A szavak általában csak elrontják azt a benyomást, amit a látottak hagynak bennünk. De hogyha a mögöttünk álló napok után még ismét meg kell kérdezni, hogy kinek van igaza, mi az, amit teljesítettek, vagy mit nem, akkor minden szófecsérlés, dicshimnusz felesleges – írja benyomásait annak a traktornak a vezetője, aki a Belgrádba tartó szabadkai egyetemistákat kíséri.
Úton Topolya felé…
„Az egyetemisták és professzoraik, a tanárok, a középiskolások – ők az ország jövője – azt mondják, egy olyan rendszerben akarnak élni, ahol az intézmények teszik a dolgukat. Akármennyire vagy jó ember, csak az marad fenn majd rólad, amit a gyerekeidre hagytál. Úgy tűnik, mi semmit sem hagytunk gyerekeinknek. De ez most az ő idejük, az ő követeléseik, a mi dolgunk pedig az, hogy támogassuk őket, ha van hozzá bátorságunk, és ha megtehetjük” – üzeni a sofőr, aki arról is tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy a karaván elhagyta Kisbelgrádot, ahol nagy szeretettel fogadták őket.
Kisbelgrád is az egyetemistákkal van
