A meghatároz(hat)atlan tulajdonviszonyok és társadalmi státus ellenére működő nagy múltú belgrádi Crvena zvezda Labdarúgóklub júniusban jelentette be eléggé nagy csinnadratta közepette, hogy izraeli szakembert szerződtetett. Zvezdan Terzić vezérigazgató ugyan nem árulta el, hogy a Barak Bahar nevű edző és a vele érkező segédek mennyi pénzért vállalták a csapat vezetését, csupán annyit közölt, hogy három idényre szerződtették őket. Ma már tudjuk, hogy Bahar úrnak 3,6 millió eurót ért a kontraktusa, amely 2027-ig szólt. Pontosabban: szólt volna.

Várták a csodát

Decemberben ugyanis – állítólag közös megegyezéssel – szerződést bontottak a piros-fehérek a messziről jött mesterrel. Nem teljesült ugyanis a terv, amelyről csak a kulisszák mögött suttogtak Szerbia fővárosában, a dolgok háttere kapcsán mindig jól értesültek tudni vélték, hogy Bahar és csapata képes lesz a Bajnokok Ligájában csodát tenni.

Pedig ekkor már tudni lehetett, hogy a sorsolás szeszélye folytán igencsak erős csoportba kerültek a belgrádiak. Az aktuális kontinensbajnok Manchester City mellett a kiváló német Leipzig és a svájci Young Boys ellenében kellett volna a továbbjutást vagy legalább a csoport harmadik helyét megszerezni a jelenlegi játékosállománnyal, amelyet az izraeli mester nem igazán ismerhetett. Eladatta a kanadai válogatott kapusát, Milan Borjant, és helyette saját földijét, Omri Glazert szerződtette. Ebből még nem lett volna baj, mert az izraeli kapus kiválóan helytállt, nem rajta múlott, hogy nem következett be az annyira várt csoda: a Crvena zvezda csupán egyetlen sovány pontocskát szerzett az erős csoportban, így a negyedik, kieső helyen végzett.

Persze, a szerződés felbontásához az is kellett, hogy a Partizan elleni, örökrangadónak nevezett összecsapást is elveszítse Bahar mester együttese. Voltak botlások a hazai bajnokságban is, persze, így aztán nem lett őszi bajnok (sem) a piros-fehér gárda. Alighanem ekkor telt be az a bizonyos pohár, ami után beszélgetni kezdtek az edzőváltásról.

Vita tárgyát képezhette az UEFA azon szabálya, hogy az edzőnek felmondás esetén is ki kell fizetni a járandóságokat, amíg nem talál magának másik munkahelyet. Ez – mint utólag kiderült – 3,6 millió eurós tételt jelentett (volna) a Crvena zvezda pénzügyi mérlegében. Magyarán: az izraeli szakembert idényeként 1,8 millió euróért szerződtették a belgrádiak, pluszkiadást jelentett a korábbi klubjának kifizetett kárpótlás, és magával hozott munkatársainak fizetése.

Igen ám, de megszólalt Terzić vezérigazgató is, aki határozottan kijelentette: „Bahar nem olyan ember.” Azaz: nem ül a babérjain, számítva a szerbiai fizetésére, hanem igyekszik minél előbb új egyesületet találni magának. Egyelőre annyi biztos, hogy egyik legközelebbi, magával hozott munkatársának már van új klubja, illetve munkahelye, a Crvena zvezda pedig nem lett őszi bajnok a hazai, Szuperligának nevezett bajnoki menetelés első felét követően. Tavaszra viszont még alakulhatnak másképpen a dolgok a régi-új edző, Milojević vezetésével, akinek havi járandóságairól most ugyancsak hallgatnak a belgrádiak, élükön a vezérigazgatóval.

Bahar és Natko

Azontúl, hogy rosszul becsülte fel a klub vezetői által vásárolt játékosok képességeit, játéktudását, teherbírását és mentalitását, alighanem más téren is csődöt mondott a kiválónak tartott izraeli edző tudománya. Belgrádi bolyongásai során sehogyan sem tudott – a csapat eredményei mellett – az ősszurkolók szívébe férkőzni. Idegen testnek, amolyan vándoredzőnek könyvelték el, és mindhiába próbált bizonyítani, a lelátó egy meghatározó része nem fogadta el őt. Igyekezete, szaktudása nem volt elegendő, így fél év után távoznia kellett.

A sors iróniája, hogy a már említett szerbiai örökrangadón, a Partizan ellen éppen annak izraeli játékosa rúgta honfitársának, Glazernek az első gólt. Büntetőből ugyan, de ajándék marhának nem nézik a szarvát. 

Volt tehát egy háromtagú izraeli különítmény Belgrádban, amelynek most már csak két tagja van azzal, hogy a kapus helyére a már említett szurkolók visszavárják a nyáron menesztett Borjant. Hogy aztán mire lesz képes a jelenlegi állomány az új edzővel, csak tavaszra derül ki, a bajnokság ugyanis idehaza februárban folytatódik.

A milliók pedig – akárhányról van szó – nem okozhatnak gondot. Az államfő többször is utaltatott a költségvetési tartalékokból a két belgrádi nagy csapat, illetve sportegyesület számára milliókat. Euróban, természetesen. Elvégre ő maga is ősszurkolónak számít, aki – saját bevallása szerint – ott volt a lelátókon a legizgalmasabb, politikailag is jelentős meccseken. Ezek az egyesületek tehát nem mennek, nem mehetnek csődbe, hiszen mögöttük áll az állam minden eszközével, beleértve a pénzeket is.

Ami viszont Barak Bahar mester további pályafutását illet, az még mindig rejtély. Ahogy honfitársa, Natko mondta: kiváló edzőről, menedzserről és emberről van szó, nem kell őt félteni a jövőben. Úgyszintén a munkatársait sem. Ahogy az edzőkeringőnek is nevezett felmondásokat követni lehet, egyetlen szakember éhhaláláról sem hallottunk még, Bahar mester belgrádi bolyongásaiból viszont ő maga nyilván levonja majd a tanulságokat.