Orbán Viktor magyar miniszterelnök március 15-e alkalmából levelet intézett a határon túli magyarokhoz, amelyben így hivatkozik az 1848-as szabadságharcosokra:

„Emlékezünk hősei[nk]re, a márciusi ifjakra, akik úgy győztek az elnyomás felett, hogy a felforgatás helyett a rendet, a háború helyett a békét, a halál helyett az életet tűzték zászlajukra.  […] Közösen kell fellépnünk azokkal az erőkkel szemben, amelyek a magyar nemzetrészek jogainak csorbítására törnek, és együtt kell gátat vetnünk minden olyan őrült tervnek, amely háborúba taszíthatja Európát.”

A mai magyar béketábornok még a magyar szabadságharc ünnepén sem tudta megállni, hogy a három éve folyó orosz agressziós háborúban ne a mai áldozat szabadságharca és saját szövetségeseinek egysége ellen szólaljon fel. Ezzel alapjaiban hamisította meg a márciusi ifjak szellemét, amit a nemzet költője egy évvel a forradalom előtt így énekelt meg – és amiért két évvel később az életét áldozta:

Petőfi Sándor

HÁBORU VOLT…

Háború volt mindig éltem
Legszebb gondolatja,
Háború, hol vérét a szív
Szabadságért ontja!

Egy szentség van a világon,
Melyért fegyverünkkel
Sírunkat megásni méltó,
Melyért vérzenünk kell;

Ez a szentség a szabadság!
Őrültek valának
Mindazok, kik más egyébért
Éltet áldozának.

Békét, békét a világnak,
De ne zsarnokkénytől,
Békét csupán a szabadság
Fölszentelt kezéből.

Majd ha így lesz a világon
Általános béke,
Vessük akkor fegyverünket
Tenger fenekére.

De míg így nincs: addig fegyvert,
Fegyvert mindhalálig!
Tartson bár a háború az
Itélet napjáig!

Pest, 1847. március

Petőfi a szabadságharc népével és katonáival: Forradalom és szabadságharc 1848-49-ben. Bellony László (1871-1913) festménye (Reprodukció: Közkincs)