvileg sem egészen szabályos – megnevezését a párthívek szállításának. Pedig nagyüzem van ezen a téren. Évek óta buszoztatják híveiket a hatalmi pártok a határ mindkét oldalán. Nálunk régebb óta folyik ez, de magát a szót nem az itteni kormánytag kifogásolta, bár ezt is megtehette volna az olyan előszeretettel használt normalitás jegyében. 

Olvass tovább

Az elnöki ígérgetések sorsa

Ismételnem kell önmagamat, hiszen ezen a helyen többször leírtam: 1995. március 20-án a horvátországi Glina városának zsúfolt művelődési termében a szerbiai Szerb Radikális Párt akkori főtitkára, egy bizonyos, jogot végzett fiatal politikus megígérte a helyieknek: Itt soha többé nem lesz sakktáblás zászló, ti mindannyian Nagy-Szerbiában élhettek. Három hónappal később jött a Villám-hadművelet, majd pedig (augusztus 5-én) a Vihar, amely felszámolta a Republika Srpska Krajina (Krajinai Szerb Köztársaság) elnevezésű bábállamot, amely Belgrád, a miloševići rendszer hathatós anyagi, erkölcsi és fegyveres támogatásával jött létre és maradt fenn. Ideig-óráig. Ezek ma már történelmi, megcáfolhatatlan tények. 

Olvass tovább

Katonák

Ahogy minden hadseregben, úgy a néhai Jugoszláv Néphadseregben is esküt tettek a katonák, a sorkötelesként bevonultatott bakák éppúgy, mint az elöljárók, akik ezt már a katonai középiskolában megtették. Nem igazán lehetett félreérteni az eskü szövegét: „A haza védelmében akár az életemet is feláldozom” – próbálom felidézni jó fél évszázaddal később a kórusban általam is elmondottakat. Aztán ki-ki mégis különbözőképpen értelmezte azt a szöveget. Volt, aki a kilencvenes években éppen az esküjére hivatkozva utasította el a katonai behívót, és akadtak, persze, olyanok is, akik – ugyancsak az esküjükre hivatkozva – elmentek a harcterekre.

Olvass tovább