Eredetileg egy 15 éves bácsföldvári fiúról szólt volna ez az írás, aki baromfikat nevel és tojásokat értékesít. A könnyed beszélgetésnek azonban drámai fordulatot adott a tény, hogy Muzslai Andor történetesen az ország egyik legnagyobb szarvasmarhafarmján hódol szenvedélyének. A Magyarországon és Szlovákiában kitört, a párosujjú patásokat sújtó ragadós száj- és körömfájás miatt erről a veszélyről is beszélgettem édesapjával, Dáviddal.
A bácsföldvári Muzslai-farmon immár az ötödik generáció nő föl. A gazdálkodást jelenleg két fivér, Muzslai Dávid és Dániel vezeti, akiket a mai napig támogatnak a szülők is. Dávid a farmot vezeti, testvére, Dániel a földeket műveli, a takarmány-előkészítést rendezi, és a gépek karbantartását végzi.
Az állattenyésztéssel a fivérek dédszülei kezdtek el foglalkozni, ők juhnyájukért 1943-ban meg is kapták Bácsföldvár nagyközség tiszteletdíját.
Hobbinak indult, üzlet lett belőle
A fivérek nagyszülei (Andor dédszülei) anyai ágon juhokkal, apai ágon szarvasmarhákkal foglalkoztak. Andor egyelőre mással kísérletezik: libákat, kacsákat, tyúkokat, gyöngyösöket nevel.
Miért akar egy kamasz fiú dolgozni?
A baromfiállományt Andor szaporította
– Engem az internet nem annyira vonz, jobban szeretek kint lenni a szabadban, a természetben, az állatok körül, én így nőttem föl. A testvéreim is ilyenek. Szeretjük az állatokat, meg dolgozni is szeretünk velük. Én hatéves korom óta segítek a szüleimnek.
Ők mit szóltak, amikor elmondtad nekik, hogy te baromfit akarsz nevelni?
– Azt mondták, hogy ne vágjak bele ilyen fiatalon, de én ragaszkodtam hozzá, úgyhogy végül vettek tyúkokat, én meg elkezdtem őket évről évre szaporítani. Utána következett a többi szárnyas, úgyhogy egy minimális állomány után én fejlesztettem föl a baromfitartást. Négy-öt évig csináltam hobbiból, de úgy egy éve már üzletszerűen gazdálkodok.
Mennyi baromfid van most?
– Kb. 15 liba, gyöngyösből 16 tojó és 7 kakas, nagyjából 20 tojó kacsa és 130 tyúk. Őket mind én rendezem. Amikor reggel járok iskolába, anyukám besegít, de ha délutános vagyok, én látom el a feladatokat egyedül.
Milyen munka van velük?
– Mindennap kapnak takarmányt és friss ivóvizet, meg begyűjtöm a tojásokat.
Melyik állat a legszaporább?
– A gyöngyös és a tyúk mindennap tojik. A gyöngyösök napi kb. 12 tojást adnak, a tyúkok meg 115 körül. A liba és a kacsa napi 5-6 tojást hoz.
Veszik ez utóbbiakat?
– Eleinte nem ismerték az emberek a liba- és a kacsatojást, csak próbaként vették inkább, aztán megtetszett nekik, és most már nagyobb számban viszik. Mindegyik fajtából elég sokat rendeltek az ünnepekre. A libatojás nagyobb, a kacsatojás héja meg zsírosabb. Leginkább festik majd szerintem.
Most, április elején, amikor beszélgetünk, hogy alakulnak az árak?
A tyúktojás 15, a gyöngyöstojás 25, a kacsatojás 30, a libatojás pedig 100 dinár.
Milyen további terveid vannak?
– A baromfikkal kapcsolatosan nincsenek nagyobb terveim, később inkább én is a tejtermelés felé fordulok majd. Jövőre kezdem meg az állategészségügyi középiskolát Topolyán, ahol a nővérem is tanul, mindketten állatorvosok szeretnénk lenni. A bátyám mechatronikát tanul Adán, amit szintén tudunk hasznosítani a gazdaságban. Van egy elsős öcsém is, ő is szereti az állatokat, ahogy a mellettünk élő két unokatestvérem is.
A gének ereje
A farmon 850 szarvasmarhát nevelnek, napi 11 ezer liter tejet termelnek, és egy éve elkezdtek birkákkal is foglalkozni.
Három generáció él a farmon
„Úgy látszik, előjöttek az ősök génjei – most már juhászok is vagyunk” – mondja nevetve Dávid. „Jelenleg 330 fejőstehenünk van, a növendékekkel, hízóbikákkal együtt összesen 850-et tesz ki az állatállomány. Négy robotfejőgépünk van, emellett 80-90 tehenet klasszikus fejőházban fejünk. Nyáron remélhetőleg vásárolunk még két robotgépet, akkor teljes lesz a farm robotizálása. Egy robot 60 tehenet fej meg naponta átlagosan háromszor. A teheneket két hétig kell erre betanítani, aztán már maguktól járnak be a boxba, a fejőgéphez. A titok az, hogy a koncentrátumot a roboton keresztül adagoljuk nekik, úgyhogy a kajálás után csak úgy megtörténik a fejés… A robot úgy van beprogramozva, hogy hat órának kell elmúlnia két fejés között. Ha ez letelt, nyílik az etető, elkezdi adagolni a koncentrátumot, a tehén lenyugszik, a robotkar alámegy, megtörli a csecseket, és fej. A rendszer méri a tej beltartalmát is, úgyhogy minden elváltozást, betegséget, ivarzást azonnal látunk a számítógépen. Nálunk 5 éve működik ez a rendszer, Szerbiában az elsők között vettük meg az első két fejőrobotot, így 41-42 literes istállóátlagot sikerült elérnünk, miközben a szerbiai átlag 25-30 liter. Megtérül a nagy befektetés, és az állatok élete is stresszmentes, mert nincs ember körülöttük.”
