A washingtoni „király és diktátor” (ő maga nevezi magát mindkettőnek!) és helyettese által az Ovális Irodában Ukrajna és annak elnöke ellen megrendezett botrányos kirohanás, illetve Trumpnak Oroszország pártjára való átállása nyomán Európa válságcsúcsokat tartott Londonban, Párizsban, majd Brüsszelben is. Megalakult a tettre készek koalcíiója, amiből Orbán Viktort természetesen kihagyták. Ursula von der Leyen 800 milliárd euró mozgósítására Európa védelmére, amiből 150 milliárd brüsszeli hitel lesz. (Jól sejtették: Trump másnap felfüggesztette az Ukrajnának nyújtott katonai segélyt, majd a hírszerzői támogatást is.)
A szeptemberi osztrák választások alapján – amelyen a szélsőjobboldali VPÖ [Freiheitliche Partei Österreichs, Ausztria Szabadságpártja] győzött – megalakult a kormány de nem az euroszkeptikus Orbán-szövetséges „patriótákkal” az élen, mert velük senki nem volt hajlandó koalícióra lépni. Az új kormányt az ÖVP [Österreichische Volkspartei, Osztrák Néppárt], a SPÖ [Sozialdemokratische Partei Österreichs, Ausztria Szociáldemokrata Pártja] és a Neos [Das Neue Österreich und Liberales Forum, Új Ausztria és Liberális Fórum] hozta létre a 64 éves ÖVP-elnökkel, Christian Stockerre az élen. Az alkancellár az ÖSP elnöke, Andreas Babler lett. – Átlapoztuk a világsajtót Washingtontól Londonig és Párizstól Tokióig.
Válságcsúcs Londonban
A párizsi Libération című, Jean-Paul Sartre és Serge July által alapított közép-baloldali napilap ezt emeli ki:
„Jöttek, mind itt vannak. Feledésbe merül a belső ellenérzés, ahogy a Brexit is, mert a londoni csúcs házigazdája nem más, mint az Egyesült Királyság miniszterelnöke, Keir Starmer. »Döntsd el magad, hogy mit akarsz – vagy szenvedj!« Ezt az alternatívát vetette fel Macron francia elnök, aki minden eddiginél nagyobb szerepet játszik a kontinensen. »Európa felébredt« – mondta Tusk lengyel miniszterelnök, aki a mai napig kételkedett ennek a túlságosan álmos Európának a katonai mozgósításában. Törökország elküldte külügyminiszterét, Fidant, és Meloni olasz miniszterelnök hirtelen azt állította, hogy az ő prioritása is a Nyugat »megosztásának« megakadályozása. Vagyis Leninnek igaza volt: bár vannak évtizedek, amelyekben semmi sem történik, a világ egy hét alatt évtizedeket élhet át. Tehát: választani vagy elviselni!? Európa vasárnap este határozottan válaszolt, hogy maga akarja meghatározni saját sorsát, de erről csak csütörtökön születik majd [azóta született – szerk. megj.] megállapodás egy rendkívüli brüsszeli csúcson.”
A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja ezt fejti ki erről:
„A Franciaország és Nagy-Britannia által vezetett »tettre készek koalíciója« nem tudja garantálni Ukrajna biztonságát az Egyesült Államok részvétele nélkül. Főleg, hogy még nem világos, hogyan fog kinézni a tűzszünet, és hogyan valósul meg a béke. Mindazonáltal elmondható: úgy tűnik, hogy Európa végre felébredt. Megértette, hogy saját biztonságáról is gondoskodnia kell.”
A londoni Daily Mirror című baloldali napilap arről ír, hogy Károly brit király fogadta Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt:
„Ha valaha is bemutatták a király szerepének célját, akkor ezt nem kell tovább keresni. Szelíd diplomácia volt ez. A király Putyin inváziójának minden eddigi évfordulóján kifejezte támogatását az ukránok iránt. Tavaly az ukrán nép elszántságáról és erejéről beszélt, az inváziót pedig provokálatlan támadásnak minősítette. Most sokan abban reménykednek, hogy Károly király ismét békeközvetítőnek bizonyulhat.”
Az európaiak béketervet akarnak kidolgozni, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Keir Starmer brit miniszterelnök a vasárnapi londoni európai csúcson jelentette be béketervét Ukrajna számára. Starmer szerint az érintettek, köztük Washington és Kijev között egyetértés van abban, hogy Franciaországnak, Nagy-Britanniának és »egy-két másik államnak« együtt kell dolgoznia Ukrajnával, hogy javaslatot dolgozzanak ki egy tartós béke elérésére. Ezt a tervet azután meg kell vitatni az Egyesült Államokkal. Starmer a találkozó végén azt mondta, hogy »partnereink« szándékát gyűjti össze.
