Egyre nagyobb szükség van külföldi munkavállalókra A fokozódó munkaerőhiány bérharcot idézett elő Szabadkán is

A szerbiai gazdasági helyzet a „kétarcú gazdaság” mintapéldája, mivel a külföldi tulajdonú vállalatok lényegesen termelékenyebben, technológiailag fejlettebbek és pénzügyileg stabilabbak a hazai magánszektorhoz képest, amely krónikusan szenved a tőkebefektetések hiányától – írja a Biznis i finansije havilap. Ez az egyik fő következtetése a szerb gazdaság helyzetéről szóló elemzéseknek, amelyeket olyan külföldi tanácsadó cégek készítettek, mint a FocusEconomics, az Economist Intelligence Unit (EIU), a Fitch Solutions – BMI és a Lloyds Bank Trade Portal. Ezek rámutatnak arra, hogy Szerbiának egyre nagyobb szüksége van külföldi munkavállalókra, különösen a feldolgozóiparban és az építőiparban.

Jelentéseik szerint a többségi külföldi tőkével rendelkező vállalkozások termelik meg a teljes szerbiai gazdaság nettó összprofitjának több mint 54 százalékát, jóllehet az összes bejegyzett gazdasági társaság kevesebb mint öt százalékát teszik ki. Ez az egyensúlyhiány különösen kirívó a feldolgozóiparban és a bányászatban, ahol a külföldi vállalatok ellenőrzésük alatt tartják mindazt, ami a legnagyobb hozzáadott értéket képviseli.

A legnagyobb üzleti nehézségekkel a kis- és középvállalkozások küzdenek, amelyek leggyakrabban a fő gazdasági mozgások margóján maradnak, mivel alacsony hozzáadott értékű termékeket állítanak elő, szerény technológiával rendelkeznek, és hiányzik a tőkéjük a kutatás-fejlesztési beruházásokhoz. Emiatt nincs elegendő kapacitásuk ahhoz, hogy bekerüljenek a nagyvállalatok vezető beszállítói közé, ami a hazai gazdaságot rendkívül függővé teszi az ipari alkatrészek importjától.

A külföldi tanácsadók arra is felhívják a figyelmet, hogy jelentős a polarizáció a különböző gazdasági ágak között, az építőiparnak például magas a súlya a szerb GDP szerkezetén belül, ami az „Expo 2027” kiállításhoz kapcsolódó állami infrastrukturális projektek közvetlen következménye.

Ezzel szemben az IT-szektor stabil, kétjegyű növekedést mutat, ám legnagyobb gyengesége az, hogy szinte teljesen elszigetelten működik a gazdaság többi részétől. A hazai IT-ipar magas termelékenysége ellenére sem képes technológiailag fejleszteni Szerbia hagyományos gazdasági ágait.

A működés legnagyobb problémája a fokozódó munkaerőhiány, ami bérharcot idézett elő. Az elemzők értékelése szerint a legfontosabb ipari központokban a szakképzett munkaerőért folyó küzdelem károsnak bizonyult a vállalkozások jövedelmezőségére nézve. A munkaerőpiaci elemzések alapján Szerbia északi részén jegyzik a legalacsonyabb munkanélküliségi rátát, amely egyes községekben négy százalék alá esett.

A tanácsadók szerint az autó-, a gyógyszeripar és a logisztikai központok magas koncentrációja Inđiján és Szabadkán arra kényszerítette a vállalatokat, hogy évi 12-15 százalékkal emeljék a dolgozók bérét, megakadályozva ezzel, hogy átpártoljanak az újonnan nyíló gyárakba. A munkavállalók fluktuációja és a betanított munkaerő újakra cserélése miatt egy középvállalkozásnál jelentkező költségek elérik az éves operatív profit mintegy nyolc százalékát. Ami a kragujevaci, čačaki és niši ipari központokat illeti, a csúcstechnológiás gyárak megjelenésével és új gyártósorok indításával a gépész- és villamosmérnökök bére ezekben a övezetekben reálisan több mint 18 százalékkal ugrott meg.

A külföldi tanácsadók arra is figyelmeztetnek, hogy Szerbia egyre inkább függ a külföldi munkavállalók „behozatalától”, különösen a feldolgozóiparban és az építőiparban. A Fitch Solutions jelentése szerint az Indiából, Pakisztánból, Törökországból, Nepálból és a Fülöp-szigeteki munkások „importja” további, gyakran rejtett költségeket ró a vállalatokra.

