Az öt évvel ezelőtti Brexit óta most tartottak először csúcstalálkozót az Európai Unió és az Egyesült Királyság vezetői: közeledés, óvatos tánclépésben? Donald Trumpnak viszont négy ónap alatt sem jött össze a „24 órán belüli” békecsinálás, Vlagyimir Putyin most is átejtette és tovább húzza az időt meg a háborút. Gázában tovább folyik a kegyetlen háború, amit Netanyahu most már a „teljes győzelemig” akar vinni, miközben a világ dermedten – és tehetetlenül – nézi kétmillió ember agóniáját. – Átlapoztuk a világsajtót Londontól pekingig és Moszkvától Jeruzsálemig.

UK–EU csúcstalálkozó Londonban

„Az Európai Unió újfajta szolidaritással nézett szembe az ukrajnai háború kihívásaival, és elfogadta, hogy a védelmi politikának sürgősen a napirend élére kell kerülnie” – jegyzi meg a londoni The Independent című liberális digitális napilap és így folytatja:

„Ez a találkozó az EU-t és Nagy-Britanniát katonailag olyan közel hozta egymáshoz, mint amit régóta nem láttunk. De az Ukrajnával kapcsolatos összes megállapodás ellenére az együttműködés más területeken nem könnyű. Az EU eddig megtagadta Nagy-Britanniától a közös védelmi beszerzési programhoz való hozzáférést. Ráadásul Nagy-Britannia amerikai katonai együttműködése bonyolíthatja az EU-val való szorosabb biztonsági kapcsolatokat. Kulcskérdés, hogy az EU-val való védelmi partnerség milyen mértékben jár azonnali előnnyel a gyakorlatban, és nem csupán egy szándéknyilatkozat.”

Brüsszel és London védelmi partnerségre lépett, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Az Európai Unió és az Egyesült Királyság hétfőn új biztonsági és védelmi partnerségi megállapodást írt alá és megállapodtak kapcsolataik elmélyítésében. Mindkét fél a 2020-as Brexit utáni »új kezdetről« beszélt. Brüsszelnek sikerült tizenkét évre, 2038-ig változatlanul meghosszabbítania a halászati ​​megállapodást. Londonnak sikerült jelentősen leegyszerűsítenie az állatok, a növények és a mezőgazdasági termékek kereskedelmét, amiből Észak-Írország is profitálhat.

»Ez egy új kezdet a régi barátok között« – mondta Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke a két fél közötti első londoni csúcstalálkozón. António Costa, az Európai Tanács elnöke kijelentette: »Az Egyesült Királyság és az Európai Unió erősebb, ha összefognak.« Együtt tekintünk előre, ahelyett, hogy hátrafelé néznénk. Starmer brit miniszterelnök hasonló megjegyzéseket tett és hangsúlyozta, hogy országa most visszatért a nemzetközi porondra. Mindhárman kijelentették, hogy az EU és Nagy-Britannia a jövőben »szomszédokként, partnerekként és szövetségesekként« kíván együtt állni. Megállapodtak abban, hogy minden évben tartanak ilyen találkozót.

A felek hosszasan tárgyaltak a kulcsfontosságú pontokról egészen a csúcstalálkozó kezdetéig. A biztonsági partnerség megnyitja az utat a kontinens és a szigetország fegyveriparának szorosabb együttműködése előtt. Ez magában foglalja a közös beszerzési programokat is. Szorosabb együttműködésre van szükség a hibrid fenyegetések, az illegális migráció megelőzése, valamint a bűnüldöző hatóságok közötti együttműködés terén is. A villamosenergia-piacokat és a CO2-kvóták kereskedelmét össze kell vonni az exportadó elengedésével. A fiatalok számára könnyebbé és olcsóbbá kell tenni a rövid idejű, egymás területén való tartózkodást, beleértve a tanulmányi célúakat is. Ennek az »útitervnek« a részleteiről azonban még tárgyalni kell. A londoni Konzervatív és Reformpárt bírálta Starmert, amiért »elárulta« a brit halászok érdekeit.”

