Akármennyire úgy tűnhet, hogy az egyik nap olyan lehet, mint a másik, az év vége mégiscsak a számvetés és a reménység ideje, hogy esetleg a következő év, ami az idén éppen a hét közepén kezdődik, majd könnyebb, boldogabb, gondtalanabb lesz, kevesebb rohanással, több idővel egymásra, a fontos dolgokra. Egyszóval másként csináljuk a dolgainkat, mint eddig, mert bízni a változásban igenis fontos és jó, hiszen, ha minden nem is, valami csak előremozdul, csak megvalósulhat a kívánságainkból vagy akár a fogadalmainkból, ha szoktunk tenni.
Ezúttal olvasóinkat kérdeztük meg arról, mit hagynának maguk mögött 2024-ből, és mit ölelnének magukhoz 2025-ben. Akad közöttük tanítónő, nyugalmazott óvónő, orvos, vállalkozó. Egyesek itthon, mások vajdasági származásúak, de már évek óta külföldön élnek. Mindannyian más válaszokat adtak, de mindannyian egy kicsit ugyanazt is mondták. A fontos dolgokra hívták fel saját maguk és egyben a mi figyelmünket is. Kívánjuk, hogy ezek a kívánságok közül nagyon sok minden teljesüljön az ő és mindannyiunk életében. Tanuljuk meg felismerni a valóban fontos dolgokat. E sorok írója azt kívánja, tudjunk mindannyian lassítani, figyelni egymásra, legyünk kíváncsiak a másik emberre, gondolataira, érzéseire. Az elmúlt években mintha egyre kevesebb jutna a baráti összejövetelekből, beszélgetésekből. Legyen 2025 a változás éve. Mindenkinek úgy változzon, ahogyan és amerre ő maga valóban szeretné!
Péity Teréz tanítónő
2024 nem volt könnyű év. Lehet, hogy volt már hasonló, ami csak azért tűnhetett könnyebnek, mert nem jutottak el hozzánk azonnal az információk. Az pedig köztudott, hogy a rossz hír szárnyakon jár, a jó hír viszont gyalog. Magam mögött hagynám a háborúkat, a békétlenséget, a türelmetlenséget, a súlyos, rossz dolgokat. Annyira eltelítődtünk már mindezzel, hogy sem magunkban, sem másban nem vagy nagyon nehezen ismerjük fel a pozitív tulajdonságokat. Gyakran éreztem, gondoltam, hogy már leértünk annak a bizonyos gödörnek az aljára, ahonnan elindulunk felfelé. Úgy tűnik, ez a pillanat még nem jött el. Köznapi emberként a nagyok dolgába kevés beleszólásom van, így a következő évben a saját kis környezetemben folytatom az összekapcsolódást a tenni akaró, jóindulatú emberekkel, elsősorban a családommal, ami egy szeretetteljes, támogató közeg. A hasonlóan gondolkodó, érző kollégáimmal és nem utolsósorban megpróbálok önmagammal is jóban lenni. S kívánom mindenkinek, hogy valamilyen szinten találja meg önnön békéjét, boldogságát a 2025-ös évben.
Szikora Róbert gyógytornász
A 2024-es évből szívesen magam mögött hagynám az idő rohamos haladását, a „megint hétfő”-ket. Ha tehetném, kitörölném vagy legalább elfelejteném a számos veszteséget, ami a családunkat és az egész országot érte az elmúlt évben. A csapból is folyó politikát, a kórházi várólistákat, a bürokráciát, az erőszakot, és sorolhatnám reggelig… A jövő évben szeretnék zenét, sok jó zenét! Rohanás- és stresszmentes hétköznapokat. Nagy családi, baráti összejöveteleket, kölcsönös tiszteletet és szeretetet. Örülnék még jó híreknek. Olyanoknak, amik fejlődésről, békéről, boldogságról szólnak. Horgászni is szeretnék. Sok jó halat fogni halászlének. Azt hiszem, ennyivel beérném a 2025-ös évben. Majd a következőre kívánok nagyobbat…
Dr. Brenner Gábor orvos, Budapest–Szabadka
2024-ben számos kihívással szembesültem, amelyek sokszor próbára tették a türelmemet és kitartásomat, de ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy építeni tudjam magam. A nehézségekre 2025-ben nem problémaként, hanem megoldandó feladatként tekintek. 2024-ben hagyom a negatív energiákat és embereket, tudatosan dolgozom azon, hogy ne tévesszek fókuszt. Első vonalban a figyelmem középpontjában a családom lesz, nyitott leszek új élményekre, fejlődésre, tisztelettudó emberként építem azt a személy, akivé válni szeretnék. Munkámban a legjobb szakember, családom szemében biztos pont, örömük forrása kívánok lenni.
