A megrendelőnek nem lett volna szabad jóváhagynia a munkálatokat a szükséges engedélyek és a teljes technikai-projektdokumentáció beszerzése előtt, közölték annak a tényfeltáró bizottságnak a tagjai, akik az újvidéki vasútállomás előtetőjének leomlása miatti felelősség kérdését vizsgálják.
Hozzátették, az ilyen jellegű munkálatok megkezdéséhez a jóváhagyást a törvény szerint a munkálatok megrendelője, vagyis ez esetben az állam, a Szerbiai Vasúti Infrastruktúra vállalat és az illetékes minisztérium adja ki.
„Mindenki csak néz, de senki sem reagál a szabálytalanságokra. A reagálás elmaradása miatti felelősség közvetlenül a politikával hozható összefüggésbe, mivel nekünk a politika nemcsak az államot verte rabságba, hanem a szakmát is, amely elkábult, és a szakemberek közül senki sem mer szólni. November elseje óta, amikor az előtető leszakadt, egészen egy hónappal ezelőttig senki sem merte felemelni a szavát, hogy szóljon: »itt valami nincs rendben«” – közölte Danijel Dašić építőmérnök a tényfeltáró bizottság előzetes eredményeinek ismertetésekor.
A kivitelezésre felkért cégek esetében, mint mondja, rászaladt egy olyan kifejezésre, hogy „baráti megállapodás”, amivel, mint az építőipari megbízások hivatalos formájával soha előtte nem találkozott, pedig már jónéhány éve ebben a szakmában dolgozik.
„Legalább is a világ normális felében, ahol betartják a törvényeket, nincs ilyen” – tette hozzá, és rámutatott, a kivitelezők között több, a végletekig problematikus referenciákkal, vagy a kivitelezéshez megkérdőjelezhető szintű szakmaisággal rendelkező cég is volt.
Elmondása szerint, amikor nyilvánvaló, hogy egyes cégek bevétele rövid idő alatt hihetetlen mértékben megnövekszik, azzal foglalkoznia kellene a pénzmozgások útját figyelemmel kísérő hatóságoknak.
„A dokumentumokban, amelyekbe beleástuk magunkat, azt találtuk, hogy az újvidéki vasútállomáson összesen kétszáz kivitelező, vagy alvállalkozó dolgozott, közülük mindössze 67 rendelkezett valamilyen fajta jóváhagyással” – mondta Dašić, és hozzátette, a tényfeltáró bizottság arra számít, hogy a vizsgálat végén megmutatkozik majd, hogy ki az az befolyásos személy, vagy személyek csoportja, aki nem az előírásokkal összhangban hozta meg a döntéseket.
Tanasije Marinković, a Belgrádi Egyetem professzora pedig azt mondta, „finoman fogalmazva is, egyféle szklerózis alakult ki a minisztérium működésében”, mivel a tárca úgy viselkedett, mintha nem tudná, hogy mi történik.
Kiemelte, hogy itt „nyilvánvalóan a külső befolyás eredményezte azt, hogy nem tartották be az eljárásokat”, és példaként hozta fel az alvállalkozók kiválasztását, amelyek esetében nem volt közbeszerzés, emiatt pedig felmerül a gyanú, hogy vajon a legjobb kivitelezőket választották-e ki a munkálatokhoz.
