Krisztusban szeretett Testvéreim! Mi, akik hiszünk Jézus Krisztusban, Isten egyszülött fiában, aki született Szűz Máriától, ahogyan azt az Apostoli Hitvallásban is valljuk, minden évben karácsonykor ezt a nagy eseményt ünnepeljük. Valóban, Isten Jézus Krisztusban emberré lett. Születése által az emberiség nagy családjának tagjává vált a történelemben. Az ember iránti végtelen szeretetében Isten gyermekké lett, megalázta önmagát, és kinyilvánította az embernek, a teremtés koronájának, akit saját képmására alkotott, hogy gyengédségre és gondoskodásra szorul, mint ahogyan az üdvösségre vezető úton mi is Isten szeretetére és megváltására szorulunk.
A karácsonyi ünnepi szentmisén elhangzott evangélium Krisztus születéséről, mint a sötétséget bevilágító, valódi világosságról beszél. Eme világosság a fényével megvilágítja azt, ami a szem előtt láthatatlan: a halhatatlan emberi lélek végtelenségét. Habár a világosság nélkülözhetetlen, az evangélista mégis szomorúan állapítja meg: „A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.” (Jn 1,11) Máshol ezt írja: „az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak.” (Jn 3,19)
Isten nem uralkodóként érkezett meg a világba, aki hatalma alá kerített mindent, hanem szolgaként és idegenként. Nem erőszakkal érkezett, hanem csendes ajtókopogtatással. Napról napra bekopog szívünk ajtaján, gyengéden érkezik, felajánlva közelségét és megváltását. Akkor sem hagy el bennünket, amikor az élet viharaiban eltévedünk, amikor bűneink sötétségébe zárkózunk, hisz „…kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság.” (Zsolt 139,11–12)
Ahogyan „Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson” (Lk 2, 7), úgy előfordul, hogy ma sincs számára hely nemcsak a társadalmunkban, hanem sajnos sokszor a szíveinkben sem. Mindaz a csodás díszítés, amellyel szebbé tesszük az otthonainkat, templomainkat és tereinket, szerves részét képezi az ünnepi hangulatnak, de ezekkel nem tudjuk Jézust a szívünkbe fogadni. A színpompás, pazar díszek akkora jelentőséget és figyelmet kaptak, hogy Jézusnak már szinte sehol sem maradt helye karácsonykor. Pont emiatt fontos nekünk, hívőknek a tudatos elcsendesedés, az Égi Király érkezése előtti várakozás. Jézus számára nincs is szebb szálláshely az alázattal teli, megtért szívnél. A szentgyónásban kapott bűnbocsánat által világossággal teli puha otthonná válik a szívünk, amely vigaszt és gyógyulást hoz.
A keresztség által Isten gyermekeivé lettünk. Ezt kellene életünk egész folyamán észben tartani, ami nem könnyű. Emberi mivoltunk törékenysége miatt számtalanszor „a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége” (1 Jn 2,16) Isten elveszett fiaivá és leányaivá tesz minket. Karácsony szent ünnepe méltó alkalom az Istenhez fűződő hovatartozásunk megújítására. Újítsuk fel a szálláshelyet Jézus számára, szülessünk mi is újjá benne, hogy megélhessük születésének csodáját a szívünkben! Legyen az idei karácsony megtérésünk áldott ünnepe, hogy őszinte, tiszta szívvel tudjuk befogadni Jézust, a betlehemi kisdedet, szívünk királyát.
Ezen gondolatokkal kívánok a keresztényeknek áldott karácsonyt, minden jóakaratú embernek pedig békés, boldog új esztendőt.
Mirko Štefković nagybecskereki megyés püspök
