Valamikor pipacsmező volt a falu szélén, ma erre csak egy Penovác-festmény és természetesen a több mint negyven éve ott álló vendéglátóipari létesítmény, a Villa Pipacs neve emlékeztet. Azonkívül, hogy az elmúlt időszak során történt események nem állították le a munkát (a Pipacs egy napot sem volt bezárva), már a második generáció vezeti, sőt, minden jel arra utal, hogy nemsokára a harmadik is a kis csapat tagja lesz.
Sokszor utazom az E-75-ös úton, és Feketics bejáratánál mindig vetek egy pillantást a falu jobb és bal oldalán lévő Villa Pipacsra, valamint a szemközt lévő kempingre. Nem tűnik elhanyagoltnak, általában 2-3 autó van a parkolójában. Szöget ütött a fejemben, hogy ennyi vendég elegendő-e egy ilyen nagy létesítmény fenntartásához. A dilemmát rövidesen eloszlatta a fiatal hölgy, Kelemen Kornélia, aki édesapja, Kelemen László után átvette a menedzselést.
– Azok, akik sietnek, általában az autóutat választják. Nem egy bezárt vendéglő tanúskodik arról, hogy a forgalom a régi úton jóval kisebb. Jól gondolom, hogy van, aki nem hagyja ki, hogy megálljon Feketicsen? – kérdezem tőle.
– Igen. A mi vendégfogadónk általában az első megállóhely a magyar határ felől érkező turistáknak. Az autóútról a bekötőút mindössze pár kilométer, ez nem akadály, hogy letérjenek azok, akiknek pihenésre van szükségük. Tény, hogy nincs sok gépkocsi a parkolónkban, de nem is az a cél, hogy megtöltsünk minden szobát. Számunkra az a fontos, hogy az ide betérő azt érezze, hogy szinte hazajött, s ha legközelebb is erre jár, akkor már tervezze, hogy ismét nálunk hál meg – mondja Kelemen Kornélia, a létesítmény vezetője.
Édesapja, Kelemen László 1978-ban építette a még ma is tetszetős kinézetű Pipacsot. Nagy tervei voltak: kemping, teniszpálya, medence épült a vendéglő szomszédságában, majd vendégszobákkal bővítette. Egy nagy kertet is bevetettek, mellette kis farm volt, hogy az akkor messze hírű konyhán mindig legyen friss hús és konyhakerti termék a jobbnál jobb ételek elkészítésére. Vannak, akik emlékeznek arra, hogy a Pipacs pincéjében népszerű diszkót is működtettek. A szép időknek véget vetettek a balkáni háborúk (egy időben Kelemen László a Horvátországból menekülteknek adott ideiglenes szállást a Pipacsban), majd újabb kihívásokkal teli évek következtek, de mindent túléltek.
Kelemen Kornélia már beleszületett a vállalkozásba. Kicsi korától látta, hogy hogyan fejlődik, és hogyan kell vezetni ezt az ágazatot. A gimnázium elvégzése után a turizmust választotta, és a turisztikai főiskola elvégzése után nem kellett munkát keresnie.
Vajdaságban nem ritkák a családi vállalkozások, ám nem mindenhol egyértelmű, hogy a gyerekek átveszik azt, amit a szüleik több évtizeden keresztül felépítettek. Kelemenéknél a két lány közül az idősebb, Kornélia lett az üzlet folytatója.
– Annyira megváltozott a világ, hogy még egy egyszerű étterembe sem úgy térünk be, hogy megyünk az utcán, meglátunk egy éttermet, megtetszik és bemegyünk. Magamból kiindulva mondom, hogy a mostani generációk a világhálón olvasható dolgokat veszik alapul. Ott megvan a leírás a helyről, az étlap, sőt, a vélemények is, amit a vendégek tapasztaltak. Ez az útmutató, a mérvadó. Azt a tényt, hogy a 90-es években 800 méterre eltávolodott tőlünk az autóút, kétféleképpen lehet értelmezni: jó, hogy közel van, de azért is jó, mert nem a házunk mellett robognak az autók. Más ezt negatívumként kezelné, számomra viszont a pohár félig tele van, nem pedig félig üres – mondta Kornélia.
Kelemenék folyamatosan frissítik a weboldalukat, és a tapasztalat azt mondja, hogy az ún. booking foglalások a legnépszerűbbek.
– Nálunk egy, maximum két éjszakára maradnak a vendégek. A szállást 1-2 hónappal előbb lefoglalják interneten keresztül. Megalszanak, és mennek tovább 
Németországba vagy a tengerre. Nyáron sokkal intenzívebb a forgalom. 14 szobánk van, amelyek több kategóriába sorolhatók. Amikor megjelent az első Prosperitati pályázat, mi megpályáztuk a szobák felújítását, mert csak így tudtunk lépést tartani a konkurenciával. Az volt a cél, hogy családias hangulatot teremtsünk, és visszatérő vendégeink legyenek. Külföldön élő vajdaságiak is sokszor választanak bennünket, ha rokonlátogatóba jönnek, az évi szabadságukra adunk nekik itt szállást. Ezenkívül csapatépítők, művésztáborok, kisebb konferenciák szervezésére is felkészültünk – mesélte Kornélia.