Az első lépés az, hogy Ukrajnát »a lehető legerősebb helyzetbe« hozzuk, hogy »erőpozícióból« tudjon fegyverszünetet és békét kötni. Ha lesz megállapodás, Ukrajnának képesnek kell lennie megvédeni magát. A Krím 2014-es annektálását követő »gyenge minszki megállapodásból« [valamint a 2004-es budapesti megállapodásból, amit most Trump is felrúgott – szerk. megj.] az a tanulság, hogy Oroszország bármikor felbonthatja a nem megfelelően megerősített megállapodásokat. A »hajlandók koalíciójának« ezután csapatok küldésével kell hozzájárulnia a béke biztosításához Ukrajnában. Nagy-Britannia és néhány más ország kész szárazföldi csapatokat és repülőket küldeni erre a célra. Végső soron azonban az USA »erős támogatására« lesz szükség. Starmer azt sugallta, hogy Trump jóindulatú volt a hétvégén vele folytatott telefonbeszélgetésen.
[…] Starmer megismételte azt az értékelést, hogy a biztonsági helyzet történelmi válaszúthoz érkezett. A miniszterelnök a BBC-interjúban értékelte a múlt pénteken az Ovális Irodában lezajlott jelenetet. Természetesen azt mondta, hogy »kényelmetlenül« érezte magát, amikor látta, ahogy Trump és J. D. Vance alelnök Zelenszkijjel beszélget. De Starmer aztán »feltűrte az ingujját, felvette a telefont«, és beszélt Trumppal meg Zelenszkijjel. Rachel Reeves brit pénzügyminiszter szombat este mintegy 2,5 milliárd új eurós hitelről szóló ajánlatot írt alá Ukrajnának. Vasárnap Starmer bejelentette, hogy Ukrajna további kétmilliárd eurót kap, hogy csaknem 5000 további légvédelmi rakétát vásároljon az Egyesült Királyságtól. A konferencia többi résztvevője is további segítséget ígért.
Macron francia elnök azt mondta, hogy Trumppal és Zelenszkijjel is beszélt a washingtoni botrány után, és nyugalomra szólította fel őket. Szombaton »stratégiai párbeszédet« javasolt a Le Parisien című újságnak adott interjújában olyan európai partnerekkel, akik nem rendelkeznek atomfegyverrel. »Nekünk van pajzsunk, nekik nincs« – mondta Macron és hozzátette: »Ők többé nem függhetnek az Egyesült Államok nukleáris elrettentő erejétől.« Macron a Le Journal du Dimanche című újságnak azt mondta, hogy öt-tíz évig tart egy, a NATO-tól független európai véderő felépítése.”
Új kormány Ausztriában
Az új osztrák kormánykoalíció hétfőn tette le az esküt Bécsben. A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap ezt írja erről:
„Az ÖVP, az SPÖ és a Neos koalíciója jelentősen megváltoztatja Ausztria politikai helyzetét, mert nagyon különböző ideológiai nézőpontokat egyesít. Igaz, ez előnyt jelenthet, ha a döntések szélesebb körű konszenzuson alapulnak, és így a lakosság nagyobb hányadának véleményét tükrözik. Ezzel szemben terjedelmesebb tárgyalásokra, koalíción belüli koordinációra kell számítani, ami lassítja a döntési folyamatot. Végső soron ennek a koalíciónak a sikere azon múlik, hogy az érintett felek mennyire tudják legyőzni a nézeteltéréseiket.”
A grazi Kleine Zeitung című közép-jobboldali napilapnak ez a véleménye:
„Majdnem öt hónapos kormánytárgyalások után az osztrákok leginkább csak egy dologban egyenlők: kimerültek. Ennek megfelelően az újonnan megalakult hárompárti koalícióra kezdetben óvatos optimizmussal tekintenek. Nem könnyű időket élünk, egyensúlyba kell hozni a költségvetést, valakinek végre át kell vennie a kormányzást, és mindenkinek ki kell békülnie a másik féllel. Első ránézésre ez nem túl izgalmas, másrészt viszont egy túl gyorsan létrejött megállapodás nem lett volna hitelképes. És alapvetően ezt akarják az emberek: egy olyan kormányt, amely végre elkezd dolgozni.”
Trump felfüggesztette az Ukrajnának nyújtott segélyt
A New York Times című, 1851-bn alapított, 132 Pulitzer-díjas liberális napilap úgy véli, hogy Trump elnök döntése a katonai segélyek felfüggesztéséről elmélyíti a szakadékot Washington és Kijev között:
„A legközvetlenebb haszonélvezője ennek a döntésnek Putyin orosz elnök. Ha a fegyverszállítások leállítása folytatódik, ő az időt további területek megszerzésére használhatja fel. És könnyen dönthet úgy, hogy egyelőre egyáltalán nem kezd tárgyalásokba. Putyin azt feltételezi, hogy bármilyen hosszan tartó vita Trump és Zelenszkij ukrán elnök között csak megerősíti saját pozícióját.”
