A lengyelországi elnökválasztás második fordulóját a jobboldali konzervatív jelölt (és egykori verekedő focihuligán) Karol Nawrocki nyerte a szavazatok 50,89 százalékával. A liberális jelölt, Rafal Trzaskowaki a szavazatok 49,11 százalékát kapta meg. A szoros versenyben tehát a győztes mindössze 370.000 szavazattal kapott többet. A választási részvétel 71,63 százalék volt. Nawrocki lesz Andrzej Duda utódja. – Átlapoztuk a világsajtót Varsótól Budapestig és New Yorktól Tokióig.

A madridi El Mundo című közép-jobboldali mapilap így írt erről az eseményről:

„Az ultranacionalista Nawrocki szűk választási győzelme komoly kudarcot jelent az Európa-párti liberalizmus számára, és egyben Donald Trump első jelentős diadala Európában. Az EU előtt álló kihívás hatalmas: csak nagyobb egység és erő révén védhetjük meg értékeinket és szabadságainkat.”

A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap így számol be a történtekről:

„Karol Nawrocki számára Donald Trump politikája példaértékű. Sok jel utal arra, hogy az új lengyel elnök teljes mértékben hasznosítani fogja Trump politikai kézikönyvét. Ennek jelenleg a leglátványosabb jele az ukrajnai politika irányváltása. Elődjeivel, Lech Kaczynskivel és Andrzej Dudával ellentétben Nawrocki nem a NATO-ban látja keleti szomszédunkat. Röviddel a szövetség júniusi hágai csúcstalálkozója előtt ez mély szakadást jelez az újonnan megalakult Franciaország, Németország, Nagy-Britannia és Lengyelország között »akaratukat erősítő koalíciójában«.”

A New York Times című, 1851-ben alapított, 132 Pulitzer díjas liberális napilap ezt hangsúlyozza:

„Nemzetközi szinten a transzatlanti populista szövetség erősödik. Nehéz ezt a »Tedd újra naggyá Amerikát « kezdeményezést elszigeteltségi projektként értelmezni – hacsak nem hagyjuk figyelmen kívül az Atlanti-óceán két partján élő populisták közötti informális találkozókat, közös taktikáikat és ideológiai visszacsatolást, valamint az európai választásokba való erőteljes beavatkozásokat – amelyek Németországban és Romániában sikertelenek voltak, de most sikeresek Lengyelországban. És ezek a beavatkozások valószínűleg fokozódni fognak, miután Nawrocki megmutatta, hogy azok az emberek, akiket Trump a fotókon támogatott, Európában is nyerhetnek.”

A strasbourgi Les Dernières Nouvelles d’Alsace című regionális napilap így emlékezik Nawrockira:

„Nawrocki egy kívülálló, politikai háttér nélkül – akárcsak Trump a maga idejében. Csatlakozik az európai autokraták szövetségéhez, Orbán Viktor magyar és Robert Fico szlovák miniszterelnökkel együtt. Harminchat évvel a berlini fal leomlása után Kelet-Európa egy része visszatér egy reakciós, a szovjet modellre emlékeztető mintázathoz, egy mitikusan dicsőített haza és egy illuzórikus, a polgári jogoktól távol álló közjó nevében.”

A prágai Právo című közép-baloldali, szociáldemokrata napilap így összegezi gondolatait:

„A lengyel választások megmutatták, hogy a politikai színtér hagyományos felosztása liberálisokra és konzervatívokra kezdi elveszíteni vonzerejét a fiatalok számára. Véleményük szerint mindkét tábor veszít hitelességéből, mert nem hajlandók beszélni az egyház befolyásáról, a társadalmi egyenlőtlenségekről, az oktatásról vagy a lakhatásról. Továbbá a liberálisok és a konzervatívok jobbra tolódtak, és elvesztették a balközép szavazók és a fiatalok bizalmát. Ahol a politikai pártok nem tudnak hiteles jövőképet kínálni, ott azok nyernek, akik bizonyosságot ígérnek.”

A tokiói Asahi Shimbun című, 1879-ben alapított, 5,1 millió reggeli és  1,55 millió esti kiadású, a harmadik legnagyobb példányszámban megjelenő közép-baloldali, liberális napilap szerint ennek a választásnak következményei lesznek Európa számára, és ezt így magyarázza:

„Okkal feltételezhető, hogy Nawrocki választási győzelme lendületet ad a jobboldalnak egész Európában. Különösen akkor, ha Tusk kormányát megbuktatják, miközben Németország és Franciaország egyre inkább jobbra tolódik. Az is félő, hogy Nawrocki választási győzelme középtávon árnyékot vet Ukrajnára.”

A londoni The Times című konzervatív napilap szerint:

„Varsó történelmi bizalmatlansága Oroszországgal szemben befolyásos volt a nagyobb NATO védelmi költségvetésért való küzdelemben és Ukrajna támogatásának mozgósításában. Most Lengyelország elszántsága gyengülhet: Nawrocki felszólalt Ukrajna NATO-tagsága ellen, és riválisai, akik úgy érzik, hogy Ukrajna támogatása a választások elvesztéséhez vezet, követhetik példáját.”

A PiS [Prawo i Sprawiedliwosć azaz Jog és Igazságosság] jelöltje, Nawrocki nyerte a lengyelországi elnökválasztást, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Karol Nawrocki történész lengyelországi elnökválasztási győzelmét követően Donald Tusk miniszterelnök baloldali-liberális-konzervatív kormányának koalíciós partnerei hétfőn a kormányzati politika megváltoztatását követelték. A Szejm elnöke, Szymon Hołownia, aki egyben a jobbközép Polska 2050 párt vezetője is, Varsóban a koalíciós megállapodás újratárgyalására szólított fel. »Arról beszélek, hogy be kell mutatnunk a lengyel népnek, mit akarunk tenni« – mondta Hołownia. A követelés reakció a 42 éves Nawrocki elnökválasztási győzelmére, aki a nacionalista-konzervatív jobboldali párt színeiben indult. A vasárnapi második fordulóban a szavazatok 50,9 százalékát szerezte meg, míg a liberális-konzervatív Polgári Koalíció jelöltje, Rafał Trzaskowski, Varsó polgármestere 49,1 százalékot kapott. A választáson a mintegy 28 millió választásra jogosult polgár 71,6 százaléka vett részt.

A kormánykoalíció Trzaskowski győzelmére számított reformprogramjának megvalósításában. Vereségét azzal is indokolták, hogy nem tartotta be ígéreteit, amelyeket Tusk kormánya a 2023-as hatalomra kerüléskor tett, de alig betartott ígéreteknek is tulajdonították. Ez részben a koalíción belüli széthúzásnak, részben pedig az elnökkel való együttélésnek volt köszönhető, aki vétójogát felhasználva fontos projekteket blokkolt.

Ez utóbbi valószínűleg Nawrocki megválasztásával is folytatódni fog. A választás győztese hétfőn még nem tett nyilvános nyilatkozatot. Pártja képviselői kétségüket fejezték ki a vasárnap közzétett kezdeti előrejelzés pontosságával kapcsolatban, amely kezdetben Trzaskowskit helyezte előnybe, és manipulációra, valamint az ellenzék elleni összeesküvésre utaltak. Azonban hallgattak, miután Nawrocki átvette a vezetést. Hétfőn számos ország állam- és kormányfői gratulált Lengyelország megválasztott elnökének, aki augusztus elején teszi le az esküt. A szintén a PiS által jelölt Andrzej Dudát váltja majd fel, akit két hivatali ciklus után nem indulhatott az újraválasztásért.”

Jobboldalra csúszott Lengyelország, Karol Nawrocki győzelme átrendezi a politikát. A vasárnapi elnökválasztás eredménye kihat az európai erőviszonyokra, beleértve Ukrajna támogatását, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„Vasárnap új államfőt választottak maguknak a lengyelek. Pontosabban: a lengyel társadalom úgy ötven százaléka, hiszen szinte pontosan fele-fele arányban oszlottak meg a szavazatok. … Ilyen fej-fej melletti eredmény, ilyen számtani elfeleződés példátlan a lengyel politikában. Nyilván sok okkal lehet ezt magyarázni, teszünk is erre próbálkozást a későbbiekben. Az utolsó pillanatig eldönthetetlennek látszott, melyik oldalra billen a többség. Az első exit poll még Trzaskowskit hozta ki győztesnek, aki így is lépett fel a főhadiszállásán tartott gyűlésen. A dicsőség azonban kurta volt, mert egy-másfél órára rá az utolsó ún. late poll már Nawrocki sikerét jelezte, ami aztán meg is maradt végeredménynek.

[…] Egyébként a lengyel politikai szcéna hagyományosan két félre szakad: a nagyvárosok és az ország nyugati fele szavaz a liberálisokra és a baloldalra, míg a fegyelmezett konzervatív, nacionalista, vallásos tábor keleten, a falvakban és a kisvárosokban szinte megrendíthetetlen. Ez a stabil, jelentős részben a konzervatív klérus által befolyásolt tömeg, a PiS-t követi. A konzervatívokban látja a gondoskodó állam garanciáját és a nemzeti érdekek, valamint a hagyományos életmód védelmét. Az sem rendítette meg a jobboldali választókat, hogy Nawrocki életrajza tele van zavaros, sőt kétes elemekkel. Nem egy jámbor ministránsfiú.

A PiS átváltott Ukrajna-szkeptikus üzemmódba, átvette a szélsőséges nacionalisták frazeológiáját, sőt átvette programjukat, amikor Karol Nawrocki aláírta Slawomir Mentzen Konföderáció-jelölt »listáját«, amelyben több EU-, és Ukrajna-ellenes pont szerepelt. Bejelentette: újra előveszi a lengyeleknek járó német háborús jóvátétel ügyét. A lengyel társadalomban észlelhető az ingerültség az ukrán menekülteknek adott támogatások miatt. Az Ukrajna-fáradtság, az Oroszország-félelem fontos eleme volt a jobboldal kampányának. Azt terjesztették, hogy Tusk és Trzaskowski készek lengyel katonákat küldeni Ukrajnába. A külpolitika nem uralta el teljesen a kampányt, de a jobboldali jelölt erősen EU-ellenes frazeológiát használt. A PiS politikai víziója az USA-tól várja Lengyelország biztonságát. Donald Trump maga is beszállt a kampányba, fogadta Nawrockit, s állítólag megígérte neki, hogy győzni fog. Pár napja Varsóban is tartottak CPAC-konferenciát a republikánusok, ahová Trump elküldte belbiztonsági miniszterét. Kristi Noem támadta az európai politikusokat, Brüsszelt és Nawrocki mellett agitált.

[…] Karol Nawrocki 42 éves, Gdanskban született. Ott járta ki iskoláit, végezte el az egyetem történelem szakát és szerzett doktori fokozatot. Disszertációját az elblagi területen folyó kommunistaellenes tevékenység leírásával szerezte 2013-ban. Ekkor már a Nemzeti Emlékezet Intézetének (IPN) helyi kirendeltségében dolgozott, az oktatási részlegben. 2017-ben, amikor a PiS hatalomra került, kinevezték a gdanski Második Világháború Múzeuma igazgatójává. A múzeumot a PiS által követett történelemértelmezésnek megfelelően átalakította. Jutalma nem maradt el, hamarosan az IPN alelnöke, majd elnöke lett. Ezt a pozíciót töltötte be, amikor tavaly év végén felmerült, hogy őt jelölhetné államelnöknek a PiS. A »castingból« Nawrocki került ki győztesen. Pártonkívüli, polgári jelöltként indult, s a PiS úgymond csak mögé állt. Úgy tudni Jaroslaw Kaczynski azért épp őt választotta, mert nem látott benne versenytársat. A párt eleinte csak alig kampányolt mellette, a törzstagság számára sokáig nem számított »saját embernek«. Rendkívül hosszan, fél évig küzdött azért, hogy megismerjék.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)