…és benne az emberek is. Nem én mondom, hanem a környezetemben élők, de hazudnék, ha azt állítanám, én pont az ellenkezőjét tapasztalom. A kritikák miatt folyamatosan boldogtalan feleség, a gyermekkori álmok megvalósulásának elmaradása miatt elégedetlen férj, munkaundorral ébredő munkatársak, az anyagi bizonytalanság miatt jövőkép nélküli vezetők, elfojtott szorongás miatt tikkelő, körmüket rágcsáló gyerekek – ki ne tudna kapásból mindegyikre akár több példát is mondani a környezetéből?
***
El tudnak Önök képzelni egy országot, amelyben egy rendőrfelügyelő 2019-ben felfedezi Európa legnagyobb marihuánaültetvényét, s 2024-ben, amikor emiatt a Vitez poziva nevű elismerést venné át, akkor az ügyészség, arra hivatkozva, hogy az intézménynek nincs rendőre, úgy ítélte meg, jobb, ha nem megy el a díjátadóra, s helyette az édesanyja vette át a díjat?
***
Vajon egy demokratikus társadalomban a polgárok szó nélkül tűrnék, hogy a közvállalatokban folyamatosan helyezik el a megfelelő képesítés nélküli pártkatonákat, s mivel az elvándorlás miatt a bevétel csökken, a községek és a vállalatok elöljárói ezt úgy oldják meg, hogy valamennyi szolgáltatás díját jelentősen megemelik?
***
Jól tudom, nem illik kérdésre kérdéssel válaszolni, de ezt mégis megteszem az Illés együttes örökzöld slágerének egyik sorával: Miért hagytuk, hogy így legyen?
