Nem várjuk a 2025-ös esztendőt, csupán kikísérjük a 2024-est – nyilatkozta az egyik újvidéki egyetemista múlt pénteken, a Vajdasági Rádió és Televízió épülete előtti tiltakozás után. Persze nem a Vajdasági Televízió újságírójának a kérdésére válaszolt, hanem egy másik, a hatalom által ellenséges bulvárnak nevezett csatornának beszélt. Én a magam részéről – ha nem bűn a személyes hangnem – derűlátóbban tekintek a még nagyon új esztendőre. De miért is lenne bűn így, szilveszter után, polgári minőségben? Az újságírás amúgy is polgári foglalkozás, szemben a közhivatalnokokkal, rendőrökkel, katonákkal, bírókkal…
Intézményeink
Apropó: bírók, ügyészek. Az év utolsó teljes hetén a szerbiai főügyészt kérték a tiltakozó diákok arra, mutatkozzon már meg, és ha nem esik nehezére, kezdje el végezni bokros – most valóban bokros – teendőit. Mint korábban az államfő, most a főügyész is tárgyalni akart a tiltakozókkal. Sok minden megváltozott múlt vasárnap, december 22-e óta, amikor a belgrádi Slavija téren semleges becslések szerint több mint 100 ezer ember tüntetett – a Nyilvános Összejövetelek Archívuma, egy 2023-ban bejegyzett civil egyesület mérte így. A rendőrség 28-29 ezret számolt. De ez is rendkívül magas szám, mondta a szerb elnök fenyődíszítés közben. Ő is hajlandó lenne tárgyalni az egyetemistákkal. Csakhogy neki, mint ahogy két napra rá a főügyésznek is, azt üzenték vissza a diákok, nincs miről beszélniük, nem az egyezkedés a céljuk, hanem a jogállam visszaállítása. Magyarán az, hogy az intézmények kivétel nélkül végezzék feladatukat – mindegyik a sajátját, nem avatkozva bele egymás munkájába. Erről világosan rendelkezik az alkotmány meg a törvények. Tehát ha jogállamban élnénk, az ügyész már régen komolyan felelősségre vonta volna az újvidéki vasútállomás előtetőjének a leszakadását okozó gyanúsítottakat. Meg azokat, akik fizikailag bántalmazták a tiltakozó diákokat, akik megrongálták az újvidéki városházát az első nagy megmozduláskor a vasútállomás leszakadása után, és a Nemzetbiztonsági és Hírszerzési Iroda (BIA) embereit, akik informatív beszélgetésre hívják be a diákokat – és ez még csak azok a botrányok, amelyek a leszakadt előtetőhöz kapcsolódnak.
Tanügy
Ez annak a jéghegynek a csúcsa, amelynek ez a Titanic nekiütközött. Mert mi van a tanügyi gondokkal? Ahol, mondották az illetékesek, tökéletesen működik a rendszer 2023. május 3. után, amikor a belgrádi Vladislav Ribnikar Általános Iskolában kilenc nagyon fiatal gyerek meg egy iskolaszolga esett áldozatul a kiválóan működő rendszerben, mert a tanári szakma elvesztette egykori fényét. Nemcsak hogy megkopott a fénye, de alulfizetett és lenézett mind a szülők, mind a diákok, mind a társadalom részéről. Nincs már olyan költőpalánta, aki József Attila módján gondolja és írja: „Én egész népemet fogom / nem középiskolás fokon / taní- / tani!” Nincs, mert módszeresen építették le ezt a szakmát általános meg középiskolás fokon is. A felsőoktatásban pedig úgy akarják módosítani a törvényt, hogy a külföldi egyetemek előnyben részesülnének: részben akkreditáció nélkül működhetnének, részben állami támogatást kapnának. Ami azt jelenti, hogy szélesre tárják a kapukat az újabb korrupciós ügyködés előtt, másrészt a hazai egyetemek lassan becsukhatják a kapukat. Csoda-e hát, hogy az egyetemi tanárok felsorakoztak a tiltakozó diákok mellett? Igen, tudom, amúgy is ott a helyük.
Tájékoztatás
Nos, talán ez az alfája meg ómegája mindennek. A tájékozatlan honpolgár már nem a tények alapján ítél. Hát még a félretájékoztatott! Itt, Szerbiában és az autokrata társadalmakban mindenhol, sőt a demokráciában is gyakran előfordul, hogy a tájékoztatási szervek finoman szólva nem mondják meg az igazat. Reálisan fogalmazva: elhallgatnak fontos tényeket, egy kissé módosítva kínálják azt a fogyasztónak, sőt, gyakran hazudnak felsőbb utasításra vagy csak önszorgalomból. Akkor meg minek játsszuk el a választásnak becézett cirkuszt? A legtöbb államban négyévente, de nálunk bármikor, amikor az uralkodó bizonyítani akarja felsőbbrendűségét. Most is emlegette már, de szerencsére a közelmúlt éveiben történt csalások, lopások elegendő leckének bizonyultak – eddig és talán. Egyre többet beszélnek egy átmeneti kormányról, melynek az lenne a feladata, hogy előkészítsen egy tisztességes választást, ha lehet ilyenről álmodni. Ennek előfeltétele a szavahihető sajtó, amely jelenleg legnagyobb részben pártellenőrzés, pártirányítás és párturalom alatt áll. És még nem is szóltunk a kultúráról, az egészségügyi rendszerről, a szociális biztonságról – hadd ne soroljam institúcióinkat!
Ezért kell nagyon szorítani, hogy sikerrel járjon az intézményrendszer reformja, mert ha az intézmények működnek, nem kell attól tartani, hogy nagyon becsapnak bennünket. A kis becsapás pedig még humorosan is felfogható a derűlátás szellemében. Ezért kell reménykedni 2025-ben, nem pedig csak elbúcsúzni 2024-től. Melankólia, de eufória nélkül, bizakodva!
ÖREG Dezső
