Minden eddiginél tömegesebb volt az egyetemi hallgatók által szervezett tüntetés Szabadkán. A megmozdulás, amely 15 perces csendes megemlékezéssel és a Đuro Đaković utca lezárásával kezdődött, pénteken, január 24-én az általános sztrájk jegyében telt.
A csendes megemlékezést követően a mintegy két-háromezer fős tömeg a város főterére vonult át, közben a Korzón végigsétálva sípjaikat, vuvuzeláikat fújták. A tömeg nem követelte a hatalom leváltását, de igazságtételt, igazságosságot igen. Egy pillanatban, a nyilvános óra megkezdése előtt a jelenlegi államfőt kezdte negatív kontextusban emlegetni a tömeg, de ennek a skandálásnak gyorsan vége szakadt.
Az egyetemi hallgatók ezt követően négy szabadkai középiskola tanárát szólították a megafonhoz. Felszólalt a Közgazdasági, a Műszaki, a Politechnika Középiskola egy-egy tanára, valamint a Svetozar Marković Gimnázium filozófiatanára is.
A szabadkai Közgazdasági Középiskola tanárnője, Sandra Šćepanović köszönetet mondott a diákoknak, amiért segítettek neki felébredni, kiemelni a fejét a homokból, és legyőzni a félelmét.
„Az iskola nemcsak oktatási, hanem nevelési intézmény is, és a mi feladatunk, hogy megtanítsuk a diákokat, hogyan legyenek felelősségteljesek önmagukkal, környezetükkel szemben, toleránsak, szolidárisak, és tudják, mi az empátia” – mondta.
Kifejtette, hogy mindig azt írja a diákok dolgozatára: „Sikeres munkát – siess lassan.”
„Ez egy latin mondás, és most is erre van szükség – ne kapkodj, siess, gondolkodj. Egy jó ötlettel, motivációval és stratégiával biztosan sikerülni fog” – vélekedett a tanárnő.
Hangsúlyozta, hogy az Oktatási Minisztérium üzenete – miszerint azok az iskolák, amelyek nem tartották be a minimális munkaügyi követelményeket, nem kapnak fizetést – „nem méltóságteljes és tiszteletlen”.
A szabadkai Politechnikai Iskola tanára, Tihomir Zoraje elmondta, hogy elérkezett az idő, amikor a tisztességes emberek már nem hallgathatnak a társadalmi igazságtalanságra. Nem akarják, hogy gyermekeik párttagsági igazolvány nélkül csak a falra akaszthassák diplomáikat, és nem akarják, hogy egyes médiumok közönséges nyelvezettel szólítsák meg gyermekeinket, nyilvánvaló hazugságokkal dolgozva a nép szisztematikus elbutításán.
„Nem akarunk olyan társadalmat, ahol felelős pozíciókban és munkahelyeken vásárolt diplomával rendelkező emberek vannak, akik tudatlanságukkal ártatlan embereket sodornak veszélybe és okoznak halált. Nem akarunk olyan normákat, amelyek arra vezetnek, hogy a jövő generációk behízelgők, felelőtlen munkások, tudatlanok, tolvajok, csalók és szélhámosok lesznek” – hangsúlyozta Zoraje.
Hozzátette, hogy azt szeretnék, ha az oktatás visszakapná azt a tekintélyt és méltóságot, amelyet megérdemel a társadalomban, és hogy gyermekeik olyan társadalomban nőjenek fel, amely nemes tulajdonságokat fejleszt ki bennük, tudatában jogaiknak, de kötelességeiknek is.
„Az intézmények működésének és a törvények tiszteletben tartásának nincs alternatívája” – jelentette ki Nikola Krmpotić, a szabadkai Ivan Sarić Műszaki Iskola tanára.
„Megpróbálják amputálni az igazságszeretethez és a kritikai gondolkodáshoz való jogunkat” – hangsúlyozta.
Hozzátette: A vörös vonal a számára az, amikor a korrupció ártatlan embereket kezd el ölni.
„Még hány ártatlan embernek kell szenvednie ebben az országban ahhoz, hogy gyökeres társadalmi változásokat érjünk el, és végre előrelépjünk?” – tette fel a kérdést Krmpotić.
Boris Čegar a szabadkai Svetozar Marković Gimnázium filozófiatanára, azt mondta az egybegyűlteknek, hogy nem érzik jól magukat, gyomorgörcseik vannak, fáj a fejük, nehezen alszanak, de minden nap összegyűlnek a diákjaikkal, akik szintén sztrájkban vannak, hogy támogassák őket, mivel ebben az iskolában január 17. óta teljesen leállt az oktatás.
Kiemelte, hogy büszke a sztrájkoló tanárok döntésére, és hogy napról napra egyre jobban érzi magát.
„Szégyenkezünk amiatt, hogy a sztrájkoló diákok hónapok óta harcolnak azért, amit mi magunk vétettünk ellenük. Ők ébresztettek fel minket is. Ezért kell ma és a jövőben, egész életünk során hálásnak lennünk nekik” – mondta.
Emlékeztetett arra, hogy a gimnázium igazgatója személyes és emberi okokból nem akart a hatalom ökle lenni, hogy fegyelmezze őket, ezért adta be a lemondását.
„A tantestület értékelni tudja ezt a lépést, hiszen ő is a tanári kar része. De a tartományi hatóságok gyorsan léptek, és először ellenőrzést küldtek, majd egy ideiglenes ügyvezetőt, hogy érvényesítse a törvényt és fegyelmezze a sztrájkolókat” – mondta Čegar.
Ennek ellenére elmondta, hogy a tanárok büszkék arra, hogy az iskola közössége egységes és szolidáris maradt.
A polgároknak azt mondta, hogy „a félelem felemészti a lelket”, és ezért ne féljenek.
„A diákok kezdték el azt, amit mindannyiunknak követnünk kellene, és tanulva tőlük folytatnunk: megtisztítani a köztereket a szeméttől, az üledéktől, a szennyeződésektől, az ostobaságtól és mindattól, ami rossz, hogy ebben a tiszta térben elkezdhessünk beszélgetni, vitatkozni, és akár nem egyetérteni egymással” – vélekedett Čegar.
Beszédének végén a filozófus feltette a kérdést, mi az ember? Mert véleménye szerint ezek a fiatalok, akik ma a szebb jövőért harcolnak, éppen erre próbálják megtalálni a ma válaszát.
A diákok gerince továbbra is szilárd marad
A sztrájkoló diákok ismét felszólították Szabadka polgárait az általános sztrájk támogatására, és kijelentették, hogy egyesülve harcolnak a zsarnokság ellen, és hogy „a diákok gerince szilárdan áll és állni is fog”.
„Nem vagyunk fáradtak, és nem is leszünk fáradtak, mert a fáradtság sosem volt opció – ha valakinek nem lenne világos” – üzenték a diákok.
A polgárok transzparenseket tartottak a kezükben, amelyeken többek között ezek álltak:
„Ülj le, egyes”, „Állj meg ma, hogy legyen holnapod”, „Rendőrség: szolgálunk és megfélemlítünk”.
Az egyetemi hallgatók következő tiltakozó sétájára vasárnap kerül sor Szabadkán. Mindenkit várnak 16 óra 30 perctől a Prozivka – Harcosok sorakozója lakótelepen, ahonnan 17 órakor indul meg a tüntető menet a város központjáig.
