A nemzetközi filmfesztivál megnyitóján Tilda Swinton (brit-skót) színésznő, amikor átvette a tiszteletbeli Arany Medve díjat eddigi munkássága jutalmául, rövid beszédet mondott.
Senkit nem ért meglepetésként kritikus beszéde, melyben a kérdés, hogy mit is jelent embernek lenni (és maradni) tapsvihart váltott ki.
Erről szól, s csakis erről Michel Franco mexikói filmrendező és forgatókönyv író a fesztiválon bemutatott versenyfilmje, az Álmok.
Amerikában, San Franciscóban és Mexikóvárosban játszódik a film, a latin- és délamerikai menekülteket látjuk, teherautóba zsúfolva (mindegyikőjük addigi élete megtakarítását fizette ki ezért), csaknem negyven fokos hőség van, s az embercsempészek kiengedik őket, de csak idő kérdése, hogy mikor tartóztatja le őket valamelyik rendőregység.
Egy fiatal férfi szökik át a mexikói-amerikai határon, hogy találkozhasson „szerelmével”, akit Jessica Chastain alakít, remekül. Főhősünk (akit Isaac Hernández játszik, civilben az Amerikai Balettszínház vezető balett táncosa) folyamatosan menekül a hatóságok elől Amerikában, hiszen ő illegális bevándorló, papírjai nincsenek, bármikor letartóztathatják, de ő minden egyes visszatoloncolás után újra megpróbál visszaszökni Amerikába.
Barátnője Jessica, akivel Mexikóban ismerkedett össze, gazdag, alapítványokat létrehozó család egyik tagja, s a nő meggyőződéssel vallja, hogy alapítványaik segítenek a nincstelen bevándorlók gyerekeinek-balettiskolával, kiállítások szervezésével, vagyis ők igazi humanisták. „visszaadják” a rászorulóknak vagyonuk egy részét.
Jessica az alapítványok tevékenységét felügyeli, apja és bátyja dönt azonban mindenben. Jessica egyetlen öröme Fernando, a mexikói (nála egyébként fiatalabb) balett táncos, akit szeret-a maga módján. Az egyetlen, amit Jessica apjától és bátyjától megtanult, az a kontroll, a mások helyett meghozott döntések, s így szereti ő Fernandót is, aminek látványától mi, fehér emberek kínosan feszengünk. Fernando nem egyenrangú Jessicával, nem lehet az, hiszen ő csak egy mexikói illegális bevándorló. Jessica Chastain, aki a filmbeli Jessicát alakítja, egy interjúban elmondta, hogy nagyon nehéz volt neki ezt a szerepet eljátszania, mert olyannyira nem értett egyet a főhősnő szemléletével.
Jessica, a mindig jól öltözött, kifogástalan sminkkel megjelenő hölgy meggyőződése, hogy ő tudja, mi és hogyan jó Fernandónak. Számára ez és csakis ez a szerelem, s eszébe sem jut, hogy Fernando felnőtt (fiatal) férfi. A nő úgy bánik vele, mint egy gyerekkel, olykor mint egy ölebbel, aki természetesen az ő támogatására szorul.
Gazdag családja finoman szólva nem veszi jó néven kapcsolatát a mexikói menekülttel. Fernando pedig naivan azt képzeli, hogy amint bizonyítja tehetségét, be-és elfogadják, de erről szó sincs. Megalázó megjegyzések helybeli kollégáktól, s hiába ő kapja a san-franciscói balettegyüttes előadásának főszerepét, számkivetettsége semmit sem változik.
Ebben a filmben egyetlen szó sem esik politikáról, a film még Biden elnöksége idején készült, de ez a film minden dokumentumfilmnél drasztikusabb és kritikusabb. Jessica biztos abban, hogy a Fernandónak szüksége van rá, ami igaz is, de ő elárulja szerelmét, s ezt természetesen Fernando érdekében teszi.
A film nem csak azért megrázó, mert minden egyes jelenetben ott lebeg a mexikói „jöttment” alacsonyabb rendűsége, s Jessica apja és bátyja felsőbbrendűsége, hanem azért is mert e sorok írója helyettük szégyellte magát, egészen a film utolsó percéig.
A Berlinale február tizenötödikén mutatta be a nyilvánosságnak ezt a remek, a versenyfilm-szekcióba sorolt alkotást.
Film címe: Dreams (2025).
Ország: Mexikó.
Rendezte. Michel Franco.
Főszereplők: Jessica Chastain (Jessica), Isaac Hernández (Fernando).
Nem romantikus történetet látunk ebben a filmben. Azt látjuk, amit mi, fehér emberek soha nem akarunk látni, mert lelkiismeretfurdalás támad sokunkban a látványtól.
Ferber Katalin
Isaac Hernández, Rupert Friend és Jessica Chastain (Fotó: Teorema)
