„Mit akar az ember?
Mást!”
Aligha hiszem, hogy létezik az emberi vágyaknak ennél frappánsabb és tömörebb megfogalmazása.
(És itt muszáj rászánnom egy zárójeles bekezdést a szerzőségre. Mindig irigykedve szemléltem, hogy nagy és bölcs elmék milyen találóan meg tudják fogni és fogalmazni a lényeget. A sárga irigység persze azért, hogy én miért nem tudok kitalálni ilyen jó dolgokat. Sajnos, az interneten és a saját könyvtáramban való hosszas kutakodás után sem sikerült rálelnem a fenti idézet szerzőjére, de az idézőjel használatával is jelezni szerettem volna: ez az öt szó ebben a sorrendben leírva nem az enyém. Loptam. Na jó, kölcsönöztem.)
Valljuk be, gyenge pillanatainkban mindannyian így vagyunk ezzel. Bárcsak valahol máshol lennénk, bárcsak valaki mással lennénk, bárcsak valami mást csinálnánk, bárcsak valahogy máshogy, mással, máskor, másként élnénk. Vágyakozás a „más” után – valószínűleg ez az egyik legősibb orvosság, amit az emberi lélek kitalált önnön vigasztalására, hogy könnyebben elviselje a sokszor nehéz, nyomasztó és bizonytalan mindennapokat és valóságot.
És egy ilyen bevezető után ugyan mi mást (he-he!) is kívánhatnék minden kedves olvasónak, mint azt, hogy 2025-ben lehetőleg egész évben érezze magát jól a saját bőrében, ott, akkor, azzal és úgy, ahol, amikor, akivel és ahogy éppen van.
Boldog új évet!
