A fast fashion (gyors divat) kapcsán felmerülő viták nem újak, évek óta heves viták zajlanak annak előnyeiről és hátrányairól. A Temu, a Shein vagy az AliExpress végtelen fajta árut kínál változó minőségben, de belegondolunk-e abba, hogy valóban szükségünk van-e az adott termékre, és hogy milyen következményei vannak annak, hogy a világ másik végéről, sok műanyag csomagolásba burkolt árut vásárolunk, mellyel feltehetően a legolcsóbb és legkiszolgáltatottabb munkaerő foglalkoztatását támogatjuk?
Manapság a trendek inkább rövid távúak, főleg ami a ruhákat illeti. A ruhákat már nem szükségből vásároljuk, ami gyakran a kevésbé tartós ruhadarabok felhalmozódását eredményezi.
A stílus a múlté?
A fiatalabb generációk egyre inkább érdeklődnek a vintage és a használt ruhák iránt, és sokan egyre tudatosabbak azt illetően, hogy mire adnak pénzt, és hogy azzal mit támogatnak. A divatipar a fenntarthatatlanság, a környezetszennyezés és a munkavállalók bántalmazásának problémáiról ismert. A fast fashion alatt nemcsak a kínai online áruházakat értjük, hanem azokat az ismert ruházati és lábbeli üzleteket is, amelyek tömegesen gyártanak olcsó darabokat. Ha belegondolunk abba, hogy az ilyen darabokat milyen sűrűn kell cserélni, akkor már nyilvánvalóan jobb üzlet egy-egy minőségesebb darab megvásárlása, ami élethosszában túlszárnyalhat akár tíz olcsóbb verziót is.
Mióta létezik a fast fashion?
A fast fashion nem a közelmúltban jött létre, a divatcégek már a 70-es években elkezdték kihelyezni a termelést Ázsiába, ahol harmadannyiért találtak munkaerőt. A rosszul fizetett munkások, a gyenge minőségű anyagok és az egyre kevesebb jogi szabályozás lehetővé tette a vállalatok számára, hogy rendkívül alacsony áron dobják piacra termékeiket.
A divatipar az egyik legnagyobb környezetszennyező
A divatipar termeli a légkörbe kerülő káros gázok teljes globális kibocsátásának 10 százalékát. A bolygón évente 92 millió tonna textilhulladékot termelünk, míg a kidobott ruhák 25 százalékát elégetjük, további káros gázokat juttatva a légkörbe, különösen így, hogy az olcsó ruhák nagy részt gyakorlatilag műanyagból készülnek, melynek égetésével tovább betegíti magát az emberiség.
Hogy volt régen?
A tartós, minőséges ruhákat nagyobb odafigyeléssel készítették, azokat gazdáik évekig, akár évtizedekig hordták. Ezért összességében kevesebbet költöttek ruhákra, azok hosszútávú befektetést jelentettek. Az árak összehasonlításakor az időtlen darabok mindig drágábbak, viszont hosszú távon megéri. Az ilyen választással csökken a felesleges pazarlás, a termelésre fordított erőforrások, és jót teszünk a bolygóval és pénztárcánkkal is.
Csak drágán lehet minőséget vásárolni?
A minőségi ruhadarabok beszerzésének számtalan, akár olcsó módja is létezik. Akár családon belül, ismerősöktől, jobb turkálókból, adományboltokból, online csoportokból is tudunk szuper dolgokat beszerezni, és azt se felejtsük el, hogy felénk még találhatóak ügyes kezű varrónők, akik kis pénzért ügyesen átalakítják a nekünk tetsző, de nem pont ránk illő ruhadarabokat.
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