A túloldalon lévő kemping most téli álmára készül. A szezonnak itt ugyan vége van, de jó időben meg-megállnak lakókocsis, sátorozós turisták, de mind több a biciklis is. Nem egyszer a Tanyaszínház Feketicsen vendégszereplő csapatának adtak szálláshelyet a campingben vagy a vendégszálláson.
– Egy ideje nem dolgozik a konyhánk, de ez nem akadály. Reggelit adhatunk a vendégeinknek, ha óhajtanak, de a közelben van 2-3 jó vendéglő, amelyek konyháját bátran ajánljuk az itt megszállóknak. A szüleim elégedettek a munkámmal, de mostanában az is örömmel tölti el őket, hogy az idősebb fiam, Áron beiratkozott a mórahalmi szakácsiskolába, mivel ez a szenvedélye már kiskora óta. Bízom benne, hogy a közeljövőben beindul az éttermi rész is, mert csak olyan emberre van szükség, aki ezt magára vállalja. Idegennek nem adnánk át egyik rész vezetését sem. Áron már évekkel ezelőtt versenyeket nyert, szerintem a gasztronómiát neki találták ki. Szeretnénk, ha az iskola befejezése után szakmai gyakorlatot szerezne külföldön, és utána visszavárjuk, hogy továbbvigye az éttermet – mondja Kornélia.
A Pipacs recepciója mellett helyi termékek kis árulnak.
– Ez a welcome drink kínálásával kezdődött, ami természetesen nem lehet más, mint a híres feketicsi meggypálinka. Mi időközben telepítettünk egy meggyest. A meggypálinkából mindig szeret hazavinni egy üveggel a vendég. A turizmus csak akkor tud működni, ha van összefogás egy közösségben. A kisválllalkozók termékeit (méz, pálinka, borok stb.) mi eladjuk, amivel egymást emeljük, segítjük – állítja Kornélia.
Az évek során haladni kellett a korral is: például vannak vendégek, akik késő este érkeznek meg – ezt úgy oldották meg, hogy a vendégfogadó bejáratánál van egy kulcsbox, a vendégnek megadják a szobájához tartozó kódot, amivel hozzájut a kulcsához, és máris elfoglalhatja a szálláshelyét. Kornélia szerint a vendég számára a legfontosabb a kedvesség, a szívélyes fogadtatás – ha ez adott, nem kérdés, hogy legközelebb is itt áll meg. A Pipacs egyébként egyfajta turisztikai infópontként is szolgál: beszereztek minden fontos prospektust, ami a vidék nevezetességeire vonatkozik, s ha a vendég nem tudja, mit érdemes megtekinteni, tudnak neki tippet adni.
Vannak, akik irigyelik a magánvállalkozókat, de a legtöbben nem tudják, hogy mennyi munka van mögötte. Kornélia a kezdetektől a családi vállalkozásban van, és volt időszak, amikor még a kishegyesi idegenforgalmi felelős munkáját is ellátta volontőrként. Időközben családot alapított, és jelenleg főleg a kisebbik fiú körül gondoskodik, az idősebb hétközben Magyarországon van.
A kezdetektől benne volt a Prosperitati Alapítvány Mentorprogramjában is, először mentoráltként, most meg már mentorként egyengeti a kezdő vállalkozók útját. A nap minden óráját aktívan tölti: ha nincs a villában vagy valamilyen más tevékenységben, akkor 100%-ban anyuka.
– Hallottam már olyan megjegyzéseket, hogy segítek a konkurenciának. Én ezt nem így fogom fel. Ha nálunk teltház van, és a vendéget elküldöm pl. a szomszédba, ahol szintén vannak kiadó szobák, én segítek a vendégnek. Ez egy olyan szakma, hogy össze kell tartaniuk a szakmabelieknek, mert csak így léphetünk előbbre – mondja.
Kornélia szenvedélye az utazás. Fiaival egyelőre az európai helyeket látogatják, és minden útról hoznak is haza olyan dolgot, ami a Pipacs életébe hozhat valami újat.
Mivel a család legfiatalabb tagjai is beleszülettek ebbe a vállalkozásba, vajon lehet-e már most is számítani rájuk időnként? – kérdezem.
– A fiatalabbat jelenleg a sport érdekli leginkább. Nem vagyok biztos abban, hogy ő egy napon ezt választaná. Nehéz a mai fiatalokat irányítani, de vannak dolgok, amikben számíthatok rájuk, pl. TikTok-videót nem tudok készíteni a szállodáról, de a fiam tud. Nagy lelkesedéssel készített is egy videót, amellyel körbevezeti az érdeklődőt a szállodán. A mai gyerekeket sajnos nehéz bevonni az üzletbe. Nálunk ez olyan természetes volt – emlékezik vissza Kornélia, aki szerint minden többgenerációs vállalkozó családnál másképp tudják átadni az irányítást a következő nemzedéknek – nekik ez egyszer már sikerült.
Mi pedig várjuk az étterem nyitását és a harmadik generáció indulását!
GRAJLAH Emma
