Hétfőn reggel életének 89-ik évében meghalt Ferenc pápa.
Hivatalos életrajza csak néhány sorból áll, legalábbis Buenos Aires érsekké való kinevezéséig – a 2001-es drámai pénzügyi válság idején tanúsított határozott állásfoglalásai miatt jelentős személyiséggé vált.
1936.december 17-én született Buenos Airesben, olasz bevándorlók gyermekeként.
Apja, Mario könyvelőként dolgozott a vasútnál, édesanyja, Regina Sivori pedig odaadó feleségként gondoskodott öt gyermekükről.
Vegyipari technikusként szerzett diplomát, majd a papi hivatás útját választotta.
Humán tudományokat tanult Chilében, majd 1963-ban visszatért Argentínába, ahol filozófiából diplomázott. 1964 és 1965 között irodalmat és pszichológiát tanított a Santa Fe-i Szeplőtelen Fogantatás Kollégiumban, 1966-ban pedig ugyanezeket a tantárgyakat Buenos Airesben. 1967 és 1970 között teológiát tanult és diplomázott.
1969.december 13-án szentelte pappá Ramón José Castellano érsek. 1970 és 1971 között Spanyolországban, az Alcalá de Henares-i Egyetemen folytatta tanulmányait, majd 1973. április 22-én örök fogadalmat tett a jezsuita rendben. Visszatérve Argentínába, San Miguelben, a Villa Barilari noviciátusban volt novíciusmester; a San Miguel-i Teológiai Főiskolán tanított; a Jézus Társasága tartományi tanácsosa és a Colegio Máximo Teológiai–Filozófiai Főiskola rektora volt.
1979-ig a jezsuita rend tartományfőnöke volt Argentínában, majd visszatért az egyetemi szférába: 1980 és 1986 között újra a Colegio de San José rektoraként tevékenykedett, miközben San Miguelben plébánosként is szolgált. 1986 márciusában Németországba utazott doktori disszertációja befejezésére; később a buenos airesi Colegio del Salvadorba, majd Córdoba város jezsuita templomába küldték lelkészként és gyóntatóként.
Antonio Quarracino bíboros közeli munkatársául kívánta őt, így II. János Pál pápa 1992-ben Buenos Aires segédpüspökévé nevezte ki. Püspöki jelmondataként a „miserando atque eligendo” (irgalomból kiválasztva) szavakat választotta, címerében pedig a Jézus Társaság szimbólumát, az IHS-t helyezte el.
Quarracino bíboros halála után, 1998-ban lett Buenos Aires érseke. Három évvel később, 2001. február 21-én II. János Pál pápa bíborossá nevezte ki. A híveket arra kérte, hogy ne utazzanak Rómába megünnepelni kinevezését, hanem az erre szánt összeget ajánlják fel a szegényeknek.
2001 októberében őt nevezték ki a püspöki szolgálatról szóló 10. rendes püspöki szinódus általános relátorává. A feladatot utolsó pillanatban kapta, Edward Michael Egan, New York érseke helyett, aki a szeptember 11-i terrortámadások miatt nem tudott jelen lenni. A szinóduson különösen hangsúlyozta a püspök „prófétai küldetését”, mint „az igazságosság prófétáját”, akinek kötelessége „folyamatosan hirdetni” az egyház tanítását, és „hiteles ítéletet alkotni a hit és erkölcs kérdéseiben”.
Bergoglio bíboros közben egyre népszerűbbé vált Latin-Amerikában. Ennek ellenére soha nem hagyta el visszafogott stílusát és szigorú életvitelét, amit sokan már-már „aszkétikusnak” neveztek. Ebben a szegénységi szellemben 2002-ben visszautasította, hogy az Argentínai Püspöki Konferencia elnöke legyen, de három évvel később megválasztották, majd 2008-ban újabb három évre megerősítették tisztségében. 2005 áprilisában részt vett azon a konklávén, amelyen XVI. Benedek pápát megválasztották.
Buenos Aires érsekeként — egy több mint hárommilliós lakosságú egyházmegyében — missziós programot dolgozott ki, amely a közösségre és evangelizációra épült. Négy fő célja volt: nyitott és testvéri közösségek, jól képzett világiak vezető szerepben, az evangelizációra irányuló erőfeszítések minden lakos felé, valamint segítségnyújtás a szegényeknek és betegeknek. Célja Buenos Aires újraevangelizálása volt, „figyelembe véve a lakosságot, annak szerkezetét és történelmét”. A papokat és világiakat együttműködésre kérte.
2009 szeptemberében elindította a függetlenség 200. évfordulója alkalmából a szolidaritási kampányt. 2016-ig kétszáz jótékonysági intézmény létrehozását tervezték. Kontinentális szinten sokat várt az Aparecidai Konferencia 2007-es üzenetének hatásától, olyannyira, hogy azt „Latin-Amerika Evangelii Nuntiandi-jának” nevezte.
„Népem szegény, és én egy vagyok közülük” — mondta többször is, megmagyarázva döntését, hogy egy lakásban él és saját magának főz vacsorát. Papjait mindig arra buzdította, hogy tanúsítsanak irgalmat, apostoli bátorságot és tartsák nyitva kapuikat mindenki előtt.
A legrosszabb, ami az Egyházzal történhet — mondta több alkalommal —, az Henri de Lubac által „spirituális világiasságnak” nevezett állapot, vagyis „amikor az Egyház önmagába fordul”. Ha a társadalmi igazságosságról beszél, először is arra hívja az embereket, hogy vegyék kézbe a Katekizmust, fedezzék fel újra a Tízparancsolatot és a Boldogságokat. Programja egyszerű: ha Krisztust követjük, megértjük, hogy „az emberi méltóság sárba tiprása súlyos bűn”.
Ferenc pápa jelentős lépéseket tett a Katolikus Egyház modernizálása felé.
2015-ös „Laudato si’” (Áldott légy) enciklikája erőteljes felhívás a környezetvédelemre és a klímaváltozás elleni küzdelemre, „ökológiai megtérésre” szólítva fel. Emellett aktívan foglalkozik a migráció, a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenség kérdéseivel, szolidaritást és igazságosságot hirdetve. Diplomáciai erőfeszítései kulcsszerepet játszottak az Egyesült Államok és Kuba közötti kapcsolatok helyreállításában.
Pápasága azonban nem telt el kihívások nélkül. Kritikák érték az Egyház szexuális visszaélések kezelésének módja miatt, valamint a Vatikánon belüli belső megosztottságok miatt is. A vatikáni bürokrácia reformjára tett kísérletei ellenállásba ütköztek. Ennek ellenére Ferenc pápa továbbra is emberek millióit inspirálja szerénységével, lelkiségével és a társadalmi igazságosság iránti elkötelezettségével. Beszédei és tettei gyakran tükrözik a kortárs globális kihívások mély megértését, és párbeszédre, együttműködésre hívnak.
___________________________________________________
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
