Annak ellenére, hogy egyesek szerint nincsenek véletlenek, úgy tűnik, mégiscsak vannak! Valamikor karácsony előtt azon rágódtam, talán Vasco da Gama tengerészről (vagy világutazó felfedezőről) illene írnom, hiszen pont az ünnep előtti napon – igaz 500 évvel ezelőtt – hunyt el az indiai Koccsiban az ott felépített alkirályi rezidenciájában a portugálok nemzeti hőse. Egyedül csak azért nem került sorba, mert amikor réges-régen a gimiben tanultunk róla, azt is megtudtuk, igencsak kegyetlenül bánt a tengerészeivel, de a „bennszülötteknek” nevezett népességgel is, minden lelkiismeret-furdalás nélkül százakat gyilkoltatott le. azaz úgy is lehetne fogalmazni, ő volt a spanyol konkvisztádorok előfutára.
Talán ezért lett számomra óriási meglepetés, hogy az anyaország miniszterelnöke az év első napjaiban Indiába, egészen pontosan Koccsiba látogatott, mert szerinte – dicsekvése alapján úgy tűnt a híres világutazót példaképének tartja – őmiatta választotta pihenése célpontjául ezt a Kerala állambeli városkát.
Nem panaszkodom, de tény, az elmúlt egy hetet azzal töltöttem, hogy minél többet megtudjak Vasco da Gamáról, illetve Koccsiról. Ekkor jött az első meglepetés. Ráleltem a világ legnagyobb példányszámában eladott angol nyelvű nyomtatott napilap netes kiadásában egy igencsak érdekes, pont a világutazó halálának 500. évfordulóján megjelentetett írásra (írójaként Disney Tomot tüntették fel), amit egy az egyben (magyarul) itt mellékelek.
Az India News – THE TMES OF INDIA 2024. december 24-ei (kedd) írása:
Az 500 évvel ezelőtti Vasco da Gama hajóst Lisszabonban ünnepelték, Kochiban (Indiában pedig) ignorálták
KOCCSI: A Fort Kochi erőd közelében található Szent Ferenc-templomban úgy tűnik, hogy a történelem meghalt, eltemették és feledésbe merült. Csak egy leírhatatlan kék tábla van a templom falán, amelyen ez áll: „Emlékezzetek Vasco da Gamára, a portugál hajósra; aki megérkezett Koccsiba… ahol meghalt és eltemették”. Kedden lesz 500 éve, hogy harmadik indiai útja során meghalt az a férfi, aki 1498-ban felfedezte az Indiába vezető tengeri utat, és ezzel forradalmasította a globális kereskedelmet és a kulturális cserét. A lisszaboni Jeronimos-kolostorban javában zajlanak az 500. évforduló emlékünnepségei, ahová 1539-ben hazaszállították földi maradványait Koccsiból, halálának tényleges helyén pedig amnézia uralkodik. Nincsenek megemlékező események, még fogadalmi felajánlásként meggyújtott gyertyákat sem láthatunk.
A gyarmatosítást követő időkre való visszaemlékezések Da Gamát megdicsőült kalózként mutatják be
Ennek oka a történelmi revizionizmus használata lehet. Egykor a kelet-nyugati „barátság” (az áruk és eszmék hihetetlen cseréje) katalizálójaként és az Estado da India (a portugál tengeri birodalom) létrejötte felé vezető embereként emlegették, de ma már a gyarmatosítást követő időkről szóló tanulmányok egyre gyakrabban ábrázolják da Gamát megdicsőült kalózként, egy rablóként, aki brutálisan bánt a Malabar-parti bennszülöttekkel, az imperializmus és a vallás gátlástalan eszközeként végezte az ottaniak üldözését. Pius Malekandathil történész, az indo-portugál történelem szakértője elmondta, hogy amikor da Gama utoljára Keralába érkezett, öreg volt és beteg.
„Vasco da Gama halálakor Koccsi még a portugál létesítmények fővárosa volt. A központot csak később helyezték át Goába” – mesélte. Pius atya még hozzátette, hogy Koccsiban nem lehetett megemlékezni, mert léteznek olyan közösségek, amelyek nagy szenvedést éltek át a portugálok miatt.
„Még 1998-ban is, amikor megpróbálták megünnepelni Da Gama Indiába érkezésének 500. évfordulóját, erős volt az ellenállás. A kérdés az volt: Mit kell ünnepelni, az uralmat vagy a leigázást. Lehet, hogy az emberek nem érzékelik a sokrétű valóságot. Hasonló probléma merült fel, amikor Amerika Kolumbusz Kristóf általi felfedezését ünnepelték” – mondta. Még akkor is, ha tudják, hogy Vasco da Gama útja nemcsak megnyitotta az utat a gyarmatosítás előtt, hanem elindította az eszmék, áruk, növények és kultúra terjesztését is.
