Kénytelen voltam a címet idézőjelbe tenni, mert a gondolat nem tőlem származik, hanem egy csapattársamtól, aki egy asztalitenisz mérkőzésen egy elveszített pont után, amikor hatalmasat hibázott, mérgében és tehetetlenségében odafordult hozzánk a kispadra és a címbe foglalt mondat hagyta el a száját, és ha jól emlékszem, vetett is egy keresztet.
Szombaton este munkahelyi kötelességből adódóan kénytelen voltam meghallgatni Aleksandar Vučić szávaszentdemeteri beszédjét, amelyet az államiság napja alkalmából mondott el. Tele volt a beszéd érdekesebbnél érdekesebb részekkel, ezekre most nem is térnék ki, akit érdekel, az itt elolvashatja. Ezúttal csak egy icike-picike részletre szeretnék reagálni, és amint ez megtörténik, akkor remélem világossá válik a cikk rövid bevezetője.
Az államelnök a beszéde során többször is kiszólt, odaszólt, említette Milorad Dodikot, a boszniai Szerb Köztársaság elnökét. Egyik pillanatban azt találta mondani, hogy:
– Csörög a telefonom, elhagyom a megbeszélést, látom, el van rejtve a szám. Amikor látom, hogy ismeretlen a hívó, azonnal tudom, hogy Mile (Milorad Dodik) az, mivel ő szereti elrejteni a számot – mondta, majd egy kis hatásszünet után így folytatta:
– Fogom magam, kimegyek és felveszem, mivel amikor más hív ismeretlen számról, azoknak fel se veszem!
No, ez volt az a pillanat, amikor a beszéd után visszatekertem a videót és még egyszer meghallgattam, mert nem akartam elhinni, hogy él ember a földön, akinek, ha a telefonja azt írja ki, hogy Ismeretlen szám, pontosan tudja, hogy amögött éppen Milorad Dodik rejtőzködik-e vagy esetleg más, és csak akkor veszi fel, ha Dodik hívja, más ismeretlen számú meg vessen magára.
Ez volt az a pillanat, amikor a csapattársam szavai jutottak eszembe és kénytelen voltam magamnak hangosan is kimondani:
– Uram, istenem, most segíts, istenem!
