Az elmúlt időszakban Észak-Bánátban az egyik legaktívabb Facebook-csoporttá nőtte ki magát a Čoka bez cenzure, vagyis a Cenzúra nélküli Csóka nevet viselő csoport, amely folyamatosan figyelemmel követi az országos történéseket, cikkeket, képeket, videókat és bejegyzéseket oszt meg. A csoport adminisztrátorai igyekeznek a helyiekkel kapcsolatos problémákra rámutatni, s a bátrabbak a saját tapasztalataikat is megírják, vállalva a nevüket. Így tett Gordana Ostojin Makrin is, akinek az írását az alábbiakban közöljük:
Mint sokan a csókai községben, nekem is alkalmam adódott megtapasztalni a hatalmon levő rezsim hatásait. Az elején szeretném kiemelni, hogy vannak barátaim „mindkét oldalon“, és hogy ez a szöveg nem irányul senki ellen, egyszerűen úgy éreztem, szükségem van arra, hogy nyilvánosan megszólaljak, bár sok ismerősöm már ismeri a történetemet.
A Radost óvodában Csókán 2019. július 1-jén kezdtem el dolgozni. Először két hónapos munkaviszonyra szóló szerződést írtam alá. Akkor még nem hívtak meg semmilyen információs beszélgetésre, ahol elmagyarázzák, pontosan mit is várnak tőlem.
Két hónap után jött a meghívó az önkormányzattól. Azt mondták, hogy „ezt is muszáj elintézni“! Azért mondom „muszáj“, mert az embernek csak meghalnia muszáj, de én akkor úgy gondolkodtam, mint a legtöbb olyan ember, akinek szüksége van a munkára, és azt hiszi, hogy nincs más választása. Elmentem a beszélgetésre, elhatározva, hogy elmondom, hogy érdekelnek a tapsolások, a párt által szervezett kirándulások és a telefonhívások. Biztos voltam benne, elég, ha támogatom a pártot és a munkámat lelkiismeretesen végzem.
Egy előre elkészített dokumentummal (Belépési nyilatkozat) fogadtak, és megkérdezték, szeretnék-e belépni a pártba. Nem szeretném részletezni a beszélgetést, már mindenki tudja, hogy hogyan zajlik, és hová vezetett. Elmagyarázták, hogy nem kaphatok csak úgy munkát, amikor olyan sok aktív párttag van, akik joggal várják, hogy munkát kapjanak. Azt közölték velem, elvárják, hogy részt vegyek a rendezvényeken, gyűléseken, és bárhol, ahová hívnak, mindezt nyilvántartják, és HA NEM TETSZIK NEKIK a mutatott aktivitásom, egyszerűen felhívják az óvoda vezetőjét, és közlik vele, hogy ne hosszabbítsák meg a szerződésemet. Ezt csak így?!
Arra a kérdésemre, hogy három gyermekem van, és nem hagyhatom őket egyedül, azt a választ kaptam, hogy ők már nem kicsik, és hogy ez nem indok a pártbeli „engedetlenségre“?!
Úgy döntöttem, hogy megpróbálom, a meggyőződéseimmel ellentétben. Tudtam, hogy ez nem fog sokáig tartani. És nem is tartott!
Mentem a gyűlésekre, a rendezvényekre, telefonon hívtam az embereket, hogy kiderítsem, kire fognak szavazni, és hogy megpróbáljam őket meggyőzni. Amikor csak tudtam, igyekeztem elkerülni mindazt, amit a „főnökök“ nem kedvelnének.
És eljött az a pillanat, amikor tele lett a pohár: értesítettek, hogy a hétvégén pártrendezvények lesznek. A hétvégén a gyermekem születésnapját ünnepeltem, és közöltem, hogy nem tudok menni! Erre azt a választ kaptam: Hát nem tudom, hogy Mihajlo ezt megengedi-e neked?
Micsoda?!
Tényleg Mihajlónak kell engedélyeznie, hogy megtartsam a gyerekeim szülinapját?
ELUTASÍTOTTAM!
Ennyi volt! Meghoztam a döntést, és értesítettem az óvoda vezetőjét. Tudtam, hogy mi lesz ennek a következménye. Szeretném kiemelni, hogy ebben az időszakban három iskolás gyerekem volt, és a férjem nem dolgozott. Mindannyian az én minimálbéremből éltünk!
Ennek ellenére hatalmas megkönnyebbülést éreztem! Semmi sem volt olyan teher számomra, mint amit kénytelen voltam csinálni, amit gyűlöltem más emberekben!
Természetesen a szerződésem lejárta után elvesztettem a munkámat. Azon a nyáron dolgoztam a szabadságom alatt, azzal az indoklással, hogy ezt ki fogják fizetni, vagy később kihasználhatom. Találjátok ki, mi történt? Semmi! Elvették a szabadságomat, és nem fizették ki.
A munkát az óvodában a legjobb tudásom szerint végeztem. Igyekeztem kihozni belőle a maximumot, és azt gondoltam, hogy nem fognak elbocsátani egy lelkiismeretes munkavállalót, csak azért, mert nem akar pártpolitikai dolgokat végrehajtani. Ahogy végül kiderült, számukra az élet prioritásai mások voltak.
Mindenki tudja, miért nem vagy miért nem tud alkalmazkodni ehhez a rendszerhez. Senkit nem ítélek el, mindenkit, aki a múltbeli események előtt része volt az életemnek, továbbra is szeretem. Mégis, őszintén remélem, hogy eljön az idő, amikor az embereket pártkönyv nélkül és biztos szavazatok nélkül fogják alkalmazni!
___________________________________________________________
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
a felugró reklámok,
az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
