A 27 éves Sara Gojić már hosszú ideje keresi nővérét. Mindig is tudta, hogy létezik, de soha nem találkozott vele, mert a szülészeten anyjának azt mondták, hogy a baba elhunyt. Sara és édesanyja azonban 2 évtizeddel később megtudta, hogy számos szokatlan jel utal arra, hogy jó eséllyel Sara nővére életben van. Azóta él bennük a remény és nem hagyták abba a lány keresését, aki ma 29 éves lenne.
Amint azt Sara a Blicnek nyilatkozta, édesanyja 1995. szeptember 23-án szült egy belgrádi kórház szülészetén. A szülés normálisan zajlott, hajnali 4 körül megszületett a baba. Minden rendben volt és a kislány időben felsírt.
A szülés utáni napon a nővér bejelentette, hogy a baba meghalt
Abban az időben a babák nem voltak egy szobában az újdonsült anyákkal, így Sara édesanyja csak másnap délelőtt 10 óra körül láthatta a lányát. Sajnos ez volt az utolsó alkalom, amikor látta.
„A nővér a szobába hozta a babát, édesanyám meglátta és megkérdezte, mikor tudja majd szoptatni. Azt válaszolta, hogy mivel most először szült, meg kell várnia, amíg elindul a teje, és nem kell aggódnia semmiért, mert ők etetik a babákat. Azt is megemlítette neki, hogy ebéd után talán láthatja a babáját. Ez 1995. szeptember 24-én volt” – kezdi a történetet a Sara.
A nővér 11 óra körül visszatért az anyja szobájába, hogy elkérje az egészségügyi könyvecskéjét.
„Édesanyám akkor menekült volt, és volt egy menekültkártyája, ami alapján Szerbiában gyógykezelték, mert eredetileg a boszniai Szerb Köztársaságból, Dobojból származunk. Aztán fél 11 körül bejött az orvos a szobába, és a legbrutálisabb módon közölte anyámmal, hogy a babája meghalt. Anya hisztériázni kezdett, mire az orvos rászólt, hogy nyugodjon meg; közölte vele, hogy itt több vajúdó nő is van, pakolja össze a holmiját, és menjen egy másik szobába” – meséli a megdöbbentő részleteket Sara.
Elmondása szerint anyja kálváriája csak ekkor kezdődött el igazán. Egy egyágyas kis szobába vitték, injekciót adtak neki, és ezután csak egyetlen mondatra emlékszik homályosan.
„Egy nővér megsimogatta a haját, és azt mondta neki, hogy fiatal, minden rendben lesz, és lehet még gyereke” – mondja Sara.
Az orvos szerint a baba szíve állítólag megállt
Hamarosan megérkezett Sara apja. Ahelyett, hogy rögtön megnézte volna a kislányát, szörnyű híreket kapott. A fájdalomtól szakadva próbált magyarázatot találni, majd megkapta a történet első változatát.
„Apám is ajándékokkal jött aznap, alig várta, hogy meglátogassa a babát és a feleségét, de azonnal közölték vele, hogy valami nincs rendben. Természetesen apám is elveszítette fejét a hatalmas stressztől. Együtt sírtak anyámmal. Apám beszélt egy orvossal, aki azt mondta neki, hogy a baba szíve egyszerűen megállt, elkékült, és nem tudták újraéleszteni. Azt is elmondta neki az orvos, hogy minden babát elhamvasztanak és egy közös sírba temetnek. A szüleim nagyon fiatalok voltak akkor, fiatalabbak, mint én most, és még ma is magukat hibáztatják, amiért nem úgy reagáltak, ahogyan azt ma tennék. Először azt kérték, hogy láthassák a babájukat. Ekkor azonban nem írtak alá semmilyen dokumentumot a boncoláshoz vagy a hamvasztáshoz. Apa ezután arra kérte az illetékeseket, hogy anyát egy másik kijárathoz vigyék, ne arra, ahonnan a kisbabás anyák lépnek ki. Természetesen nem ezt tették, és anya állandóan sírt, miközben nézte, ahogy mások hazaviszik a babájukat” – meséli Sara.
A boncolás cáfolta az orvos szavait: „az újszülött a fejletlen tüdőlebenyek miatt halt meg”
Sara szüleinek bánata és fájdalma arra késztette őket, hogy folytassák az igazság felkutatását. A tragikus esemény után Szlovéniába mentek, várták a belgrádi boncolási jegyzőkönyvet.