Az Európai Unió és Nagy-Britannia újabb szankciókat vezetett be Oroszország ellen az ukrajnai háborúval összefüggésben, írja a londoni Guardian című független napilap:

„Ukrajna arra sürgeti európai barátait, hogy menjenek tovább. Az Egyesült Államokban is a szenátorok többsége támogatja a Moszkvára nehezedő nagyobb gazdasági nyomást, de Trump amerikai elnök a kíméletesebb magatartást, sőt a kereskedelmi kapcsolatok normalizálását részesíti előnyben. Az orosz elnöknek talán kevesebb ideje van, mint gondolja. Putyin mesterstratégaként mutatja be magát, de fölényes, majd rosszul vezetett háborúja ennek ellentmond. A Kreml terjeszthet hazugságokat, de nem rejtheti el örökre az orosz gazdaság rossz állapotát.”

Trump és Putyin hiábavaló telefonja

Az ukrán Kyiv Post című, angolul megjelenő gazdasági napilap Donald Trump amerikai elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök telefonbeszélgetésére hivatkozva megjegyzi:

„A Trump-kormányzat Oroszországgal szembeni békéltető megközelítése úgy tűnik, nem működik. Oroszország ukrajnai inváziója mérföldkő a világtörténelemben, amely hosszú évtizedekre határozza meg a nemzetközi biztonságot. Ha a nyugati szövetségesek megengedik Putyinnak, hogy következmények nélkül folytassa civilek bombázását és a nemzetközi jog alapjainak lerombolását, akkor egy kegyetlen új világrend fog kialakulni, amelyet a hatalmasok akarata vezérel.”

A moszkvai Nyezavisszimaja Gazeta című ellenzéki napilap meglepő értékeléssel hozakodott elő, ami tökéletesen ellentmond a nyugati véleményeknek:

„A Fehér Ház új ura már nem ugyanaz, mint aki 2016 és 2020 közötti első hivatali ciklusa alatt volt. Meglehetősen hozzáértő szakemberekből és politikailag befolyásos személyiségekből álló csapattal vette körül magát, akiknek sokkal szélesebb a látókörük, mint Joe Biden környezetében lévőknek volt. Trump körében nagyon világos az elképzelés, hogy az USA globális hatalomként való potenciáljának fenntartása és növelése csak a sikeres diplomácia módszereivel és a modern nemzetközi kapcsolatok összes vezető hatalmi központjával – beleértve talán a legfontosabbat, Oroszországot is – való együttműködéssel lehetséges.”

A torinói La Stampa című, egyik legrégibb olasz liberális, régebben fasiszta napilap párhuzamot lát Trump és Putyin között:

„Trump és Putyin hasonló gondolkodású emberek. Trump csodálja a Kreml diktátorát. Amikor beszél vele, úgy tűnik, egyfajta tiszteletteljes transzba esik; soha egyetlen kritikus szót nem szólna róla. Trump valódi célja látszólag az Egyesült Államok és Oroszország közötti kereskedelmi kapcsolatok újjáépítése és megerősítése. Üzletelni akar Putyinnal.”

A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap csalódottságát fejezte ki:

„Nincsenek jelei annak, hogy közelebb kerültünk volna a tűzszünethez. A beszélgetés után Trump bejelentette, hogy a tárgyalások kiválóan sikerültek, és hogy az oroszok meg az ukránok hamarosan összeülnek és megállapodásra jutnak. És amikor ez a »katasztrofális vérfürdő« véget ér, az Egyesült Államok és Oroszország széles körben fog kereskedni egymással. Putyin megemlítette, hogy hajlandó együttműködni az ukránokkal egy esetleges jövőbeli békemegállapodásról szóló memorandumon. De ahhoz, hogy bármi is történjen, a »válság kiváltó okait« kell figyelembe venni. Ezt követeli Putyin több mint három éve: Ukrajna kizárását a NATO-hoz való csatlakozásról szóló tárgyalásokból és Kijev »semlegességét«, azaz Moszkvától való függőségét. Ilyen körülmények között aligha várható megállapodás.”

A sanghaji Xinmin Wangbao című állami napilap hozzáteszi:

„Trumpnak végre sikerre van szüksége a békefolyamatban ahhoz, hogy teret hódítson ezen a külpolitikai színtéren, ahogy a választások előtt ígérte. Az amerikai elnök diplomáciai erőfeszítései azonban nagyrészt puszta vágyálmon alapulnak és nem tartalmaznak semmilyen pragmatikus megoldást.”

