Mivel a Városházáról a sajtó számára megrendezett koktélról nem várt újévi köszöntőt kaptam, úgy van rendjén, ha én is megnyilatkozom. Jól ismert okok miatt köszönetet ugyan nem fogok mondani, de néhány mondatban megpróbálom megvilágítani azt a kijelentést, amely hemzseg a valótlanságoktól, írja sajtóközleményében Milan Trifković, a szabadkai Építőmérnöki Kar dékánja.
„A szabadkai Építőmérnöki Kar NEM SZTRÁJKOL. Ez az egyetemi hallgatók döntése volt, amit jómagam és a kar MINDEN katedrája támogatott. Ha másként döntöttek volna, személyesen magam és a kollektív akkor is a hallgatóink mellé állt volna. Az egyetemisták feltétel nélküli támogatásomat élveznék, még akkor is, ha semmiről sem kérnék ki véleményemet (természetesen a törvényes keretek közötti döntéseik esetében). Túlzás nélkül mondhatom, hogy a fiatalok a legjobb dolog, amivel ez az ország rendelkezik. A döntést pedig igencsak átlátható módon hozták meg. Az egyetemista parlament összehívta a hallgatók közösségét, ahol több professzor is jelen volt és olyan döntés született, hogy nem lépünk sztrájkba, de minden nap 15 perces hallgatással adózunk a tragédia áldozatainak emléke előtt, és ilyen módon támogatjuk a tiltakozásban részt vevő egyetemistákat is (a teljes közlemény elolvasható a kar honlapján és Instagram oldalán). Ez az egyetemista parlament aktív közreműködésével, többség támogatásával meghozott döntés volt. A döntést minden katedra támogatta. Akkor én hol is vétettem? A hallgatók és a kollektív ellen kellett volna fordulnom? Ha én emiatt vagyok BITANG, akkor ezt örömmel vállalom. Egyedül az lep meg, de őszintén, hogy Szabadka első emberéből hiányzik az empátia. Ha valakinek együttárzőnek kellene lennie az egyetemistákkal, az ő, hiszen élete harmadát egyetemi padsorokban töltötte. És végül, de nem utolsósorban, a dékánokat egy kicsit másképpen, tisztességesebb és civilizáltabb módon nevezik ki és mentik fel. Mandátumom lejárta után is, történjék az bármikor, és egyetemi tanár maradok, és azzal fogok foglalkozni, amihez legjobban értek. Nem könnyű megszerezni a tudományos doktori fokozatot, holott még az egyetemi tanári címet. Büszke vagyok, hogy egy kis falusi közösségből indulva, nem éppen ideális körülmények között tanulhattam egyetemistaként, nem tértem le az útról, és soha nem távoztam külföldre (pedig sokszor megtehettem volna), és hogy itt maradtam az országomban, amit őszintén szeretek, és legjobb tudásom szerint viszonozzam neki, amit kaptam. Nem vagyok benne biztos, hogy Bakić úr azt csinálja-e, amihez a legjobban ért, talán azzal tehetné a legtöbbet, ha visszatérne ahhoz, amit tanult.
P.S.
Mivel az egyetemi kar pillanatnyilag nem dolgozik, nem akartam zaklatni az alkalmazottakat, de a szünet után a kar intézményein, katedráin és oktatói-tudományos tanácsán keresztül hivatalosan is a nyilvánossághoz fordulok, és hivatalosan, de valószínűleg bírósági úton is bocsánatkérést és magyarázatot fogok követeli, hogy hogyan lett belőlem BITANG” – írta a közleményében a szabadkai Építőmérnöki Kar dékánja, aki levelét az alábbi aláírással látta el:
Milan Trifković bitang, rendes egyetemi tanár, okleveles építőmérnök
Bitangnak nevezte a Közgazdasági és az Építőmérnöki Kar vezetőit Szabadka polgármestere
Több mint száz professzor és munkatárs levélben ítélte el Szabadka polgármesterének kijelentéseit
Sebők Bakićnak: Ennyire rémült vagy, hogy bitangnak nevezed a dékánokat?
VMDK: A VMSZ egyetért-e Stevan Bakić álláspontjával és stílusával?
Milan Trifković (Fotó: Magločistač/magánarchívum)
