Amikor először találkoztam vele, meglepődtem, Kérdések sokasága merült fel bennem, de talán az volt a legnagyobb rejtély: Miért érdekli az alig 20 éves szerb kislányt a közelmúlt történelme? Mi vitte rá, hogy kételkedjen a hatalom által szajkózott – szerintem, történelemhamisításában – dogmáknak is nevezhető állításokban? Ami a legérdekesebb, amikor a múlt század kilencvenes éveiben történtekről kezdtük el beszélgetni, a szemeiből az 1992-ben Klára, Ildikó és a többi, Zitzer Clubba költözött fiatal szemében látott tűzhöz valami hasonló sugárzott.
Csak úgy mellékesen, ezt követően a szerbiai hatalom kikiáltotta szerb- ás államellenséggé, amikor társai vezetésével meg akarták akadályozni, hogy a hatalom örökös egyetemistákból és több kétes alakból álló „rohamcsapata elfoglalja” az újvidéki egyetem bölcsészkarát. Ezt néhány nappal követően találkoztunk Belgrádban. Itt szembesültem azzal, ő nincs egyedül. Az újvidéki és belgrádi egyetem hasonló gondolkozású fiataljait gyűjtötték össze, létrehozták a YIHR (Youth Initiative for Human Rights – Emberi Jogok Ifjúsági Kezdeményezése) szervezetet, amely az olasz kormány (és a belgrádi nagykövetsége) támogatásával megalkotta a Ko su nama pravi heroji? (Kik a mi valódi hőseink?) elnevezésű podcast-szériát, amely segítségével az érdeklődő fiatalok megismerkedhetnek azzal a – a fiatalok szerint legjelentősebb – tíz eseménnyel, amely igencsak meggyengítette Milošević akkori hatalmát (akit érdekel, az a linkre való kattintással megismerkedhetnek még ezzel is).
Pár héttel utána bekövetkezett az újvidéki vasúti pályaudvar katasztrófája, majd a nagy tüntetések országszerte, de főleg Belgrádban és Újvidéken. Azért, hogy érdekesebbé váljon minden, ismét a hatalom tett. Sok békésen tiltakozót letartóztatott, őrizetbe vett, vagy előállított. Úgy tűnik, ez az egyetemista lány a legveszélyesebb, amiről még a Szabad Magyar Szó is beszámolt. Mila miután kiszabadult, elmesélte a történetet és hozzájárult ahhoz, hogy meg is jelentessem.
Emberrablás vagy informatív beszélgetés?
Doroteja Antić kolléganőmmel Belgrádból jöttünk haza, majd megérkeztünk Újvidéken a péterváradi vasútállomásra.
Amíg taxira vártunk, hat férfi vett körül minket, akik azt mondták, hogy menjünk velük. Nem mutatkoztak be, de nem is igazolták magukat. Mondtam, hogy nem akarok ismeretlenekkel sehova menni, és kértem igazolják magukat. Hármuk közül egyik kivett egy állítólagos jelvényt, amit nem mutatott meg nekem. Ezek után agresszíven felemeltek, és betuszkoltak egy elsötétített ablakú fekete terepjáróba. Nem tudtam, kikkel és hova megyünk. Hárman ültek a kocsiban, ketten elrejtették az arcukat, a harmadik pedig nevetgélt. Elvittek a Nemzetbiztonsági és Hírszerzési Iroda hátsó bejáratánál levő parkolóba. Bevittek az irodába, ahol két felügyelőként bemutatkozó férfi várt rám, de nem láttam az ő igazolványukat sem. Egyikük sem igazolta magát, de engemet sem igazoltattak.
Azt állították, hogy informatív beszélgetésre hoztak, nem léphetek kapcsolatba ügyvéddel és nem használhatom a telefonomat sem. Nem mondták el, miért vezettek elő a beszélgetésre, és azt sem, hogy az meddig fog tartani.
Érdekelte őket, kik szervezik az Újvidéken tartó tiltakozásokat, amelyeket a vasútállomáson november 1-jén elhunyt 14 ember miatt tartanak.
Eközben az ügyvédek kerestek, azonban a rendőrség (MUP) és a Nemzetbiztonsági és Hírszerzési Iroda (BIA) azt közölte velük, hogy én nem vagyok az ő helyiségeikben.
Senki sem tudta, hol vagyok, pedig állítólag a rendőrség őrizetbe vett.
Körülbelül 3,5 óráig tartott a beszélgetés, csak utána engedtek el engemet és kolléganőmet a mellékbejáraton át.
Még most sem tudom, ki vitt el és miért.
Mila a letartóztatás után (Fotó: N1)
Végezetül csak ennyi: Sosem gondoltam volna, hogy valaha is követni fogom Szerbia jelenlegi elnöke, Aleksandar Vučić igencsak kétes értékű példáját, de most megteszem! A csak virtuálisan létező Zitzer Szellemi Köztársaság alapdokumentumaiban sehol sem található felhatalmazásaimmal (vissze)élve meghozom önkényes döntésemet:
Kinevezem
Mila Pajić állampolgárt
a Zitzer Szellemi Köztársaság örökös díszpolgárává!
Indoklás:
Mila Pajić az emberi jogok és szabadságok iránti elkötelezettségével, az erőszakmentes és -ellenes tevékenységével, a Zitzer Szellemi Köztársaság 1992-es hagyományait követve méltán rászolgált a büszke cím viselésére.
Amennyiben bárki, a Zitzer Szellemi Köztársaság még élő állampolgára nem ért egyet vagy megkérdőjelezi döntésemet, joga van arra: hogy véleményét megtartsa magának (eltemesse tudatának mélyére) és arról ne értesítsen senkit!
Ugye, mindehhez nem kell semmilyen magyarázat? Már csak arra nem tudjuk a választ, ha ez történt Újvidéken, mi várható Belgrádban, hétfőn, november 11-én!
Balla Lajos
