„Ébresztő! Végső ideje mindenkinek az utcára menni!”

Több mint harminc traktor és több mint tíz motoros kísérte a tüntetőket ezúttal is Szabadkán, a vasárnap délutáni tiltakozó sétán. A tömeg ezúttal a Fasizmus áldozatainak terén gyűlt össze, ahonnan a traktorok és a motorosok vezetésével, valamint különböző népviseletbe öltözött egyetemi hallgatókkal az élen az egyetemisták a Zombori út irányába indultak, a többezres tömeg pedig kísérte őket.

A séta a szabadkai tűzoltóság előtt haladt el, végig a főúton, egészen a Patria szálloda kereszteződéséig. A tömeg végig skandált, zajt keltett. Szóltak a fütyülők, vuvuzelák, az idősebbek lábasokat ütögetve csatlakoztak az egyetemistákhoz.

A Patria szállónál lévő kereszteződésben beszédeket tartottak, majd 15 perc csenddel emlékeztek az újvidéki tragédia áldozataira. Az egyetemi hallgatók képviselője ismét felszólította a szabadkai egészségügyi dolgozókat, hogy húzzák fel fehér köpenyeiket és csatlakozzanak a sétához.

Ébresztő, végső ideje, hív az utca, üzeni az egyik transzparens

Macura: Megengedjük-e magunknak, hogy a gyerekeink egyedül álljanak ebben a harcban?

Miloš Macura, a Szabadkai Népszínház szerb társulatának színésze volt az egyik felszólaló. Ő magyarul is köszöntötte a tömeget.

„Dobar dan, Jó napot!”, üdvözölte a színész a jelenlévőket, köszöntését pedig hangos ováció kísérte. Kiemelte, nagyon sok minden elválaszthat bennünket egymástól, de egy dolog összetart bennünket, az pedig az igazság iránti vágyunk.

„A törvény ránk vonatkozik, de nem vonatkozik azokra, akik évek óta mosolyognak ránk a plakátokról. Nem vonatkozik azokra, akik évek óta hatalmon vannak. Nem vonatkozik azokra sem, akik azzal kampányoltak: A gyermekeinkért! Emberek, a mi gyermekeink azt mondták: NEM! Tudni kell, kik azok, akik először kiálltak a törvény mellett, ők a mi gyerekeink. Megengedjük-e, hogy a mi gyermekeink egyedül álljanak ebben a harcban? Ez most már nem elég. Igazságot akarunk, az pedig egy módon harcolható ki: általános sztrájkkal!”, üzente a színész.

„A hatalom viselkedése a családon belüli erőszakra emlékeztet”

Damir Dado Dolmagić, volt ügyész, ügyvéd kiemelte, az a generáció teremtette meg az egységet, amelyről azt hittük, hogy apatikus, semmi nem érdekli, csak a telefonját bámulja.

„Amikor felkértek az egyetemi hallgatók arra, hogy tartsak itt ma beszédet, elgondolkodtam. Azt mondtam magamnak, mit kell ez neked Dado, három gyermeked van, majd következményei lesznek ennek az iskolában… Aztán rájöttem, hogy éppen miattuk, a gyerekeink miatt el kell vállalnom, hogy itt felszólalok. A hatalom viselkedése a családon belüli erőszakkal kapcsolatos ügyeimre emlékeztet. A bántalmazó férfi arról próbálja meggyőzni a feleségét, hogy nélküle semmire sem menne, megvonja a nőtől a jogait. Ezeken a nőkön azonban senki sem tud segíteni, csak ők maguk. Így van ez a mi esetünkben is”, mondta az ügyvéd.

„Itt az ideje, hogy a rendőrség csatlakozzon a néphez”

Zoran Brajković, háromgyermekes édesapa, akinek egy gyermeke középiskolás és, mint mondta, a lánya pedig, akinek a legnépszerűbb foglalkozása van: egyetemi hallgató.

„Először is emelem a kalapom az egyetemi hallgatók előtt. Másodszor, köszönöm a szabadkai rendőrségnek, hogy minden alkalommal vigyáznak a gyerekeinkre. De egy kérésem is van hozzájuk: itt az ideje, hogy csatlakozzanak a népükhöz, akit védenek”, mondta beszédében az édesapa, aki kiemelte, 2000. október 5-e után az ő generációja elmulasztotta, hogy előidézze a valódi változásokat. Most viszont, ezek az egyetemi hallgatók elhozzák a változást, ebben teljesen biztos, tette hozzá.

A tüntetés 15 perces csenddel ért véget, ez idő alatt a tömeg felemelte azokat a kis zászlókat, amiket ezúttal is több ezres nagyságrendben az egyetemi hallgatók készítettek. A fekete kis zászló mindegyikén egy véres tenyérnyom volt látható.