A szombat délelőtti időpont helyett ezúttal vasárnap délután rendezték meg a zentai tüntetést, amely egyben kiállás az egyetemisták mellett, és támogatás a hallgatóknak, akik hónapok óta kérik, hogy a követeléseiket teljesítsék, s időközben a négy követelést még kettővel (ki és milyen hangfegyvert vetett be március 15-én a belgrádi tömegtüntetésen, valamint ki engedte meg, hogy Aleksandar Vučić a stábjával meglátogassa az észak-macedóniai Kocsaniban súlyos sérülést szenvedett személyeket Belgrádban a Szerbiai Klinikai Központban) kiegészítették.
A szokásos tizenhat perces csend után, amellyel az újvidéki vasútállomás előtetőjének a leomlása következtében elhunyt tizenhat emberre emlékeztek a jelenlevők, Lázár Tibor, középiskolai tanár és képzőművész szólt az egybegyűltekhez, akinek a szövegét változtatás nélkül közöljük. A beszéd után a polgárok egy sétát tettek érintve a Tyúkpiacot, a Tisza partot és visszatértek a központi parkba.
Lázár Tibor beszéde:
1941. április 12-én Belgrádba bevonultak a nácik. Nyolcvannégy évvel később bevonultak a ćacik.
A szégyenteljes felvonulás elnevezése: „Nem adjuk Szerbiát” volt. A névadás számomra végtelenül találó, egy igazi freudi elszólás. Ugyanis egy olyan bűnszervezettel állunk szemben, ami elragadta magának az országot, piócaként szívja a vérét, foglyul ejtette az intézményeit és most még véletlenül sincs szándékában elengedni a zsákmányt.
A eseményre hozták a rabszolgákat is. Fölpakolták őket a buszokra, majd kiöntötték (jónéhányukat már igencsak ittas állapotban), a ketrecek közé terelték, nehogy szétszéledjenek. Mintha csak a vágóhídra vitték volna őket. Sokuknak fogalmuk sem volt hová és miért mennek. Bégetésükért cserében megetették és megitatták őket a pénzünkön. Utánuk a térdig érő szemét maradt, ami eltakarítható és a szégyen, ami lemoshatatlan. Az ország valaha volt legnagyobb megmozdulásának megálmodott, háromnaposra tervezett, végül egy estés izzadságszagú mutatvánnyá zsugorodott. Ne legyen félreértés kicsit sem haragszom, hogy ennyire félresült a nagy mesterterv.
Egyre azonban tökéletes volt ez az esemény. Eddig még sosem látszott jobban mennyire meztelen a király! A fenyegetések, zsarolások, megvesztegetések, napidíjak ellenére is mindössze nagyjából 50.000 embert tudtak nagy nehezen összekaparni. Nem akarok számháborúba bocsátkozni, de ennyi embernek a többszöröse az egyetemisták hívására bármikor szívesen összejön, buszoztatás, osztogatás, zsarolás, napidíjazás, logisztikai szervezés nélkül. A két héttel ezelőtti, erődemonstrációnak szánt felvonulás, totális kudarcba fulladt.
Ha már nem szeretnek, legalább féljenek tőled-tartja a mondás és még inkább az aktuális hatalom. Szeretetet sosem táplált feléjük a társadalom. Aki háborús bűnösöket éltet, arra hergelt és maga is követett el, ne várjon semmilyen megbecsülést. A gyilkosság után ez pedig már végképp felejtős. Olyan felemelő fogadtatást, amit a tanulók kapnak (legutóbb Újvidéken, amikor hazavárták a Strasbourgig bicikliző egyetemistákat), ők sohasem fognak kapni. Képzelem mit érez ezen képek láttán egy nárciszoid szociopata, akinek jobb híján csak a lefizetett bértapsolók maradnak.
Azt a szánalmas tüntetést egy újabb fejezetnek tudom be, amivel még egy lépéssel közelebb kerültünk a végükhöz. Ezt ők is pontosan tudják és mi is tudjuk. A lakosságban az éveken át felgyülemlett elégedetlenség november. 1. után egy visszafordíthatatlan népfölkelést indított el. A jelenlegi hatalom egy rosszindulatú daganat, de a társadalom immunrendszere működésbe lépett és ki fogja őket lökni magából. Jelen pillanatban még senki sem tudja, hogy pontosan mikor és hogyan fog megtörténni a teljesen kapituláció, viszont amikor ez megtörténik hatalmas népünnepély lesz, az az egy biztos.
Van egy politikus, aki a normalitáshoz való visszatérést szorgalmazza. Nos hogyan lehet valami normális, amelynek folyamata 16 ember halálát okozta?!
Nem normális az ha autóval akarnak elütni, mert adófizetőként számonkéred azt, hogy az intézmények tegyék a dolgukat, hogy derítsék föl és büntessék meg a tetteseket.
Nem normális az ha békés emberekre hangágyúval támadnak, remélve, hogy azok majd letapossák egymást.
Nem normális az, ha a fiatalság, az egyetemisták és a tanárok számítanak államellenségnek.
Nem normális az ha a bűnözők az állam kegyeltjei. Nincs az az univerzum, ahol ezek normálisak lennének, kizárólag akkor ha a történelem téves oldalán állsz. Azt hiszem mindenki számára egyértelmű az is, hogy oda soha többé nem térünk vissza.
Mindeközben egy új világ is kirajzolódik. Az egyetemisták, akik a mozgalom gerincét képezik, merő ellentéte a hatalomnak, amely mára képtelen minden pozitív emberi magatartásra. Nem is a hatalommal mennek szembe, hanem egy új világot teremtenek. Meggyötört arcok helyett, értelmes tekintetek, felülről érkező parancsok teljesítése helyett, közös megegyezés, kiszolgáltatottság helyett szolidaritás, személyi kultusz helyett, decentralizálás, bűnözés helyett a törvények, az alkotmány tisztelete és a sor még hosszasan folytatható, ez pedig egyben a válasz arra a gyakran ismételt, kissé unalmas, butácska, rosszindulatú kérdésre, hogy „de mi lesz utána?”
Ezek a fiatalok nap mint nap tanúsítják, hogy az értelem nem szűnt meg sohasem, csak éppen háttérbe szorult, de most, mint egy víz alá nyomott labda tör föl. Amit véghezvisznek az az egyik legnagyszerűbb dolog, ami a régióban, sőt egész Európában történik.
Mina Delić fotói:
_______________________________________________________
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
u.i.: Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