Glimber Hajnalka óvónő, Szabadka
Először, amit magam mögött hagynék, az a hiány megélése, ugyanis hosszú együtt töltött idő után elveszítettem a férjemet. De sokszor mondom magamnak, hogy ami elmúlt, azon már kár gondolkodni. Amit az elkövetkező évben fontos számomra, az az egészségem megőrzése. Ez az elsődleges célom. Sok séta az ismerőseimmel, barátaimmal, kerékpározás a szabadban. Erőnlétem növelése valamilyen sport által. Mivel frissnyugdíjas vagyok, sok szabad időm lesz, ezért a hobbimnak is több időt tudok szentelni. Nagyon szeretek horgolni egyedi gyermekjátékokat, ebben kiélhetem a kreativitásomat. Szeretek új vidékeket, városokat megismerni, sokat szeretnék utazni. Színházba járni, más városokba… Ezenfelül kívánom, hogy sok-sok időt tölthessek a családommal, kis unokáimmal minőségi időt: kiránduljunk például. A barátnőimmel sokat találkozhassunk, nevessünk, élvezzük az élet egyszerű, apró dolgait, örömeit. Végül, de nem utolsósorban: áldásos hatása van a hálának, ezért szeretnék több időt szánni arra, hogy azt kifejezzem, és talán fel is jegyezzem.
Szorcsik András vállalkozó, Budapest–Zenta
Nagyon szeretném hátrahagyni ezt a különleges szemfedőt, amely mérgezi a mindennapjainkat. Amikor ez rajta van az embereken, akkor terjesztjük az olyan tévhiteket, hogy „a falu termel, különben a város éhezik!”, miközben a valóság az, hogy falun is alig van tehén vagy baromfi és konyhakert, és mindenki a Lidlbe jár vásárolni. Vagy izgulunk a német energiastratégián, és mindenki vadul klímákat szereltet, így már nemcsak télen vagyunk centikre az áramszünetektől, hanem nyáron is. Talán, ha eldobnánk ezt a furcsa szemfedőt, és felelősségteljeseben gondolkodnánk, könnyebbé válnának a mindennapok is. Magamhoz ölelném azt a rengeteg nagyon különleges kulturális élményt, amit Rábétól Törökkanizsán át egészen Kishegyes és Újvidékig készítenek a vajdasági művészeink. Mindenkinek meg kellene látogatni legalább egyet-kettőt ezekből!
Ricz Eleonóra ügyvezető asszisztens, Salzburg–Szabadka
Napok óta pörgetem vissza fejben az idei év emlékeit, eseményeit. Kell is a számvetés, kellőképpen mozgalmas év végére kerül hamarosan pont. Vagy vessző. Sorolhatnám az eredményeket, kudarcokat. A munkahelyi krízishelyzetből kialakult végül is kedvező szakmai szituációt vagy a családi terveink meghiúsulása ellenére adódó új lehetőségeket, illetve a gyerekek iskolaváltási nehézségeiből mégiscsak megszületett sikereket. De számomra az ez évi számvetés tulajdonképpen már az év legelején kezdetét vette egy megmagyarázhatatlan betegséggel és az azt követő kórházi kezeléssel. Vizsgálatok garmada, gyógyszerekkel kísérletezés, tűk és hipermodern műszerek, orvostól orvoshoz kilincsezés sem hozott eredményt vagy válaszokat. A szülővé, anyává érésem elmúlt tizenöt évében elég önismereti tudást szereztem, hogy egyértelmű volt, változás, változtatás kell, hiszen magam is a változó kort taposom épp. Ezt szem előtt tartva az elmúlt 12 hónap egészen új látásmódot és perspektívákat hozott be az életembe, utat engedve megélni ezen életszakasz magasságait és mélységeit egyaránt. Érek és öregszem. Az elmúlás árnyékával pedig lépést tartani egy pillanatra sem könnyű teher. Ugyanakkor az éveim számának gyarapodásával egyre felszabadítóbb érzés önmagamnak lenni. Nyitott szívvel figyelem magam, a bennem és rajtam zajló változásokat. Én ezt viszem tovább.
Vessző.
