„Az Úr feltámadása a mi reménységünk” – buzdítja a híveket Szent Ágoston, hogy ne essünk kétségbe, hisz az élet a halállal nem ér véget teljesen. Bár mi, emberek nem kerülhetjük el a halált, Krisztus feltámadása révén reményt kaptunk, hogy egy napon majd mi is feltámadunk vele.
Idén mi, keresztények egy időben ünnepeljük a húsvétot. Több mint két és fél milliárd keresztény ember, akik hiszünk Jézus Krisztusban, egyszerre dicsérjük Őt, ünnepelve a halál feletti győzelmét. Képzeljük csak el, az emberiség egyharmada ugyanazon a napon tesz tanúságot a feltámadás örömhíréről: „Ezt a napot az Úristen adta: örvendjünk és vigadjunk rajta!“ – hangzik fel világszerte megannyi liturgikus ünnepségén.
Idén jubileumi évben járunk, amelyet Ferenc pápa „A remény nem csal meg” elnevezésű bullájával hirdetett meg. Szent Pál Jézus Krisztusról, a mi reménységünkről szóló szavait idézve, a pápa a remény zarándokainak hívott meg bennünket, hogy rajtunk keresztül mindenkihez eljusson a keresztény remény fénye.
Milyen világosságot hozunk mi, keresztények erre a világra? Természetesen nem valamiféle emberi, evilági fényt. Ez csak egy lenne a sok „emberi” közül, ami nem elég, hisz képtelen megszabadulni a gonosz sötétségétől. Nem, nem a magunk fényét hordozzuk, hanem Krisztus feltámadásának dicsőséges világosságát! Mindez nem valami szép történet, mítosz, álom vagy utópia, amellyel el akarjuk vonni az emberek figyelmét a valóságtól, hogy – legalább egy pillanatra – elfelejtsék az őket nyomasztó bajokat, keserveket. Nem, ez egy igazi történelmi esemény, amely által a keresztre feszített és eltemetett Jézus Krisztus harmadnapon feltámadt, megdicsőült testével. Feltámadt, hogy nekünk, akik hiszünk benne, örök életünk legyen. Ez a fény és a remény forrása, amelyet mi, keresztények hozunk erre a világra.
Krisztus feltámadásának hajnalától a remény új tavasza kelti életre a világot! Új remény élteti a Krisztus-hívőket, hisz feltámadásával a mi feltámadásunk is elkezdődött. A feltámadott Krisztus nemcsak feltámadása eseményének emlékét hagyta ránk, hanem ő maga is közöttünk maradt, ahogyan megígérte: „És íme, én veletek vagyok minden napon – a világ végezetéig.” (Mt 28,20) A feltámadott köztünk való jelenléte az igazi öröm forrása, amely betölt bennünket. A reménység tiszta fényében élünk, mert befogadtuk a Megváltó Jézust.
Ezért van az, hogy amikor mi, keresztények húsvétot ünneplünk, akkor a közöttünk jelen lévő Jézus Krisztust ünnepeljük az Ő egyházában, aki megígérte, hogy ott lesz, ahol legalább két-három hívő összegyűlik az ő nevében. (vö. Mt 18,20) Krisztus közösségében lenni azt jelenti, hogy megengedjük neki, hogy megtisztítson a bűneinktől, és megadja nekünk a megbocsátás kegyelmét, hogy az örök élet reményének új fényében lássuk magunkat, felebarátainkat és a világot, amelyben élünk. Csak így, megújulva hozhatunk reményt ebbe a világba, és tanúskodhatunk arról, hogy nem a halálé az utolsó szó, hanem Jézus Krisztusé, a mi reménységünké, aki feltámadt és él!
Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kereszténynek boldog és áldott húsvéti ünnepeket!
_____________________________________________________________
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
