Rendkívül szubjektív megjegyzéssel indul az alábbi filmismertetés, mert magyarázattal tartozik e sorok írója, miért nem elsősorban az Arany Medve díjért versenyben levő filmek többségéről ír?
Az ok szomorú, de a világ minden tájáról érkezett filmekhez értő, azokról tudósító kollégák jelentős része tapasztalja, hogy az idén a versenyszekcióba beválogatott filmek jelentős része, ha játékfilm, akkor koncepciójuk és szerkezetük korántsem indokolja a beválogatást. Ami pedig a dokumentumfilmeket illeti, (mert tavaly például egy francia dokumentumfilm nyerte az Arany Medve díjat) természetes, hogy ukrán, orosz és izraeli dokumentumfilmek azok, amelyek többségben szerepelnek a bemutatott filmek között.
Ez a dokumentumfilm, amelynek a címe az, hogy Bizonyíték (Evidence), azonban egyetlen személy (a rendező, vágó és narrátor Schmitt) monológjával, korabeli dokumentumokkal és családjában megőrzött tárgyakkal mutatja be egy hatalmas vegyipari-és fegyvergyártó cég történetét, vagyis nagyapja és apja sikereit, valamint politikai, kulturális és szellemi befolyását az Amerikai Egyesült Államok utóbbi fél évszázada alatt.
A céget John Olin apja alapította, s ő vitte tovább. Sikeres vállalkozásának köszönhetően a második világháború előtt már Amerika leggazdagabbjai közé tartozott.
1953-ban hozta létre alapítványát saját nevével, mely először csak alma materét a Cornell Egyetemet támogatta, majd a hetvenes évek elején már 370 millió dolláros összeggel terjesztette ki az alapítványt, kiadókkal, amerikai egyetemek intézeteivel, társadalomtudósok és jogászok generációinak rendszeres pénzügyi és szellemi támogatásával.
A cég a múlt század utolsó éveire a világ legnagyobb klórgyártója lett, DDT (gyom-és kártevőírtó) termelésük most is uralja az amerikai piacot.
Tévedés lenne azonban annak feltételezése, hogy az üzleti elitnek nincsenek politikai elképzelései. Az Olin család alapítványai, egyetemi tanszékei, kutatóintézetei világosan megfogalmazott értékrenddel és elvárások rendszerével hirdetik ösztöndíjaikat, szerzők művei megjelenésének támogatását.
Nem egyszerűen konzervatív értékrenddel bírnak, de az úgynevezett „természetes” jogrendszer hívei, ami szerintük a Biblia. Ehhez természetesen az is hozzátartozik, hogy számukra nem a törvények a mérvadók, hanem azok, akik a törvényeket alkalmazzák.
Egyetlen példa erre az Olin cég higanymérgezéses súlyos környezeti rombolása, ami sohasem lett jogilag szankcionálva.
Generációk nőttek fel Amerikában, akik az Olin Alapítvány támogatásának köszönhetően szigorú konzervatív értékrenddel, „hagyományos” családkép kialakításával és védelmével, a nők gyermeknevelési kötelezettségeivel rendelkeznek, ügyvédek, egyetemi tanárok, kutatók, akik szerint az apa férfi és az anya nő.
A Legfelsőbb Bíróság tagjainak kétharmada az Olin Alapítvány „neveltje”.
Nem igaz tehát az (mint a filmben is elhangzik) hogy Donald Trump első elnöksége hozott fordulatot sok tekintetben az amerikai demokrácia működésében. A keresztény alapelvek, a szabadságjogok sajátos értelmezése, (kirekesztő módon) intézményesült az Olin Alapítvány hálózatán keresztül. Óriási hatása van mindennek az elmúlt fél évszázadban, s bár ez mindössze az egyetemet végzett elit világképét formálta nagyon hatásosan, kár lenne tagadni ennek szélesebb körű hatásait.
Ma már az Alapítvány kizárólag környezetvédelmi célokra fordítja a mögötte álló sikeres vállalatbirodalom profitjának egy részét.
Nomen est omen.
A film szikár, talán ez a legfontosabb jellemzője. Egyetlen szereplője, a családtag, a filmrendező, fotóművész Lee Anne Schmitt lenyűgöző tárgyilagossággal készítette ezt az alkotást.
Ferber Katalin
Evidence by Lee Anne Schmitt, USA 2025, Forum, © Lee Anne Schmitt