„Amikor azt kérdezzük, hogy mi a korai modernitás, a tudósok azt mondják, hogy ez kulturális, földrajzi és társadalmi kapcsolatokról szól. Mindez da Gama úttörő utazásával kezdődött” – emelte ki Pius atya. „A da Gama által megnyitott csatorna végül oda vezetett, hogy Dél-Amerikából olyan növények érkeztek Keralába, mint a papaya, ananász stb. Ha nincs ez a felfedező út, maga az indiai mezőgazdasági táj is más maradt volna” – állította.
A Szent Ferenc templom környékén lakók, de különösen a fiatalok, keveset tudnak arról, hogy ki volt Vasco da Gama. A Vasco-ház, amelyről úgy tartják, hogy a Koccsiban tett látogatásai során, egészen 1524-ben bekövetkezett haláláig ott tartózkodott, otthonias szállásként szolgál. A magánszállást üzemeltető Santhosh Tom azt mondja, hogy az épület a nagyapja idején került a családjához. „Nem hallottam senkit sem emlékműről beszélni. Csak azt a történetet ismerjük, hogy Vasco da Gama itt maradt, itt halt meg, és a házhoz közeli templomban temették el” – mesélte Tom.
Maga a Szent Ferenc-templom ma a Dél-Indiai Egyházhoz (CSI) tartozik. Mivel a CSI-ben nincs portugál befolyás, az itteni latin egyház számára, az emlékmű a templom oldalán értelmetlenné vált. A CSI Koccsi Egyházmegye papi titkára, Thaiparambil tiszteletes elmondta, hogy a templom számára Vasco da Gama jelentősége csak az, hogy a sírja a templomukban található.
„A portugálok idejében katolikus templom volt, és akkor történt a temetés. A hollandok ekkor vették át a templomot, és holland református egyház lett. Később, az angolok idején anglikán templom lett. Amikor elmentek, az angol templomokat átadták a CSI-nek. Így került hozzánk ez a templom” – mondta Thaiparambil, aki hozzátette, hogy a templom nevét a CSI nem változtatta meg.
Pius atya még hozzátette, a történelmet nem szabad elfelejteni és a Vasco da Gama által kezdeményezett globális kultúrához való hozzáférést, nyitottságot, összekapcsolódást és annak ideérkezését illene ünnepelni.
Szemtelen vagyok, hiszen elvártam volna valakitől, aki Vasco da Gama miatt látogatott Koccsiba, akkor az itt látható valamikori alkirályi rezidenciában, ami most magánszállásként fogadja a világutazó érdeklődőket, itt legyen a miniszterelnök lakhelye, hiszen igencsak kevés időt fog itt tölteni, ha a meghirdetett utazásokat meg is tartják. Én biztosan ott szálltam volna meg, de nem azért, mert a fogaimhoz verem a garast, de azért sem, mert minden más azt jelentené, hogy „rázom a rongyot, hanem csak az lett volna az oka, érezni szeretném a hely történelmi illatát. A Vasco-háztól nem messze található az az ötcsillagos szálloda, ahol minden igényt kielégítően megpihenhetnek a mai kor világutazói…
Lehetne arról is egy pár szót mondani, mit szólhatnak e látogatáshoz az ott élők, például a tájékozottabb fiatalok. Az idősebbeket azért nem említem, mert nagy valószínűséggel csak azon lehetnek megrökönyödve, ahogyan néhány sötét ruhás, kigyúrt alak tüsténkedik egy kis köpcös és két nő körül, közben pedig biztosan baj van a hallásukkal, mivel füleikből kilóg a hallókészülék drótja, ha pedig ők is virágos inget öltöttek magukra, akkor igencsak furán vagy nevetségesen nézhettek ki.
A végén még leellenőriztem a világ legnagyobb példányszámban eladott angol nyelvű nyomtatott újságját, mit jelentetett meg az egyesek szerint nagy fontosságú magyar (magán)látogatásról. El kell mondanom, hiába írtam be a keresőjébe – együtt és külön-külön is – hogy Kochi, Kerala, Orbán, Viktor, de még azt is, hogy Hungary, a látogatásról egy sort se találtam.
Kénytelen vagyok a címben leírtakat megismételni (gondolatban), egyedül azt nem tudom, lesz-e valaki, aki levonja a tanulságokat!