A szabadkai tüntetések talán legszellemesebb beszédét mondta el a vasárnapi megmozduláson egy helyi földműves, aki a hozzá közel álló hasonlatokkal magyarázta meg, kivel és mivel is állunk szemben jelenleg és mi a dolgunk.

Vasárnap késő délutáni időpontban, fél hétkor volt a gyülekező a Szegedi úti 021 bevásárlóközpont parkolójában, innen indultak a traktorok, motorosok és a tüntető menet a szabadkai Városháza épületéig. A gyaloglókat ezúttal a háborús veteránok vezették, majd az egészségügyi dolgozók, tanárok, postások követték őket, de ott voltak a tüntetésen a polgári gyűlések képviselői is.

A szabadkai egyetemisták a városközpontban bejelentették, hogy a következő nagy hallgatói és polgári tüntetés május 17-én lesz Szabadkán. Arra kérték a polgártársaikat, legyenek jó házigazdák, és minél nagyobb számban fogadják azokat, akik Szerbia más városaiból érkeznek Szabadkára.

A Szabadkai Óvóképző és Edzőképző Főiskola egyik diákja azt mondta, azért a Városháza előtt gyűltek össze, hogy közösen emeljék fel szavukat az igazságosságért, a méltóságért és a jövőért, amelyet – mint mondják – megérdemelnek.

„Mi, hallgatók, nem azért vagyunk itt, mert káoszt akarunk, hanem mert változást akarunk, mert tudjuk, hogy az oktatás nem kiváltság, hanem jog. Tudjuk, hogy országunk jövője rajtunk múlik, és nincs jogunk hallgatni, miközben figyelmen kívül hagynak, félrelöknek minket, és megtagadják tőlünk a jobb élet lehetőségét” – hangsúlyozta.

„A követelésünk világos – igazságot akarunk, becsületességet, hogy meghalljanak minket, és hogy teljesítsék követeléseinket. Ez nem a vég, ez csak a kezdet” – üzente.

Szabadkaiként két keréken Strasbourgig

A szabadkai Mihajlo Bolić, aki 79 társával kerékpárral egészen Strasbourgig tekert, megköszönte polgártársainak a csodálatos fogadtatást, amikor április 3-án elindultak Strasbourgba, és az első pihenőállomásuk Újvidék után éppen Szabadka volt.

„Nagy megtiszteltetés számomra, hogy részese lehettem ennek a túrának, hogy a városom is szerepelt ezen az útvonalon, és hogy szinte a saját városomból indulhattam el a nagyvilágba” – mondta.

Úgy értékelte, hogy küldetésük sikeres volt, mivel céljuk az volt, hogy felébresszék Európát, a diaszpórát, és rámutassanak azokra a problémákra, amelyek itt nyomasztják őket.

Mihajlo megköszönte családjának és barátainak a támogatást útja kezdetén, kiemelve, hogy ők jobban hittek benne, mint ő saját magában.

Külön köszönetet mondott a diaszpórában élő szabadkaiaknak, akik felismerték és bíztatták, valamint a gimnáziumának és tanárainak, akik szintén támogatták őt az út előtt. Sok sikert kívánt a jelenlévőknek a küzdelmükben, és arra kérte őket, hogy soha ne adják fel.

Skenderović: Most nem elég a “total”, ásó és kapa kell

Josip Skenderović szabadkai földműves beszédében emlékeztetett, hogy az ő generációjának ez már a második harca.

“Annak idején mi mást módszert választottunk. Letotáloztuk a gyomot, de kiderült, hogy a földben ott maradt a gyom magja. Most, amikor az egyetemisták hívtak bennünket, ők más módszert alkalmaztak. Azt mondják, most ásó és kapa kell, ki kell gyomlálni a gazt, hogy megtisztítsák a kertet. És sikerülni is fog, ez elkerülhetetlen”, fogalmazott a földműves, majd hozzátette: „Ezúttal nem engedjük, hogy egy önkényesen odakerült kertész vezessen minket, hanem mi magunk fogjuk megválasztani a nekünk megfelelő kertészt” – mondta.

Felidézett egy bunyevác szokást is – miszerint a bunyevácok mindenhová papucsban szeretnek menni, mert így érzik magukat otthon.

„Arra kérem a szabadkaiakat, hogy május 17-én jöjjenek papucsban, és kínáljunk papucsot azoknak is, akik eljönnek, hogy ők is otthon érezzék magukat” – üzente Skenderović.

A háborús veteránok is a diákok mellé álltak

A tüntetéseket egyes szabadkai háborús veteránok is támogatták, köztük Andrija Anika, aki azt mondta, hogy árulóknak és ellenségeknek nevezik őket, amiért – mint mondta – „kiálltak az igazságért, a hallgatókért, és az Alkotmányért”.

„Ma az igazságosságot meggyilkolták. Veszélyben van a biztonság, a fiatalság, az értelem. A hallgatók ma megmutatják, mik az igazi értékek. Sértegették, támadták, megalázták őket, de ők továbbra is szilárdan, bátran és rendíthetetlenül állnak” – mondta.

A tüntetés ezúttal is 16 perces néma csenddel ért véget, amellyel az újvidéki tragédia áldozataira emlékeztek.

_______________________________________________________

Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!

A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:

  • a felugró reklámok,
  • az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
  • a mellégépelések.

A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.

Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!

u.i.: Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!

Címkék: Szabadka tüntetés