Hétről hétre figyelem, hallgatom a Vajdasági Magyar Szövetség elnökének, Pásztor Bálintnak a kijelentéseit keddenként a Szabad Magyar Szó tolmácsolásában – azért, ha nem muszáj, nem ezzel kelek reggelente. Ugyanis, szépen átvéve a magyarországi sémát, nálunk is van már napindító, csakúgy, mint az anyaországban, ahol a pártelnököt faggathatják moderált körülmények között a (köz)média munkatársai.
Az elmúlt időszakban sok dolog hangzott el, többek között, hogy
- A tüntetések miatt most olyanok politizálnak, akiknek semmi közük a politikához
- Nem lehet utcán megdönteni a hatalmat
- Népszerű, ám magyartalan szavakkal vagdalóznak a fiatalok
- Vissza kell térni a normalitásba.
November óta tartanak az egyetemista blokádok, azóta kitartóan tüntetnek a polgárok. Az anyaország iak egy része irigyli a kiállást, azt, ahogyan a nép képviseli magát, és a kitartást is. Jó látni, hogy akadnak a tömegben magyarok is – bár lassan indult be, sikerült magunkhoz térni, és már magyar felszólalók is vannak. Ugyanis, a mostani ügy nem egy kifejezetten szerb ügy, vagy horvát ügy vagy éppen magyar ügy, hanem ez mindenki ügye. Végre a mindenkibe mi magyarok is beleszámoljuk önmagunkat.
Pásztor: Nem lehet, hogy belerángatnak bennünket egy olyan küzdelembe, ami nem a mi küzdelmünk
Olyanok politizálnak jelenleg, akiknek nincs köze a politikához – mondta egyik műsorban a pártelnök.
Meredek kijelentés ez, hiszen alig egy évvel ezelőtt mindenkit összetrombitáltak szavazni, minden házba bekopogtak, minden számot felhívtak és mindenkit együttesen biztattak, hogy menjen el, szavazzon a VMSZ-re. Egyébként ameddig a politikusokat többnyire közpénzből tartjuk el, addig had foglalkozzanak az emberek politikával, hiszen ez is az állampolgárok egyik lehetősége. Gondolom, amennyiben választások lesznek hamarosan Magyarországon is, akkor az elnök nagy elánnal fogja buzdítani a vajdasági magyarságot, hogy foglalkozzanak a magyar politikával, menjenek szavazni Orbán Viktorra.
Akkor most foglalkozhatunk politikával, vagy sem?
Érdekes kiemelni azt a retorikát, amivel a Vajdasági Magyar Szövetség operál. A tüntetések kezdetekor gyakran elhangzott az is, hogy olyan dolgokba rántják bele a magyarokat, amihez nekik, nekünk semmi közünk.
A magyarországi politikához tehát az átlag vajdasági magyarnak van köze, de ahhoz, hogy mi folyik Szerbiában, no ahhoz nincs. De mindeközben persze a párt azon is dolgozik, hogy minél többen maradjunk itt. Hogyan? Szegregálva?
A magyartalan kifejezések megszólása is csak erősítik azt a narratívát, hogy egyes pártok úgy képzelik el a magyarnak maradást a térségben, hogy semmilyen szinten nem kapcsolódunk a többségi társadalomhoz. A vajdasági magyar egy olyan Joker-kártya, amit akkor lehet előrántani, ha szavazni kell – egyébként pedig semmi dolgunk és közünk semmihez. Tessék adót fizetni, szavazni, és biodíszletnek állni – ha szükséges. Csak semmi követelőzés és semmi anarchia. Pláne semmi magyartalan kifejezés!
Olyan ez, mint amikor az idős, paranoiás rokonainkat próbáljuk jobb belátásra téríteni, azonban ők nem hajlandóak hallgatni, figyelni, hanem inkább személyeskednek, mert addig sem kell valóban érvelésbe kezdeni, vagy esetleg elmagyarázni valamit.
Vissza a normalitáshoz
A mantra már egy ideje, hogy vissza a normalitáshoz. Hol is van ez a normalitás? A cirill betűs településtábláknál? Az üres és szegényes felszereléssel, vagy éppen nem működő berendezésekkel ellátott egészségházakban? A még most sem működő szabadkai vasútállomáson? Esetleg a még mindig be nem fejezett népszínházban? A buszoztatás, szavazatvásárlás, nacionalizmus mellett? Olyan sokat emlegeti a párt a normalitás szót, hogy már komolyan érdekel:
Ők hogyan képzelik el a vajdaságiak normalitását?
Mert nyilván van az a pénz, és van az a hatalom, ami megváltoztatja a buborékot, amelyben élünk.
_____________________________________________________________
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