Gázában folytatódik a háború

Franciaország, Nagy-Britannia és Kanada közös közleményben bírálta Izrael gázai háborús módszereit és „teljesen aránytalan” eszkalációnak minősítette azokat. A londoni The Times című konzervatív napilap ezt jegyzi meg:

„Az izraeli kormánynak komolyan kellene vennie külföldi barátai növekvő borzadályát a gázai módszerek miatt. Mivel megalapítása óta megsemmisítéssel fenyegették, Izrael hozzászokott ellenségei támadásaihoz. Kevésbé ismeri azonban a barátok kemény szavait. A kijelentés hevessége ezért sokkoló volt. Izrael barátai elismerik, hogy a Hamász október 7-i támadása szörnyű volt, és hogy az országnak joga van megvédeni magát. Izrael jelenlegi politikájából azonban hiányzik az arányosság vagy a kilépési stratégia. Azzal, hogy démonizálja a Hamászt, annak éppen a kezére játszik.”

A Rámalláh-i Al Ayyam című palesztin kormánypárti napilap ezt írja:

„Az izraeli ellenségeskedés újraéledése és az éheztetés háborús fegyverként való alkalmazása globális tudatosságot keltett. Franciaország hangja különösen fontos. Ez az ország az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja, jelentős nemzetközi jelenléttel rendelkezik, és számos európai meg afrikai országra befolyással bír. A kijelentés valószínűleg Netanjahu jövőjét is befolyásolja, aki már most is hatalmas támadásokkal néz szembe az ellenzék és az izraeli közvélemény nagy része felől.”

A Jerusalem Post című, 1932-ben alapított közép-jobboldali, konzervatív napilap azonban kifejti:

„A három kormány sehol sem említi a Hamász szörnyű tetteit, amely kimondhatatlan körülmények között tart fogva és kínoz túszokat. Azt sem említik, hogy Gázában holnap véget érhet minden szenvedés, ha a Hamász szabadon engedné a túszokat és letenné a fegyvert. Nagy-britanniai, kanadai és francia barátaink nem ismerik fel az ok-okozati összefüggést a Hamász cinikus fellépése és a gázai lakosság elleni erőszak között, amelynek célja Izrael démonizálása. A Hamász üdvözölte a három kormány nyilatkozatát. Amikor a század legszörnyűbb mészárlását elkövető terroristák beleegyezését halljuk, talán itt az ideje átgondolni az álláspontot.”

Az Európai Unió azon döntésével kapcsolatban, hogy a Gázai övezet humanitárius helyzete miatt felülvizsgálja az Izraellel kötött partnerségi megállapodást, a barcelonai La Vanguardia című spanyol-katalán közép-liberális, monarchista napilap ezt írja:

„Nem valószínű, hogy az EU kilép a megállapodásból, de a cél egy világos politikai üzenet küldése Izraelnek: a Nyugat készen áll arra, hogy véget vessen a szokásos vonakodásának Izraellel szemben. Ennek ellenére Netanjahu miniszterelnök továbbra is rendíthetetlen, mert számít az amerikai segítségre. Csak Washington lenne képes igazán arra, hogy Izraelt irányváltásra kényszerítse. Trump meglehetősen óvatos kijelentései legfeljebb meggyőzték Netanjahut, hogy engedélyezze a humanitárius segélynyújtás folytatását, ezáltal némileg enyhítve a rá nehezedő nemzetközi nyomást. De ami a Gázai övezet jövőjét illeti, Netanjahu és Trump továbbra is kéz a kézben járnak.”

A bécsi Die Presse című keresztény-demokrata konzervatív napilap elismeri, hogy Izraelnek joga van az önvédelemhez, beleértve a katonai erő alkalmazását is a Hamász terrortámadása után. De ennek ellenére…

„… nincs joga bombázni és megölni a palesztin civilek tízezreit, kiszorítani százezreket, milliókat éheztetni, háborús célként hirdetni »Gáza teljes elpusztítását«, valamint a palesztinok teljes kiutasítását. Ez minden bizonnyal az önvédelem túlzása, sőt Netanjahu jobboldali szövetségesei esetében a népirtás vágya, gyakran már nem is álcázva a rasszizmust.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)