„Mivel a családom ezután egy ideig Ljubljanában élt, a nagynéném kérte a boncolási jegyzőkönyvet, és csak hat hónappal a baba halála után kapta meg. Ez valami papír volt, amire azt írták, hogy a baba tüdőlebenyei nem fejlődtek ki, és ez volt halálának oka. Azon a papíron még pecsét sem sincs, semmi, csak egy szakszerűtlen firka. Anyám elvitte a papírt egy ljubljanai orvoshoz, aki megnézte, elnevette magát, és azt mondta, hogy meg kell ismételni a boncolást, mert ez a jelentés komolytalan. Aztán teltek az évek, anya a mai napig magát hibáztatja, amiért nem kérte, hogy láthassa a babát, mert valószínűleg felismerte volna még akkor is, ha elhunyt” – mondja Sara.
20 év után a szülők felfedezték, hogy a babának van személyi száma
Mindennek ellenére, 20 évvel később, Sara édesanyja úgy döntött, felveszi a kapcsolatot egy szerbiai szülők egyesületével, és a weboldalukon útmutatást talált arra vonatkozóan, hogyan szerezhet be bizonyos dokumentumokat olyan szülőként, aki azt gyanítja, hogy gyermekét elrabolták. Ezután a történet kezdett kibontakozni, és Gojić szabálytalanságok sorozatával szembesül.
„A szüleim mindent megtettek, és minden kérelmet elküldtek minden belgrádi címre, ahol bizonyos szabálytalanságokat találtak. A gyermek megszületett, lány, és van személyi száma (JMBG). Tudomásom szerint név nélküli személy nem kaphat személyi számot. A szüleim nővéremet Majának szerették volna keresztelni, de nem jutottak el odáig, hogy nevet adjanak neki. Ettől függetlenül, valamilyen azonosító szám szerepel a dokumentumaiban, vagy ahogy azt az eltűnt babák szülei nevezik: szintetikus szám” – magyarázza Sara a „Blic”-nek.
Papíron a baba előbb meghalt, mint hogy megszületett volna!
Miután azonban jobban beleásták magukat Sara húga utáni kutatásba, rájöttek, hogy a személyi szám egy fiúé, nem pedig egy lányé. Az is le van írva, hogy a baba halálának dátuma a születése előtt történt!
„Ellenőriztük azt a számot az adatbázisban, és az egyáltalán nem is létezik. A halotti anyakönyvi kivonatban az szerepel, hogy a fiú meghalt, méghozzá a születési dátuma előtt. Az első bejegyzett dátum először a baba születésének időpontja kellene, hogy legyen, és csak azután a dátum, amikor meghalt, azonban ebben a nyilvántartásban először a baba halálának dátuma lett bejegyezve. Jól látszik a bejegyzés dátuma: 1995. szeptember 18-án jegyezték fel a halotti anyakönyvben, majd csak 1995. szeptember 23-án a születési anyakönyvben” – meséli.
Másrészt a temetőben is vannak furcsaságok. Nincs információ arról, hogy Gojić vezetéknevű kisbabát temettek volna el.
„A közvállalat közölte velünk, hogy Gojić vezetéknevű gyermekről, aki 1995. szeptember 24-én halt meg azon a belgrádi szülészeten, nincs információjuk. Sem arról, hogy abban a temetőben temették volna el, ahol el kellett volna temetni. Emellett van még egy furcsaság. Az orvos délelőtt 11:20 és 12:00 között közölte az anyával, hogy a baba meghalt, a papírok szerint a halál beállta 12:30-kor történt. Azt is írták a boncolási jegyzőkönyvben, hogy a baba koraszülött, ami teljes mértékig valótlanság, hiszen időre született” – mondta Sara.
Két húgát súlyos betegség miatt veszítette el
Ennek ellenére Sara megígérte magának és szüleinek, hogy nem hagyja abba nővérének keresését. A Gojić család igazságot akar. Tudni akarják, hol van az a kislány, akit nem tudtak a karjukban tartani, sétálni vinni, elkísérni a ballagására…
Sajnos Sara sosem látott nővérén kívül két húgát is elveszítette. Mindketten ritka, progresszív betegségben szenvedtek, és sajnos elvesztették a csatát a betegség elleni harcban. Mint mondja, még mindig nem tudja, mit mondana nővérének, ha megtalálná, de egy dologban biztos – nem fogja abbahagyni a keresését.
Sara kislány- és kamaszkorából is közzétett fényképeket magáról (Fotó: Facebook)