Kevés megoldhatatlan probléma van az életben. A teljesen vak Lav Andrić számára nincsenek határok, legyőzi a kihívásokat és lebontja a korlátokat. Lav a belgrádi Számítástechnikai Kar másodéves hallgatója, és minden kollégája számára motivációt jelent, írja riportjában a Szerbiai Rádió és Televízió.
Júniusban tette le első éves vizsgáit. Szerénység nélkül elmondja, hogy a második év sem nehéz, és rendszeresen letesz minden vizsgát.
„Szkeptikus voltam, hogy sikerül-e a felvételi vizsgám, hiszen sokan mondták, hogy ez nehéz kar.De minden fejben dől el, minden az erőfeszítésen múlik” – mondja Lav Andrić.
Rendszeresen jár előadásokra, gyakorlatokra, busszal érkezik az egyetemre, kísérő nélkül. Ha segítségre van szüksége, a kollégái ott vannak.
„Bizonyára ez egyfajta motiváció kell, hogy legyen mindannyiunk számára, mert sikerült minden kötelezettségét teljesítenie, amit sok diáknak, aki nem küzd semmilyen nehézséggel, nem ment” – mutat rá barátja, Nikola Marilović .
Lav nem élvez kiváltságokat fogyatékossága miatt – mindent úgy csinál, mint a többi diák.
Legnagyobb kihívás az volt számára, amikor középiskolásként egyedül elutazott egy diákcsere programon keresztül Amerikába.
„Minden utca és város sokkal nagyobb, mint itt, ezt észrevettem. Amikor átmentem az utcán, azt hittem, itt a vége, de még csak a felénél voltam az útnak” – mutat rá Andrić.
Amerikában egy iskolai úszóversenyen is részt vett. Zongorázott is, a vágya pedig, hogy informatikai szakértőként dolgozzon egy cégnél.
Egyedül küzd, de azt mondja, anyja támogatása nélkül minden sokkal nehezebb lenne.