„A segélynyújtás felfüggesztése valószínűleg azonnali ellenállást vált ki az Ukrajnát támogatók, az európaiak és az amerikai demokraták részéről” – gyanakszik a Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap és így folytatja:
„Azok, akik Trump cselekedeteit védik, úgy vélik, joga van diplomáciai nyomást gyakorolnia ennek a háborúnak a befejezésére: már három éve tart, az Egyesült Államoknak és Oroszországnak több száz milliárdjába került, és több százezer ukrán életébe. A háború alatt Ukrajna az Egyesült Államoktól függött: az általa szállított tankoktól, helikopterektől, rakétáktól, tüzérségtől, vadászgépektől és páncélozott járművektől. Ráadásul Kijev függ az amerikai hírszerző szolgálatok támogatásától is az orosz célpontok megtámadásában.”
„Nem könnyű Trump oroszbarát retorikáját puszta tárgyalási számításnak – és nem Ukrajna elárulásának – felfogni” – írja a Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap:
„De Zelenszkijnek és európai szövetségeseinek valószínűleg nincs más választása. Ukrajna és Európa biztonsága szempontjából kulcsfontosságú, hogy az Egyesült Államok a lehető legtovább maradjon a fedélzeten.”
A londoni The Guardian című független napilap aggodalommal néz a jövőbe:
„Elfogadhatatlan, hogy Kijevet biztonsági garanciák nélküli tűzszünetre kényszerítsék – miközben Trump területeket adományos Putyin gyilkos agressziójának a megjutalmazására. Egyrészt Európának kell a washingtoni diplomáciai jelenlét révén a londoni csúcsra építenie. Másrészt olyan mértékű katonai segélyre is szükség van, ami rugalmasabb fiskális politikai szabályokat igényel Brüsszelben és a tagfővárosokban. A cél az, hogy Ukrajna mozgásteret kapjon – és beleszólást saját sorsának meghatározásába.”
Európa újrafelfegyverzése
A stockholmi Expressen című liberális napilap Ursula von der Leyennek, az EU Bizottság elnökének tervét tárgyalja, aki az EU védelmi kiadásait mintegy 800 milliárd euróval akarja növelni:
„Többek között olyan határozatokról van szó, amelyek lehetővé teszik, hogy a tagállamok magasabb költségvetési hiányt engedélyezhessenek. Sajnos erre van szükség. De Ukrajnának is több pénzre van szüksége. Az EU-nak erre azokat az orosz forrásokat kellene felhasználnia, amelyeket a G7-államok befagyasztottak a 2022-es februári invázió után. Ez összesen 300 milliárd eurót tesz ki. Egyedül az EU több mint 200 milliárd eurót tudna felhasználni az orosz központi banktól. Eddig Franciaország és Németország jogi problémákra hivatkozva ellenezte azt a javaslatot, hogy ezeket a forrásokat Ukrajna javára fordítsák, az EKB [Európai Központi Bank] pedig jó hírnevének elvesztésére figyelmeztetett, ha ez bekövetkezik. Ezek az érvek azonban napról napra egyre gyengébbek.”
A zürichi Tages-Anzeiger című közép-baloldali napilap arra hívja fel a figyelmet, hogy Magyarország volt az egyetlen EU-tag, amely az ENSZ Ukrajnáról szóló határozata ellen szavazott:
„Minden jogi és formai nehézségtől függetlenül: az EU-nak és a NATO-nak meg kell találnia a módját, hogy Orbán Viktornak ajtót mutasson – ahhoz hasonlóan, ahogy azt Trump Zelenszkijjel tette. Ez nem ártana az európai egyesülési projektnek. Az Orbánhoz hasonló lesipuskások nélkül Európa megerősödne. És csak az erő, különösen a katonai erő nyűgözi le a zsarnokoskodókat Washingtonban és Moszkvában.”
Európában folynak a tárgyalások a katonai kiadásokról. Az amszterdami de Volkskrant című közép-baloldali napilap így ír az EU védelmi csúcsáról:
„Az Európa békeprojekt mostanra védelmi unióvá is válik. Már nemcsak a kereskedelemről és a jólétről van szó, hanem az európai terület és az európai életforma, a liberális demokrácia védelméről is, amely világszerte teret veszített, és magában Európában is nyomás nehezedik rá. Trump amerikai elnök ellenséges hozzáállása egzisztenciális sokk Európa számára, amely képes megtörni a régi tabukat. Az európai védelem megerősítése nagy, de nem megoldhatatlan feladat.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
