Sós Bálint Dániel, aki korábban reklámfilmeket rendezett, első játékfilmje ez, s nagyszerű alkotás, fekete-fehér, engem a Sátántangó világára emlékeztetett az első percektől kezdve. A film nagyon embertelenül emberi a mai Magyarországon.
Két egyedül maradt felnőtt, a férfi két fiát neveli egyedül, a nő pedig válása után a kislányát. Kapcsolatuk (látszólag) működőképes mindaddig, amíg nem történik baj. De mint tudjuk, a baj mindig jön, s egy születésnapi házi összejövetelen Sanyi kisebbik fia, aki tele van indulattal, súlyos sérülést okoz a kislánynak.
Mindez olyan nyomasztó légkörben történik, hogy már az első fél órában tudja a néző, itt nem az a baj, amit látunk, hanem az, amit nem.
A kisfiú (akit Sáfrány Ágoston alakít kitűnően) mozdulatlan arccal közlekedik a felnőttek, azaz a mi világunkban, s indulatkitörései egyre veszélyesebbek. Apja, Sanyi, (akit Hajdu Szabolcs filmrendező játszik) egyetlen célja minden áron megvédeni gyerekét a valóságtól, pontosabban a gyerek tettének következményeitől. Az apa folyamatosan hazudik, erre veszi rá gyerekét, a legfontosabb bizonyítékot elrejti a nyomozók elől, egyszóval „jó apa”.
Kisfia azonban ösztönösen erősebbnek bizonyul, mint az apja. Meg akarja mondani az igazat, s végül nem kevés furfanggal, de meg is teszi. A filmnek természetesen megnyugtató a befejezése, emiatt egyetlen nézőnek sem kell majd aggódnia.
Hanem ez a film minden jelenetében látlelet a mai magyar társadalom teljes erkölcsi széthullásáról. Mindegy, hogy hol él valaki, luxusvillában (természetesen úszómedencével) vagy egy társasházban, az erkölcsi megfontolások, az igazmondás, a személyes kapcsolatokra számító (s azt minden percben kihasználó) felnőttek világa leírhatatlanul rossz logikával működik. Mindig mindent megoldhatunk, ha határozottan, következetesen ragaszkodunk kitalált történeteinkhez, s bár a filmben szereplő felnőttek épp úgy tudják, mint mi, akik a filmet nézzük egyre nagyobb elképedéssel, hogy a valóban megtörtént események előbb vagy utóbb, de kiderülnek, mégis ragaszkodnunk kell a kitalált történethez.
A film rendkívül jó példája mindannak, amiben ma Magyarországon az emberek túlnyomó többsége él. Meg kell védeniük magukat, még akkor is, ha ez majdnem lehetetlen. A filmbeli apa is a kisfiát védi, de a kisfiú nem fél a büntetéstől, nem fél semmitől, egyetlen dolgot kivéve: a visszatérő rémálmaitól. Ő, tízévesen tudja, hogy erre egyetlen egy módja van: elmondani az igazat a felnőtteknek, szembe szállva tulajdon apjával.
Pedig az apuka szeretetből teszi mindazt, amit tesz.
Rendkívül jó film a Minden rendben, mert azzal szembesít, hogy így semmi sincs rendben.
Film cím: Minden rendben (2025).
Ország: Magyarország.
Rendező: Sós Bálint Dániel.
Főszereplők: Hajdu Szabolcs és Sáfrány Ágoston.
Ferber Katalin
Korábban megjelent filmkritika a 75. Berlinaléról:
