Lengyelország új államfőt választott. Hajszálnyi különbséggel, ám várhatóan annál élesebb politikai következményekkel Karol Nawrocki, a konzervatív történész ülhet az elnöki székbe.
Az eredmény – 50,89% Nawrockinak és 49,11% Rafal Trzaskowski liberális varsói polgármesternek – nemcsak a választás szoros voltát mutatja, hanem azt is, hogy Lengyelország politikai törésvonala továbbra is mély. A kampányban és az eredmény értékelésében egyaránt felsejlettek azok az ellentétek, amelyek meghatározzák a régió kelet–nyugati orientációját, az EU-hoz fűződő viszonyt, és nem utolsósorban a populizmus térnyerését – közölte az Euronews.
Nawrocki, aki korábban kevéssé ismert közéleti szereplő volt, az utolsó pillanatban lett a Jog és Igazságosság (PiS) jelöltje. A kampány során magát a „hétköznapi lengyel ember” védelmezőjeként állította be, aki „kiáll a nemzeti értékekért”, elutasítja az uniós „diktátumokat” és védi a hagyományos családmodellt. A retorika szinte egy az egyben visszaköszön Donald Trump 2016-os kampányából – nem véletlenül, hiszen Nawrocki a Sky News értesülései szerint személyesen is találkozott Trumppal a kampány hajrájában, amit nem rejtett véka alá sem ő, sem a PiS kommunikációs gépezete.
A kampányban hangsúlyos szerepet kapott az EU-ellenesség, a „szuverenitás” mint jelszó, és az a fajta leegyszerűsített üzenetvilág, amely inkább identitást kínál, mint konkrét megoldásokat. Nawrocki látványosan elzárkózott az EU klíma- és migrációs politikájától, miközben támogatásáról biztosította Ukrajnát – noha annak NATO- és EU-csatlakozását a háborús helyzetre hivatkozva elutasította.
A választás részvételi aránya magas volt, a jogosultak 66,8%-a járult az urnákhoz – ez a rendszerváltás utáni legaktívabb részvételi arány, meghaladva még az 1990-es választásét is. Az exit-pollok először Trzaskowski előnyét jelezték, aki ezek alapján győzelmet hirdetett, míg Nawrocki higgadtan kivárt – később kiderült, joggal. A végleges eredmény bejelentése után Trzaskowski elismerte a vereséget, de kijelentette: „nem fogom cserben hagyni Lengyelországot”.
A lengyel elnöki tisztség – bár formálisan inkább ceremoniális – valójában kulcsszerepet játszik a törvényhozás alakításában. Az elnöknek vétójoga van, amelyet a jelenlegi kormány, Donald Tusk liberális, EU-párti koalíciója nem tud automatikusan felülírni, mivel nincs háromötödös parlamenti többsége. Az eddigi elnök, Andrzej Duda, élt is ezzel az eszközzel: keresztülhúzta például az igazságszolgáltatás depolitizálását célzó törvényeket, és nem engedte az abortuszliberalizálást sem.
Nawrocki tehát Duda politikai örökösének tekinthető – nemcsak funkcióban, de felfogásban is. Várhatóan ő is blokkolni fogja Tusk integrációs reformjait, ami további feszültséget hozhat a varsói kormány és az Európai Unió közé.
A régiós adottságok és ideológiai hasonlóságok révén Orbán Viktor sem maradhatott érintetlen ebben a választásban, a nagy terv részeként Nawrocki-nak már a múlt heti CPAC konferencianyitó beszédében a hétvégi választás megnyerését jelölte ki házi feladatnak. A kampány során Nawrocki és támogatói következetesen olyan üzeneteket közvetítettek, amelyek kísértetiesen emlékeztetnek a magyar kormány kommunikációjára: nemzeti önrendelkezés, genderellenesség, migrációellenesség, nyugatkritika. A PiS és a Fidesz közötti ideológiai és retorikai párhuzamok már évek óta nyilvánvalóak, de Nawrocki győzelme újabb szimbolikus győzelem az „illiberális” modell hívei számára.
Miközben Trzaskowski a nyugati orientációt, az európai értékekhez való szorosabb illeszkedést, a jogállamiság és az emberi jogok megerősítését hirdette – Nawrocki az erőt, a nemzeti érdeket és az „egyszerű emberek” nevében fellépő elitellenes hangot ütötte meg
Lengyelország ezzel politikai patthelyzetbe került: az elnök blokkolhatja a kormány törvényeit, a kormány nem tudja átfogó reformprogramját végigvinni. A PiS, amely másfél éve elveszítette a hatalmat, a BBC megállapítása alapján most újra erőre kapott – Nawrocki győzelme legitimitást és politikai tőkét adhat nekik a 2027-es parlamenti választásokra készülve.
A kérdés az, hogy az elkövetkező évek során a lengyel politika egy újabb polarizált korszakba lép-e, vagy a fennálló helyzettel sikerül valamilyen intézményi egyensúlyt találni a két tábor között. Egy biztos: Nawrocki megválasztásával a populista, EU-szkeptikus hang tovább erősödött a régióban, és ennek hangja nemcsak Brüsszelben, de Budapesten is visszhangzik majd.
Karol Nawrocki (Fotó: Beta/AP Photo/Czarek Sokolowski)
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
