Keddtől a szabadkai Egészségügyi Iskola is blokád alatt van – döntött a tanulók plénuma. Az iskolaépület előtt megtartott tiltakozáson a Svetozar Marković Gimnázium diákjai is részt vettek, hogy támogatásukról biztosítsák társaikat.
A gimnazisták gratuláltak az Egészségügyi Középiskola tanulóinak, amiért a plénumon az iskola blokádja mellett döntöttek.
„Gratulálunk tanáraitoknak is, akik ebben támogattak benneteket, nekik is köszönettel tartozunk. Az igazságért, a jogokért és a szükséges dolgokért folytatott harc rendkívül nehéz. Mindannyian nyomásoknak vagyunk kitéve, belülről és kívülről egyaránt, de szerencsére egyikünk sincs egyedül. Mi, középiskolások, egyetemisták, polgárok egy közösség vagyunk, amely egy jobb holnapot szeretne kiharcolni. Ezért jöttünk, hogy támogassunk titeket” – mondta az egybegyűlteknek a gimnázium egyik tanulója.
„A harc nehéz, de a jövőnk és az igazság miatt folytatni kell azt” – mondta egy másik diák.
Az Egészségügyi Középiskola diákjai remélik, hogy mozgalmuk mind több tanárt arra motivál majd, hogy melléjük álljon.
„Nagyon köszönjük azoknak, akik ezt már megtették. Szeretnénk bejelenteni, hogy nem fogunk megállni, mozgalmunkat a nyomásgyakorlások ellenére is folytatjuk. Nem adjuk fel” – mondta az egészségügyi iskola diákja.
Az egybegyűltek 15 perces csenddel emlékeztek meg az újvidéki tragédia áldozatairól.
A sajtónak nyilatkozva az Egészségügyi Középiskola tanulója elmondta, szolidaritásból döntöttek a blokád mellett, és úgy gondolják, így a helyes.
„Nem azért, mert nem akarunk tanulni, mint ahogyan azt egyesek állítják – ezt fontos hangsúlyozni. Nagyon fontos okok miatt vagyunk itt. Meg kell érteni, hogy mindenkinek meg kell küzdenie az igazságért, a törvény előtt pedig mindenki egyenlő, senki sem lehet kivétel. Mától vagyunk blokád alatt, és arra számítunk, hogy a következő napokban még több diák és tanár támogat majd bennünket. Sokan még vonakodnak, mivel belülről nyomást gyakorolnak rájuk. Arra kérünk minden iskolát, hogy csatlakozzanak a blokádhoz” – mondta a diáklány.
Gordana Bašić három évtizede tanít az Egészségügyi Középiskolában.
„Egészségügyi dolgozók képzésével foglalkozom, hivatalosan tanár vagyok, de egészségügyi dolgozónak tekintem magamat. Az iskolában a valós helyzet az, hogy reggel a diákok közül senki sem jelent meg a tanításon. Folyamatosan ellentmondásos információkat kapunk, egyféle tájékoztatást kapunk az iskolától és mást a diákjainktól. Egy olyan helyzetben vagyunk mindannyian, hogy nem is tudjuk, hogyan cselekedjünk. Mi ezeket a gyerekeket nemcsak az egészségügyi szakmára vonatkozó tantárgyakra tanítjuk, hanem támogatnunk kell őket az igazságosságért folytatott harcukban is. Tudnunk kell, mi az erkölcs, és tudnunk kell, hogyan viselkedjünk egy ilyen helyzetben. A kollektíva egy része harminc perces törvényes sztrájkkal tiltakozik, de néhány napja az iskolacsengő a harminc és a negyvenöt perces órákat is jelzi. Iskolánk nagyon specifikus, mivel itt nagyszámú külmunkatárs dolgozik – az itt tanító orvosok, gyógyszerészek más egészségügyi intézményekben vannak munkaviszonyban. Nem tudom, hogy ők hogyan tudnak majd holnaptól órákat tartani, ha rövidített órák lesznek majd, ők pedig például délután kettőig a munkahelyükön vannak. Diákjaink közül csak néhány vett részt a tanításon, és mindössze néhány tanóra lett megtartva. Nagy többségük az átriumban volt” – mondta a tanárnő, és felhívta a figyelmet, hogy a diákok biztonságáról az iskolának kellene gondoskodnia, és szülőként, valamint tanárként egyaránt azt a kérdést tette fel, hogy biztonságban van-e mindenki és jól működik-e a tanítás.
„Ha a diákok nincsenek bent az órán, akkor mi nem tudunk tanítani. Hivatalosan sztrájkban vagyunk harminc perces órákkal, de többen is jeleztük, hogy ilyen körülmények között nem lehet megtartani az órákat és a szülők támogatását kértük” – mondta a tanárnő, aki egy külsős kolléga levelét is felolvasta.
Dr. Miković Izabella arról tájékoztatta az Egészségügyi Középiskolában dolgozó kollégáit, hogy felmond.
„Nem tudom, hogyan jutottunk el odáig, hogy a diákok az ellenségeinkké váltak. Értük kellene dolgoznunk és nem ellenük. Nem arról van szó, hogy megtartjuk-e az órákat, és hogy azok hány percig tartanak. A saját jogaimról van szó. Arról, hogy nem engedhetem meg, mások döntsenek helyettem. Nem szeretnék többé ennek a cirkusznak a szereplője lenni – elnézést a kifejezésért –, amelyben már sem a tudás, sem az iskolázottság nem számít. Nem tudom magam ebben feltalálni, és nem akarok tovább a színdarab szereplője lenni. Ha a diákok nem úgy dolgoznak, ahogyan kellene, az azért van, mert mi nem tanítottuk meg őket, mivel az elmúlt években csak a tanterv meg a jelentés volt fontos, az előkészületek meg a felügyelőség. Az elmúlt két iskolaévben a szerb és a horvát tagozatokból generációnként három-három tanuló iratkozott az orvostudományi karra. A magyar osztályokban nem tanítok, így velük kapcsolatosan nincs információm. Erről senki nem beszél: mind kevesebb diákunk végzi el a gyakornoki képzést és helyezkedik el az egészségházban vagy a kórházban. Nem vagyunk képesek megszerettetni velük ezt a hivatást. Meg kell jegyeznem, hogy azt a néhány lelkes szakembert is a Vöröskereszt nevelte ki, nem pedig az Egészségügyi Középiskola. Bennünket pedig meg akarnak osztani olyanokra, akik harminc és olyanokra, akik negyvenöt perces órákat tartanának. Olyanokra, akik lehajtott fejjel tűrik, hogy az iskola diákjait és tanárait hiénáknak és csöveseknek nevezik és azokra akik, a másik oldalon vannak. Tíz éve, amikor az iskolában dolgozni kezdtem, az volt a célom, hogy ösztönözzem és inspiráljam a tanulókat. Ma azt kérik tőlem, hogy fordítsak nekik hátat. A lelkiismeretem ezt nem engedi meg” – üzente Miković Izabella doktornő.
Az Egészségügyi Középiskola diákjait támogató gimnazisták iskolájuk elől indultak, majd egy percre megálltak a Városi Könyvtárnál. Onnan a Radić Fivérek utcán és a Harcosok Sorakozója lakótelepen keresztül mentek tovább.
