Szerző: Németh János

Tiszteletlenek a Tisztelt Házban

A személyeskedés, a sértegetés, a minősítgetés mindennapos, bármi legyen napirenden, bárhogy is érvelnek az ellenzékiek, akik között ugyancsak akadnak olyanok, akik felkapják a vizet, és hasonlóképpen reagálnak a becsmérlő szavakra. Legutóbb már majdnem tettlegességre is sor került, amikor az egymás zakójának gallérját ráncigáló két honatyát néhány józanabb társuk az utolsó pillanatban szétválasztotta. Jött aztán a hab a tortán: az ellenzéki képviselő hölgyek sértegetése, megalázása, amire nem reagált az ülést vezető házelnök, kijelentve, hogy „semmit sem láttam, és nem is hallottam”. Nyilván csak a tévékészülékek előtt ülő szavazópolgároknak éles a látása, vagy megfelelő a szemüvege.

Olvass tovább

A megvilágosodás pillanata

Az a tény viszont, hogy ennyi idő után a vajdasági magyar politikai élet legfőbb szereplője is kimondja az igazságot, nem köntörfalazva, nem hivatkozva „Európa kapujára és Schengen bejáratára”, komolyan meglepett. Miért kellett annyi idő ehhez a felismeréshez? Miért nem lehetett korábban odaszólni a szerbiai koalíciós partnernek, hogy a gyakori állami szintű találkozókon tegyék már szóvá az áldatlan állapotokat? Netán a magyar miniszterelnökkel találkozva rákérdezni erre a jelenségre, felhívni a figyelmét rá?

Olvass tovább

Beszédek és visszhangok

Az új főnök amúgy nagykikindai, okleveles jogász, és az első ülések egyikén szembesítették az ellenzékiek egy javaslatával, amelyet még tartományi képviselőként tett: egyfajta nyelvi őrjárat megalakítását kezdeményezte ugyanis, amely ellenőrizné, hogy tudnak-e a szerbül a vajdasági magyarok. Javaslatát végül nem fogadták el ugyan, de nagy visszatetszést váltott ki a józanabb politikusok és politizáló polgárok körében.

Olvass tovább

Migránsok és mutatványosok

Egyre alaposabb a gyanú, hogy a migránsok jelenléte és mozgása komoly pénzekről (is) szól, nem csupán az embercsempész bandák és azok vezetői esetében. Az ugyanis köztudott, hogy ilyen helyzetekben mindig törvényszerűen megjelenik az embercsempészet, megjelennek a bandák és bandavezérek, a fegyverek. Ami tehát most történt, az egyértelműen és csupán – következmény.

Olvass tovább

Nappali mesék

Komolynak szánt, de viccesre fordult ugyanis egy miniszterelnöki elmélkedés és emlékezés Belgrádban. Ana Brnabić, az ügyvezető kormány elnöke ugyanis az energiával való takarékosság jegyében kijelentette, hogy ő bizony, amíg Londonban élt, kicsavarta az izzót, hogy így is spóroljon, mert sokba került az energia. Erre aztán maga az államfő reagált, ami azért is furcsa, mert általában fordítva szokott ez történni; a kormányfő ismétli meg az államelnök (ahogy ő nevezi: a főnök) mondandóját, netán üzenetét.

Olvass tovább

Az államfő harcai

„Egyelőre a vekni sem drágul” – mondta a kenyér áráról az államfő. Legfeljebb 46-ról 49 dinárra növekszik, amivel nem elégedettek ugyan a pékek szövetségében, de elfogadják, mivel „a kiflin és a pogácsán behozzák a veszteséget”. Újabb grafikonok, táblázatok bizonygatták az elnöki állítások valóságtartalmát, így azt is, hogy a villanyáram Szerbiában a legolcsóbb (csupán Grúzia és Törökország előzi meg az országot), miközben egyetlen szó sem esett arról, hogy – például tőlünk nyugatabbra – azért a bérek és keresetek jóval magasabbak.

Olvass tovább