A munkavállalói engedélyek kiadásához, valamint a külföldi dolgozók új munkakörnyezetbe való beilleszkedéséhez szükséges alapvető betanításhoz szükséges idő, a lakhatási és egyéb szükségletekre fordított kiadásokkal együtt közvetlenül növeli a költségeket, emellett a munka első három hónapjában 10-15 százalékkal csökkenti a termelékenységet is.

A Lloyds Bank Trade Portal adatai azt mutatják, hogy a külföldi befektetések csökkenésére – az alacsonyabb éves tőkebeáramláson túl – egyértelműen utal azok struktúrájának átalakulása is. A teljes éves külföldi közvetlen tőkebeáramlás több mint 55 százalékát már nem a klasszikus zöldmezős beruházások teszik ki, hanem a szerb piacon már működő külföldi cégek újrabefektetett nyeresége, valamint a vállalaton belüli hitelek, azaz a külföldi anyavállalatok által a szerbiai leányvállalataiknak biztosított kölcsönök. Ez ugyan annak a jele, hogy a külföldi cégek továbbra is magas jövedelmezőséget érnek el a szerb piacon, de egyben annak is a jele, hogy egyre kevesebb új befektető érkezik más országokból – állapítja meg a jelentés.

Szembetűnő Szerbia geopolitikai pálfordulása is az ázsiai tőke irányába. A külföldi elemzők megállapítják, hogy az EU – Németország, Olaszország és Ausztria vezetésével – az összes befektetés és a foglalkoztatottak száma alapján továbbra is a szerb piac legnagyobb befektetője. Külön-külön nézve azonban Kína lett a legnagyobb befektető Szerbiában, miközben a kínai tőke túlnyomórészt a nehézipar, a bányászat és a kohászat területén összpontosul.

Az Economist Intelligence Unit rámutat, hogy a kínai befektetők megváltoztatták hozzáállásukat az újvidéki vasútállomáson történt tragédia és a szerb társadalomban tapasztalható kifejezett politikai polarizáció után. A klasszikus infrastrukturális hitelek helyett most vállalatfelvásárlásokba vagy megújuló energiaforrások területén létesülő vegyesvállalati partnerségekbe fektetnek be. Ez a manőver a kínai tőke „hibrid” státusának megteremtését célozza Szerbiában, amivel csökkenti annak kitettségét a belső politikai viharoknak, és megkönnyíti a termékek értékesítését az Európai Unió szigorúan szabályozott piacán – állapítja meg a jelentés.

A külföldi tanácsadó cégek egyetértenek abban, hogy a szerb exportot bizonyos termékek és az áruk értékesítési piacainak túlzott koncentrációja jellemzi. Az árukivitel az elmúlt három évben túlságosan is alig néhány kategóriára támaszkodott: elektromos gépekre és alkatrészekre (elsősorban az autóipar kábelkötegeire), ércekre és fémekre (a kínai befektetésekből származó rézre és acélra), valamint gumi- és műanyagtermékekre (külföldi vállalatok abroncsaira).

Bár az export névlegesen továbbra is növekszik, a lényeg nem változik: Szerbia alkatrészek összeszerelő bázisává marad, miközben a hozzáadott érték átfolyik azokba az országokba, ahonnan a befektetők származnak. Az egyetlen kivételt az IT-szolgáltatások exportja jelenti, amely többletet mutat, de nem képes ellensúlyozni az áruforgalom hiányát.

A gazdasági szakértők figyelmeztetnek a szerb gazdaság túlzott függőségére az eurózónai, különösen a németországi és olaszországi fejleményektől, amelyek a legnagyobb részesedéssel bírnak a szerb exportban. Az EIU Global Outlook elemzése rámutat, hogy az ipari aktivitás bármilyen lassulása és a németországi recessziós nyomások azonnali és közvetlen negatív hatást gyakorolnak azokra a szerbiai gyárakra, amelyek alkatrészbeszállítóként működnek a német ellátási láncokban. Ez a megrendelések csökkenésében és a hazai termelés lassabb növekedésében érhető tetten.

Másrészről a kutatók szkeptikusak a szerb tisztségviselők azon kijelentéseivel kapcsolatban, miszerint a Kínával kötött szabadkereskedelmi megállapodás óriási fejlesztési esélyt jelent Szerbia számára. A Fitch Solutions – BMI elemzői úgy becsülik, hogy a megállapodás középtávon tovább növeli majd Szerbia Kínával szembeni kereskedelmi hiányát, mivel megkönnyíti a kínai ipari termékek és technológiai alkatrészek behozatalát a szerb piacra, miközben Szerbia Kínába irányuló exportja továbbra is az alap- és ipari fémekre, valamint az olcsó mezőgazdasági termékekre korlátozódik.