Dávid öccse, Dániel nagyjából ezer hektár földet művel: minden, ami megterem, takarmány lesz. Dánielnek két gyermeke van, az idősebb egy napon született Dávid legfiatalabb fiával. Amint járni tudtak, mind ment az apjuk után – Dávid szerint ők soha nem erőltettek rájuk semmit, de a példa és a genetika náluk is megtette a magáét.
Terjed a ragadós száj- és körömfájás
A ragadós száj- és körömfájás márciusban több mint 50 év után jelent meg újra Magyarországon. Először egy kisbajcsi szarvasmarhatartó telepen azonosították a vírust, majd a Győr-Moson-Sopron megyei Levélen is megjelent, itt közel 3000 szarvasmarhát kellett leölni, majd Darnózseliben és Dunakilitin is igazolták a vírus jelenlétét. Mind a négy telepen, azok 10 kilométeres körzetében és országosan is célzott hatósági intézkedések léptek életbe.
Egy rendkívül fertőző betegségről van szó, amely a párosujjú patás állatokat – elsősorban a szarvasmarhát, sertést, juhot, kecskét, valamint több vadon élő fajt (például őz, vaddisznó) – érinti. A vírus leggyakrabban közvetlen érintkezéssel, élő állatok közötti fertőzéssel terjed, a betegség azonban közvetett módon is továbbvihető, például állati termékekkel (kezeletlen nyers tejjel) vagy fertőzött takarmánnyal. Emellett terjesztésében szerepet játszhatnak eszközök, az állatok közelében dolgozó személyek (ruházaton, lábbelin, járművön, állatorvosi eszközökön keresztül) vagy akár a szél is.
A magyar–osztrák határszakaszon Ausztria szombaton jelentős korlátozásokat vezetett be a ragadós száj- és körömfájás miatt, és hasonlóan jár el Szlovákia is a szlovák–magyar határon. Minden Magyarországról Szerbiába belépő járművet is fertőtlenítő akadályokhoz irányítanak, a Röszke–Horgos 1 határátkelőn pedig a teher- és személygépjárművek számára további fertőtlenítőpontokat alakítottak ki.
Magyarországon az állategészségügyi hatóság nyomatékosan felhívta az állattartók figyelmét a megelőzés és a védekezés fontosságára.
„A legtöbb most a jószágtartókon múlik”
A bácsföldvári farmra nem tehettem be a lábam, Muzslaiék ugyanis komoly óvintézkedéseket vezettek be.
„Egy kis faluban gazdálkodunk, ha felütné a fejét itt ez a betegség, az az egész falut érintené, hiszen a jelenlegi szabály szerint 3 km-es körzetben leölik az állatokat. Ez tragédia lenne. Én is állategészségügyi iskolába jártam, akkor erről tanulva kiemelték, hogy ez a
legveszélyesebb vírus a fertőzőképessége és rendkívül könnyű terjedése miatt. A legtöbb most saját magunkon múlik – azon, hogy mennyit vagyunk hajlandók áldozni azért, hogy megvédjük saját magunkat. 2-3 hónapig szinte karanténban kellene lenni. Én abban bízok, hogy meg tudják fékezni a fertőzést, hogy ne terjedjen tovább. Minden jószágtartó szíve meghasad, ha ebbe belegondol. Azokat a farmokat, ahol anyaállatok vannak, nagyon nehéz visszaépíteni, évek kellenek hozzá. Mi is régóta foglalkozunk genetikával, nagy csapás lenne, ha felütné a fejét itt ez a betegség” – emeli ki Dávid.
Bár Szerbiában még nem regisztrálták a vírus jelenlétét, a Muzslai-farmon kialakítottak egy védőövezetet, mindennap cserélik a vírusölő szereket, és azokat a járműveket, amelyeknek nem kell feltétlenül bemenniük a farmra, be sem engedik. A legtöbben azonban egyáltalán nem foglalkoznak ezzel.
„Úgy tudom, Vajdaságban a hetvenes években volt ilyen fertőzés. Akkor a tanyavilágot lezárták, katonák őrizték, és akkor is leölés történt fertőzés esetén. 1996-ban Koszovóban is volt ilyen eset, akkor 30 kilométeres övezetben végeztek vakcinázást, és leölték a fertőzött állatokat, így állították meg a betegség továbbterjedését” – mondja Dávid.
A vakcinázásról azt állítja: ez nem védőoltás, hanem a lehető legkisebb víruskibocsátás érdekében teszik, a vírust így gyengítik le ott, ahol egyébként le kell ölni a fertőzött állatokat, hiszen maga a folyamat – a leölés, a szállítás, az eltemetés – időigényes, és így le tudják lassítani a vírus terjedését. Dávid szerint összességében 5 százalék az elhullás, az állatok java része túléli a betegséget, de akár további öt évig is terjesztheti a vírust, ezért kell elpusztítani őket.
Dávid nem érti, hogy lehetséges az, hogy ennyi évtized után sincs még védőoltás erre a betegségre, és nem tagadja: még az is megfordult a fejében, hogy így akarnak piacot csinálni a műhúsnak. Mint mondja, az élelmiszeriparra is óriási csapás ez a vírus, mert az EU-ba csak vírusmentes országból lehet állati eredetű terméket exportálni.
Apa és fia az alatt a falióra alatt, amelyre az van vésve: Bácsföldvár nagyközség tiszteletdíja 1943
