Egyházi évünk csúcspontja a húsvéti szent három nap, amikor Jézus szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról emlékezünk meg, mely nagycsütörtök estéjével kezdődik, és húsvétvasárnappal zárul. Jóllehet, mindezekről az eseményekről évről évre megemlékezünk, mégis mindig valami újat üzennek a számunkra. Eltöltik lelkünket újabb és mélyrehatóbb gondolatokkal, de ugyanakkor kérdésekre és önvizsgálatra is indítanak bennünket.
Különösképpen drámaiak a nagypénteki történetek. Vitathatatlan, hogy Jézus Krisztusban a legjobb ember született erre a világra. Senki sem szeretett még úgy bennünket, mint Ő. Péter apostol Kornéliusz házában elmondott beszédében ezt meg is erősítette: „Ahol csak járt, jót tett.” (ApCsel 10,38) Jézus együttérző volt minden szenvedővel. Meggyógyította a betegeket, megvigasztalta a gondterhelteket.
Azonban, ha tömören összefoglaljuk a földi életét, és egyes mozzanataira egy rövid pillantást vetünk, akkor szomorú szívvel megállapíthatjuk, hogy közöttünk az életsorsa nem volt könnyű. Már születése is szánalmas körülmények között történt. „Mária megszülte egyszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.” (Lk 2,7) Nem sokkal később, a jeruzsálemi templomban történt bemutatása alkalmából az idős Simeon prófétai látomásában megállapította a gyermek Jézusról: „jel lesz, amelynek ellene mondanak.” (Lk 2,34) Valóban, ez az ellentmondás végigkísérte egész nyilvános küldetése során. Mennyi megpróbáltatást, mennyi cselszövést kellett elviselnie, míg végül átadták a római helytartónak, Pilátusnak, hogy feszíttesse keresztre! Abban a nehéz pillanatban Jézus nem átkozódott, hanem imádkozott üldözőiért: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” (Lk 23,34)
Mindez nem szolgált teljes igazolásukra, mégis valahogy megérthetjük Megváltónk kortársainak magatartását. Ők ugyanis nem ismerték fel Jézusban a jó Isten látogatásának e rendkívüli megnyilatkozását. Azonban az már csakugyan értelmetlen, ahogyan egyesek a történelem során, sőt napjainkban is viszonyulnak a mi üdvözítőnkhöz, Jézus Krisztushoz. Sajnos nem fáradnak bele, hogy gúnyt űzzenek belőle, és különféle összehasonlítgatásokba bocsátkoznak. Értelmetlen azért is, mivel minden őszinte és tiszta szívű ember – ismerve Jézus egész élettörténetét – kizárólag jót és szépet mondhat a Megváltóról.
Mi, keresztények hiszünk Jézus feltámadásában. Amíg e világ bölcsei jórészt bizonytalanságot, békétlenséget szórnak az emberi szívekbe, ahol már nincs szeretet, csak kíméletlen törtetés, addig a mi reményünk Jézus Krisztus, aki képes legyőzni minden rosszat. Bármennyire is feledtetni akarják velünk, ő a világ egyetlen üdvözítője, aki a mi igazi barátunk, aki ma is meg tud erősíteni, meg tud gyógyítani bennünket. A feltámadt Krisztus velünk van! Legyen ez a mi húsvéti örömünk! Fogadjuk be Őt lelkünk otthonába, maradjunk meg a hitben, a reményben és a szeretetben! Ámen.
_____________________________________________________________
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
